Még abban az időben, amikor az Intellel pereskedtek, Richard Brown, a VIA nemzetközi marketingért felelős alelnöke egy beszélgetésünk során azt mondta, hogy "az IT iparág legdinamikusabban fejlődő ágazata az ügyvédeké". Talán nem is tudta, hogy akkor olyan alaptételt fogalmazott meg, amely messze lepipálja Moore törvényét, amit már többször igazítottak az éppen aktuális félvezetőtrendekhez. "Brown törvénye" valószínűleg igaz marad, míg világ a világ.
Az Ars Technica tegnap arról számolt be, hogy a Sonyt ismét perbe fogták szabadalomsértésért. Ez alkalommal egy Parallel Processing Corporation (PPC) nevű, a kaliforniai Newport Beach-en bejegyzett cég fogta perbe a japán óriást a "szinkronizált párhuzamos feldolgozás megosztott memóriával" nevű szabványuk megsértése miatt. Az 5056000 számú szabadalmat 1989 novemberében nyújtották be, és 1991 végén bocsátották ki, amikor még az Intel 486-os és a Motorola 68040-es processzorok számítottak a személyi számítógépekben felhasznált CPU-k élmezőnyének, a játékkonzolok piacán pedig a Nintendo Entertainment System (NES) és a Sega Genesis képviselte a csúcsot. Eredetileg az International Parallel Machines (IPM) volt a bejegyzést kezdeményező, majd a PPC a jogutód.
Az Ars Technica hosszasan kutatott a PPC után a Kaliforniában, ahol a céget bejegyezték, és Delaware-ben, ahol a peres eljárást megindították, de még az interneten sem lelték semmi nyomát. Ez egy technológiai cégnél meglehetősen furcsa, így arra a következtetésre jutottak, hogy nem egy valóban élő és létező cégről van szó, ami technológiai fejlesztésekkel foglalkozik, hanem egy olyan szervezetről, amelyet kifejezetten ennek a pernek a kedvéért hoztak létre.
Ami a szabadalmat illeti, potenciálisan igencsak zsíros falat lehet, mert egy ügyesen felépített per tárgyaként úgy is tálalható, hogy nagyon széles körben lefedje a párhuzamos gépek programozását. Akkor, amikor az IPM megkapta, a CPU technológia még nem tartott ott, hogy egy ilyen szabadalmat egykönnyen pénzre lehessen váltani. Szemlátomást a PPC most látja elérkezettnek az időt. Úgy tűnik, hogy az fog történni, ami gyakran előfordul ilyen esetekben, vagyis a szabadalom a kartoték mélyén szunnyad addig, míg "újra felfedezik", és értékesítik a licencelési a bevételek lehetséges forrásaként. Amikor egy kis cégnek ilyen potenciálisan értékes szabadalom van a birtokában, gyakran szabadalmi ügyekkel foglalkozó ügyvédi csoportoknak adja el vagy licenceli azt, amelyek hatékonyabban érvényesítik a követeléseket. Úgy fest, hogy ebben az esetben is pontosan ez történt.
A dolog érdekessége, hogy a szabadalom értelmezhető úgy is, hogy minden egyes cég, amely kivetette csaliját a párhuzamos feldolgozás vizein - beleértve az IBM-et, a Microsoftot, az Intelt vagy az AMD-t - hasonló szabadalmi perbe lehet fogni. Külön pikáns ízt ad a dolognak, hogy a Sonyt a PS 3-ban dolgozó Cell processzor miatt támadják, melyet az IBM tervezett, és sokkal régebben használja azt pengekiszolgálókban, minthogy az a PS 3-ba került. Lehet, hogy a PPC könnyebben elejthető prédának gondolta a Sonyt, mint az IBM-et?
A PPC az elszenvedett károk háromszorosának a megtérítését, az ügyvédi költségeket és a további törvénysértés megakadályozását szeretné kicsikartatni a Sonytól. Mindazonáltal azt gyanítjuk, hogy egy kövér csekk is megteszi majd, ami elég fedezetet biztosít majd újabb hadjáratok megkezdésére az IBM, a Toshiba, vagy a legnagyobb trófea, az Intel ellen.
