"2000. december elsejével - amikor is életbe lépett a távolsági díjak történelmi jelentőségű eltörlése - minden telefonhívás helyi hívássá vált..." - írta Arthur C. Clarke 1987-ben a 2061 harmadik űrodüsszeia című könyvében. Érdekes, hogy amikor a jövőről írnak, a scifi-szerzők az esetek nagy többségében vagy valami sötét, borongós, apokaliptikus világot vizionálnak, vagy ellenkezőleg, valamifajta globális rózsaszín felhőt - beköszöntött a világbéke, mindenki észhez tért, az emberiség egy nagy, boldog kommuna. Amelyben, noch dazu, a telefonhívások olcsók.
Mielőtt elmosolyodnánk a derék Clarke optimizmusának diszkrét báján, ne felejtsük el, hogy ilyen már van - itthon is -, például az internetszolgáltatók vezetékestelefon-szolgáltatása lehetőséget nyújt arra, hogy hálózaton belül ingyenesen hívjunk bárkit (szigorúan belföldön). Azért, lássuk be, nagy eredmény ez, nem is álmodhattunk ilyesmiről, mondjuk, 2002 tájékán. Akkoriban alakult meg az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, és egy felmérés akkoriban azt vizsgálta, hogy mit remél a magyar lakosság az új tárcától. Nos, érdekes eredmény született: a magyar háztartások több mint 80 százaléka a vezetékes telefontarifák csökkenését várta az új minisztériumtól. Nota bene: nem a piactól, hanem az államtól. Aztán hamarosan megszólalt a tárca vezetője, aki sietett leszögezni: nem tervezi a telefontarifák mesterséges befolyásolását.
Nos, azóta változott egy s más, és nem az, hogy megszűnt az IHM és az akkori miniszter ma környezetvédelmi államtitkár. Hanem az, hogy kiderült: bizony a távközlési - pontosabban a mobiltelefonos - szolgáltatók körmére kell nézni, másképp elszemtelenednek és kiszipolyozzák az előfizetőket. Fogjuk tehát a piacgazdaság és a szabadpiac elvét, elhajítjuk jó messzire, ahová a demagógiának és a populizmusnak még a híre se járt soha, majd megalkotjuk a piaci tarifákat saját politikai képmásunk és elképzelésünk szerint. Felteszem, a kedves olvasó már gyanítja, miről beszélek: bizony, Viviane Reding EU-biztos tántoríthatatlan meggyőződéséről, hogy márpedig amit tesz, az jó, és az utókor hozsannákat zeng majd hozzá, mindörökké, ámen.
Első lépésben korlátozta az EU-tagországok közötti roaminghívások díját, most ezt teszi az SMS-ekkel, és kilátásba helyezte az adatroaming-szabályozást is, amennyiben a szolgáltatók nem szállnak magukba és nem csökkentik jelentősen ezeket a díjakat. Ha viszont ez így működik, akkor javaslom, hogy ne álljunk meg itt. Üdvösnek tartanám a babapelenkák árának csökkentését (és a Dagályban is pofátlanul drága a belépő!), Juliska nagynéni a Becherovka árát nehezményezi, Barabás Pista és Béres Kató Marosfőről a tűzifát venné olcsóbban, viszont Kovács András Gyergyóújfaluból éppenséggel azt szeretné, ha a krumpli ára egy kicsit emelkedne, tekintettel, hogy ő azt termeszt a kert végibe', és adja el a hétvégi piacon.
Természetesen nem kell sajnálni a szolgáltatókat. Olyan nincs, hogy a terveket ne teljesítsék, és előbb-utóbb mindig megtalálják a módját, hogy új bevételi forrást szerezzenek. Ha pedig ezt túlságosan nagy lendülettel csinálják, mindig ott van egy állami szervezet, amely figyel. Kereken öt évvel ezelőtt például a Gazdasági Versenyhivatal 200 millió forint bírságot rótt ki a Westel Mobil Távközlési Rt.-re és 150 milliót a Pannon GSM távközlési Rt.-re. A GVH vizsgálata többek között megállapította: a mobilszolgáltatók közötti hálózati szerződések kikötései együttesen alkalmasak voltak arra, hogy a mobil és vezetékes hálózatok közötti összekapcsolás terén torzítsák a gazdasági versenyt (kartellnek is nevezték anno, de a GVH képviselője leszögezte, hogy az mást jelent). A két cég vezetői tiltakoztak a döntés ellen és közölték: bírósági tárgyalást kérnek.
No de nem is ez az érdekes, egyébként is régi történet, hanem Reding közelmúltbeli bejelentése. A végződtetési díjak csökkentése kapcsán felmerült, hogy majd a hívásfogadásért is fizetni kell, mint az Egyesült Államokban és egyes ázsiai országokban. Mit válaszol erre az EB-biztos? "Miért ne? Az egész távközlési piac fejlődik, ami azt is jelenti, hogy nem kell feltétlenül tíz évvel ezelőtti szabályokhoz ragaszkodnunk. Az üzleti modelleket nem az EU-biztos határozza meg, hanem a szolgáltatók."
Nos, a helyzet az, hogy én itt elveszítettem a fonalat. Tehát jól beavatkozom a piaci folyamatokba, majd otthagyom az üzleti trutymót a szolgáltatók asztalán azzal, hogy csináljanak ők muskátlit belőle. Attól tartok, mire az üzletekbe érnek, fonnyadt, penészes virágszálakat kapunk csupán.
