Az internet privatizálása
?Az információ monetizálásával foglalkozó mamutcégek - a mobilszolgáltatóktól a Google-ig -, olyan hatalmas magánhálózatokat hoztak létre, amelyek valóságos ?alternatív univerzumokat? alkotnak - mondja Barabási Albert-László. - Így, bár a hagyományos értelemben vett - nyitott és bárki számára szabadon hozzáférhető - internet tovább növekszik, a rajta átfolyó információ részaránya folyamatosan csökken: az adatok jelentős része ma már a nagyvállalatok privát, zárt rendszerein folyik keresztül."
Barabási szerint a hálózat ?privatizálása" és a magánrendszerek térnyerése a felhasználók életére is hatással van - annak ellenére is, hogy többségük nem érzékeli a háttérben zajló folyamatokat. ?Az online szolgáltatásokat általában globálisan elérhetőnek tartjuk; többnyire fogalmunk sincs arról, hogy számos ?internetes? cég szabályos regionális üzletpolitikát folytat - magyarázza a kutató. - E vállalatok szolgáltatásaihoz csak bizonyos országokból férhetünk hozzá: nem csoda, hiszen csak akkor működhetnek nyereségesen, ha olyan piacokat céloznak meg, amelyeken valódi kereslet mutatkozik a megoldásaik iránt."
A fenti példák persze korántsem jellemzőek, a magánhálózatok hatalomátvétele többnyire csendben, az internethasználók számára követhetetlen módon zajlik. ?Az egész olyan, mint az energetikai rendszerek deregularizációja - vélekedik a professzor. - Az elmúlt húsz évben az Egyesült Államok elektromos hálózatának és az ahhoz kapcsolósó infrastruktúrának nagy részét privatizálták, az áramszolgáltatással összefüggő tevékenységek jelentős részét magáncégek végzik. Ezzel egyidejűleg természetesen a feladatok és a felelősségek is megoszlottak: az egyik cég a hálózat gondozásával, a másik az elektromos áramot termelésével, a harmadik a számlázással foglalkozik - én mégis továbbra is hozzájutok a megfelelő minőségű szolgáltatáshoz. Az interneten is hasonló dolgok történnek: egy portálra ellátogatva más szerverekről töltjük le a híreket, megint másokról a hirdetéseket vagy a különféle szolgáltatásokat - anélkül, hogy tudatában lennénk ennek."
A kutató hangsúlyozza: az információs rendszerek vállalati ellenőrzése nem csupán gazdasági, de társadalmi szempontból is érdekes kérdéseket vet fel. Nem véletlen, hogy az elmúlt években világszerte egyre fontosabb, sokat vitatott témává vált az internet semlegességének kérdése. ?Ha enyém a háló, én dönthetem el, hogy ki az, aki lassan, és ki az, aki gyorsabban haladhat rajta, és hogy az egyes felhasználók, csoportok milyen információkhoz férhetnek hozzá" - vázolja a kérdés lényegét Barabási.
A csomópontok sebezhetősége
Az informatikai óriások egyre nagyobb elosztóközpontokat létesítenek: elsősorban azért, mert a válság tanulságait levonva rájöttek, hogy olcsóbb és szélesebb körben elérhető szolgáltatásokat nyújthatnak, ha letölthető és lízingelhető (Software as a Service - SaaS) formában teszik elérhetővé a megoldásaikat. A hálózatelmélet megállapításai szerint az ilyen, a vállalatok számítási felhőihez hasonló, nagy forgalmú csomópontok elleni sikeres támadások nyomán akár a globális internetes hálózat is sebezhetővé válhat.
?Az információ és az erőforrások központosítása elméletben valóban veszélyt jelenthet a hálózatra nézve - mondja Barabási Albert-László -, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a nagy, jelentős szereppel bíró hálózati csoportok megjelenésével az adatvédelmi technológiák is egyre fejlettebbé válnak. Folyamatosan bővül az az eszköztár, amelynek révén a cégek megvédhetik magukat a rosszindulatú támadásoktól: nem véletlen, hogy a Google és a hasonló vállalatok rengeteg pénzt fektetnek abba, hogy megerősítsék a védelmüket."
A professzor szerint az informatikai nagyvállalatok tisztában vannak azzal, mennyire fontos, hogy zavartalanul működtessék a szolgáltatásaikat, és birtokában vannak a rendszereik hatékony védelméhez szükséges erőforrásoknak és tudásnak. ?Néhány évvel ezelőtt azért álltam át a Gmail használatára, mert úgy gondoltam, náluk biztonságban tudhatom az adataimat - mondja. - Kénytelen voltam belátni, hogy nincs az az egyetemi szerver, amely nagyobb biztonságot szavatolhatna, mint a Google adatközpontjai. Egy egyetemnek nem az az üzleti célja, hogy biztonságos rendszereket építsen ki - ezeknek az intézmények a megfelelő színvonalú oktatás a feladatuk. A Google viszont abból él, hogy hatalmas számítógéprendszereket működtet - természetes, hogy ebben most ők a legjobbak."
Barabási szerint kétségtelen, hogy ha egy a Google-hoz hasonló befolyással rendelkező szolgáltatót kivonnánk a rendszerből, pillanatok alatt óriási káosz alakulna ki. ?A Google kiiktatása azonban már önmagában is hihetetlenül bonyolult problémát jelentene - mondja a hálózatkutató. - A Google ugyanis tisztában van az őt fenyegető veszélyekkel, ezért folyamatosan karban tartja és fejleszti az infrastruktúráját - a biztonsági megoldások a kockázatokkal párhuzamosan fejlődnek. Ráadásul az a húsz-harminc ember, aki egyáltalán képes lenne kiütni a Google-t, már rég nekik vagy valamelyik nagy versenytársuknak dolgozik: egyiküknek sem áll érdekében, hogy átfogó támadást indítson a rendszereik ellen."
A professzor úgy véli, a valódi internetes támadásoknak nem az a céljuk, hogy megbénítsák a hálózatot. ?A nagy visszhangot kiváltó esetek általában olyan amatőr akciók mint a Yahoo elleni tíz évvel ezelőtti túlterheléses támadás volt, amikor egy 14 éves amerikai diák néhány órára elérhetetlenné tette a keresőcég oldalát, vagy a kínai hackerek offenzívája az amerikai rendszerek ellen, ami vélhetően információszerzésre és a diplomáciai nyomásgyakorlásra szolgált" - mondja Barabási.
Interjúsorozatunk hamarosan folytatódik. Addig is visszaolvashatja az előző részt:
Az interjúsorozat első része: Az internet topológiája és a kiszámítható jövő
