Az AC/DC szimbólum ma is közöttünk él – csendesen, a távoli csaták alig hallható morajlását produkáló adapterek millióin, illetve jóval zajosabban az ausztrál keményrock-együttes nevében.
A jól ismert jelzés egy évszázaddal ezelőtt még egy titáni méretű összecsapás jelképe volt, mely Thomas Edisont George Westinghouse-szal és Nicola Teslával állította szembe az áramháborúban. Ez volt az egyetlen nagy küzdelem, amelyből nem Edison került ki győztesen.
Edison a DC-ben, az egyenáramban hitt, míg Westinghouse és Tesla a nagy győztes, az AC, vagyis a váltakozó áram pártján állt. Az egyenáram azonban nemrégiben új offenzívát indított a nagyméretű ipari alkalmazásokban. A hajóépítők például a tengeri alkalmazásra tervezett meghajtórendszereknél kezdték el vizsgálni az egyenáram adta lehetőségeket. A mérnökök arra törekszenek, hogy egyenáram felhasználásával építsenek jobb, hatékonyabb „zöld" hajókat.
A következő generációs hajók, mint például az angol haditengerészet HMS Dragonja hamarosan egyenáramú meghajtórendszerrel hasíthatja a vizeket. Nemsokára talán teherszállító és utasszállító hajók is követhetik a sorban.
A technológia segítségével lekicsinyíthetik a teljes meghajtószerkezetet, a propellereknek áramot adó berendezést és vezetékeket. A hatékonyságnövekedés mellett további előny, hogy így a rakománynak is több hely marad.
Oliver Simmonds, a GE Power Conversion üzletág vezető tengerészeti hadmérnöke elmondta, hogy az „egyenárammal működő szerkezet nagyobb rugalmasságot biztosít, így a tervezők e lehetőséget maximálisan kiaknázva tervezhetnek változó sebességgel működtethető, hatékony meghajtókat. „Vegyünk például egy kerti locsolótömlőt” – mondja a szakember. „Üzemeltethetem a szivattyút maximális sebességen, és lefojthatom a tömlőt, hogy kisebb legyen a vízsugár, de ez energiapocsékolás. Miért ne lehetne a vízsugarat a szivattyú lelassításával kisebbre venni? Az erősáramú elektronika segítségével ez ma már megvalósítható, így kevesebb üzemanyaggal ugyanazt a hatást érhetjük el.”
Itt lép be a képbe az egyenáram. Az egyenáramú elektronikák és szerkezetek akár 23 százalékkal több áramot képesek leadni, mint egy váltakozó árammal működő ugyanolyan rendszer.
A rendszerben azért még mindig váltakozó áramú generátorok állítják elő az áramot (kevésbé összetettek, mint egyenáramú rokonaik), ám a váltakozó áramot egyenárammá alakítják a hatékonyabb áramátvitel érdekében. A konstrukciónak van még egy előnye: lehetővé teszi, hogy a mérnökök akkumulátorokban tárolják, majd vészhelyzet esetén tartalék energiaforrásként használják az egyenáramot. „A kikötői biztonsági előírások gyakran megkövetelik, hogy a hajók egynél több generátort működtessenek alacsony terhelés mellett, ami nem hatékony, még akkor sem, ha csak egy töredékét használják fel a saját maguk által termelt elektromos áramnak" - mondja Simmonds. „Ez olyan, mint a lefojtott locsolócső és a vízszivattyú esete: egy csomó pazarlás. Az egyenáramú rendszerrel azonban elég egy generátort működtetni, plusz egy integrált akkumulátor-rendszert arra az esetre, ha valami balul sülne el. Így rengeteg üzemanyag takarítható meg.”
Simmonds csapata jelenleg az angliai haditengerészettel együttműködve dolgozik e technológia következő utáni generációs hajókhoz való kifejlesztésén. A rendszer azonban minden bizonnyal teherszállító hajókon és utasszállító hajókon is alkalmazható lesz majd.
Lehet, hogy Edison elvesztette a háborút, de egy évszázaddal később most megnyeri a csatát.
