A brit kormány június 16-án tette közzé Digital Britain című jelentés végleges anyagát, melynek előzetes változata nagyjából a hazai Nemzeti Digitális Közmű program felvetésével egyidős. A kulturális minisztérium oldaláról is letölthető anyag célja, hogy stratégiai jövőképet vázoljon az ország globális vezető szerepének megőrzéséről a digitális gazdaságban. A Digital Britain bevezetőjéből kiderül, hogy a benne foglalt ajánlások célja a tehetség védelme és az innováció elősegítése a kreatív iparágakban, a tévé- és rádiószolgáltatás modernizációja, valamint olyan szabályozás kialakítása, ami a digitális technológiákat a gazdasági és társadalmi fejlődés szolgálatába állítja. A jelentésre már konkrét törvénytervezet is alapszik.
A cselekvési terv 2 mbps sebességű szélessávú internetelérést biztosítana Nagy-Britannia legnagyobb részén, 2012-ig lefedve a lakosság 90 százalékát. A következő generációs szélessávú hálózat kiépítésének fedezetét egyebek mellett a réz telefonkábelek használatának adóztatásával teremtené meg, ami a tervek szerint havonta és felhasználónként 50 penny terhet jelentene. A brit kormány szerint ez a legátláthatóbb módja annak, hogy előteremtsék a beruházás elindításához szükséges 1,5 milliárd fontot. A kommunikációért felelős miniszter, Stephen Carter ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy nem igazán lát más megoldást; a Virgin Media and BT jelenlegi hálózataiba többek között azért nem érdemes állami pénzt forgatni, mert ezzel csak 60 százalék körüli lefedettséget érhetnének el. Carter szerint a kérdés nagyon egyszerű, mert a piaci szereplők maguktól nem építik ki a szóban forgó fix infrastruktúrát, így ha az országnak szüksége van rá, azt csak a külön adóból lehet megoldani.
A 238 oldalas, összesen 77 követelményt és ajánlást megfogalmazó Digital Britain jelentés nagy hangsúlyt fektetne a digitális rádiózás felfuttatására, növelné a 3G-s lefedettséget, felgyorsítaná a következő generációs mobiltechnológiák bevezetését, valamint forrásokat keresne a nemzeti, regionális és helyi szintű hírszolgáltatás finanszírozására - például azzal, hogy a BBC Worldwide éves nyereségének egy részét erre a célra fordítaná. Ugyancsak az (interaktív) médiával kapcsolatos érdekesség, hogy a Digital Britain a videojáték-fejlesztőket adókedvezményekkel segítené. Jelenleg 10 ezerre teszik az Egyesült Királyságban dolgozó játékipari szakemberek számát, azonban a tapasztalt szakemberek közül egyre többet csábítanak el kanadai vagy dél-koreai vállalkozások, melyek ugyancsak adókedvezménnyel működnek saját országukban. A tervezet a videojátékokon keresztül a brit kulturális értékeket is támogatná, sőt leszögezi: a játékok nemsokára ugyanolyan kulturális relevanciával bírnak majd, mint napjainkban a mozifilmek. Magukat a játékokat nem a hatályos BBFC (British Board of Film Classification), hanem a liberálisabb PEGI (Pan European Game Information) standard alapján sorolná be, azonban szigorítaná a terjesztés feltételeit.
Macskaterelés
A szigetországban természetesen a Digital Britain összes felvetését élénk figyelem kíséri, nálunk mégis a kalózkodás és az illegális fájlmegosztás elleni lépéseknek van valamire való visszhangja. A Digital Britain javaslata az eddig sem túl sikeres recept szerint újra az internetszolgáltatókat állítaná a tűzvonalba, akiknek először felvilágosító és figyelmeztető leveleket kellene kiküldeniük az illegális fájlcserélőknek; ha azok még így sem hagynak fel tevékenységükkel, akkor a szolgáltató csökkenthetné a sávszélességüket, illetve ki kell adnia adataikat az Ofcomnak, a brit médiafelügyeleti szervezetnek. A lényegesen megnövekedett hatáskörrel működő Ofcom az adatokat a jogtulajdonosok (köztük a zenei és filmkiadók) rendelkezésére bocsátaná.
Az elképzelés több sebből vérzik: egyrészt technológiailag sem feltétlenül megalapozott, másrészt az is egyértelmű, hogy nagyon nehéz lesz átültetni a gyakorlatba - különösen, hogy a Digital Britain egyetlen éven belül az illegális fájlcsere 70 százalékos visszaesését várja az új szabályozástól. Amennyiben ez nem következik be, az Ofcom újabb jogosultságokat kapna: nem csak egyes oldalakat, de egyes adatátviteli formákat is blokkolhatna, és maga dönthetne egyes felhasználók sávszélességének csökkentéséről. (Az Ofcom jelenleg is az internetszolgáltatók felügyeleti szerve.) A Digital Britain jelentés leszögezi, hogy az illegális fel- vagy letöltés - legyen szó p2pmegoldásokról vagy bármi másról - a lopás egyik formája. A kiadói oldalnak persze nem egyszerű megfelelni: a Telegraph Geoff Taylort, az ország hanglemezipari szövetségének elnökét idézi, aki szerint a Digital Britain jelentés nem javasol elég gyors és elég hatékony intézkedéseket.
A The Observer beszámolójában Robin Fry, a Beachcroft LLP szerzői jogi specialistája fogalmazza meg ugyanazt, amiről a felháborodott hozzászólások nagy része is szól: úgy tűnik, a brit kormány nem tud mit kezdeni a kiadók elszánt lobbitevékenységével. Fry szerint az internetszolgáltatókat levelezgetésre kényszeríteni olyan, mintha a közlekedési társaságokon keresztül szólítanák fel az utasokat, hogy ne késsenek el a munkából, vagy a légitársaságokat tennék felelőssé a drogcsempészet miatt. Ráadásul a felhasználók nagy része elég talpraesett ahhoz, hogy felvegye a kesztyűt, és megkerülje a szankciókat. A Guardian szerkesztője, Charles Arthur szerint a széles körben elterjedt technológia annyira szabályozható felülről, mintha valaki egy csordára való macskát próbálna terelgetni.
- Arról beszélek, hogy van egy iparági szabályozó szervezetünk, amelynek most feladatot adunk a hozzá való hatáskörrel együtt. Ha a probléma így sem oldódik meg, akkor majd más hatáskörökkel is felruházzuk - reagált a mindkét oldalról bőven érkező kritikára Stephen Carter, aki a Digital Britain vitája kapcsán legutóbb éppen az újságírókat tette felelőssé a kedvezőtlen fogadtatás miatt.
A szokásos félreértés
Az illegális fel- és letöltések elleni küzdelem persze nem csak Nagy-Britanniában hoz különös vadhajtásokat. Az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány (ASVA) a múlt héten sajtóközleményben üdvözölte a Digital Britain törvénytervezet kalózellenes megoldásait, de már a közlemény címe - "Az internet-szolgáltatóknak 70%-kal csökkenteniük kell a fájl-megosztást az Egyesült Királyságban" - is kétszeresen félrevezető. Egyrészt szó sincs arról, hogy az internetszolgáltatóknak bármit is csökkenteniük kellene egyes felhasználók sávszélességén kívül, másrészt a fellépés kizárólag az illegális fájlmegosztás ellen irányulna. Az ASVA üdvözli a döntést (egyelőre döntésről sincs szó), és annak hazai bevezetését szorgalmazza.
Utóbbi azért volna különösen érdekes, mert maga a Digital Britain jelentés sem javasol konkrét változtatásokat a jelenlegi szabályozásban, ide értve az Ofcom hatáskörét is - tulajdonképpen visszadobná a labdát az internetszolgáltatókhoz, és az ellenőrizhetetlen ellenőrzését rábízná az Ofcomra. A DB év elején kiadott változatában még szó volt egy jogvédelmi ügynökség felállításáról, de a végleges jelentésben ez már nem szerepel. Helyette a kreatív iparágaktól várja, hogy ajánlásokat fogalmazzanak meg az Ofcom számára, és nyerjék meg ezekzez a többi jogtulajdonost és az internetszolgáltatókat is. Amikor az illegális fájlcsere gazdasági hatásait a kiadók elmaradó bevételeivel illusztrálják, cinikus válasz az internetszolgáltatók növekvő bevételét szembeállítani velük; az mindenesetre tény, hogy a két fél legjobb esetben is ellenérdekelt a probléma ilyen típusú megoldásában.
