A kutatók olyan technikát fejlesztettek ki, amellyel még a jól álcázott és árnyékolt radarokat is meg lehet találni. Az ilyen passzív eszközök nem adnak ki saját jelet, hanem úgy stimulálhatók, hogy vevőantennájuk egy nem kívánt válasz adójává válik. A módszer a passzív radar észlelése mellett a jövőben lopakodó repülők vagy árnyékolt drónok felkutatására is használható lesz.
A radarok fontos eszközei a polgári repülésnek és a hajózásnak, de a katonaságnak is. (Az ukrán hadsereg éppen a napokban kapott olyan radar ellenes rakétákat, amelyek kijátszhatják az orosz légvédelmet.) A rádióhullámos letapogatás segít az akadályok vagy egyéb tárgyak, például hajók, repülőgépek és drónok észlelésében, ezáltal megakadályozzák az ütközéseket, de védelmet nyújtanak az ellenséges támadások ellen is. A legtöbb radar azonban az ellenség által is nyomon követhető sugárzási jele révén, és így megsemmisíthető. Ennek megkerülésére a katonai szektorban egyre gyakrabban alkalmaznak passzív radarrendszereket, amelyek jobb álcázásuk mellett olcsóbbak és műszakilag is kevésbé igényesek.
"A passzív radar definíció szerint nem bocsát ki jeleket. Egy nagyon érzékeny mikrofonhoz hasonlítható, amely nem a repülőgép zaját rögzíti, hanem a repülő tárgyról visszaverődő jelet" - magyarázta Zenon Szczepaniak a módszert ismertető tanulmány vezető szerzője, a Varsói Katonai Műszaki Egyetem munkatársa a Scince in Poland tudományos portálnak. Az objektum által visszavert jel különféle forrásokból származhat, amelyeket alkalmi adóknak neveznek. Ide tartoznak például a mobil rádió, a rádió és a DVB-T átviteli tornyok.
A passzív radar végső soron érzékeli a különbséget a közsugárzás alapjele és a repülőgép által visszavert rész között, és így képes meghatározni annak helyzetét és sebességét. A mért információt ezután nem rádión, hanem kábelen továbbítják. Az érzékelő berendezés önsugárzásának hiánya miatt sokáig rendkívül nehéznek tartották a passzív radareszközök nyomon követését.
Szczepaniak és a tanulmány másik vezetője, Michał Knioła által vezetett kutatócsoport módot talált e probléma megoldására. Modellként Szczepaniak korábbi kutatásait használták a jemeni háború csapdáiról. Ezeket köveknek álcázták, és infravörös érzékelővel indították be. "Ha itt egy klasszikus radarberendezést használtunk volna, valószínűleg nem találtunk volna semmit, mert a jelet túlságosan zavarta volna a talaj, a fák más kövek. De azt a választ kerestük, ami a kőbe rejtett elektronikus rendszerből érkezett" - hívta fel a figyelmet a nehézségekre és a megoldásra Szczepaniak.
A radarjelek beállításával a tudósok végül rávehették a csapdák rejtett áramkörét, hogy nemlineáris, és így észlelhető választ küldjenek. A következő lépésben az észlelési technológiájukat is át akarták vinni passzív radareszközökre. A csapdákkal ellentétben azonban ezek elektronikáját nem műanyag köpeny veszi körül, hanem gyakran teljesen leárnyékolja egy fémdoboz. Ekkor az egyetlen kapcsolat a környezettel az antenna, amely például a DVB-T jelet veszi - számolt be a Scinexx német tudományos portál.
"A jelnek ezért pontosan abban a frekvenciatartományban kell eltalálnia a passzív radar antennáját, amelyben a televíziós jelet veszi. Kiderült, hogy egy gondosan előkészített keresőjel segítségével nemlineáris válaszadásra tudtuk serkenteni a radart" - mondta Szczepaniak. A robbanócsapdák észlelésének technológiája ezért passzív radareszközökkel is használható, a jel megfelelő beállításával.
"A paradoxon az, hogy a radar csak azért küld visszajelzést nekünk, mert a vevőerősítő az antennához csatlakozik. Így jutunk be a páncélozott eszközbe és jutunk ki ugyanazon az antennán keresztül. A radar ezután a stimulációnk hatására jelet bocsát ki - bár valójában nem akar. Ennek vevőantennája lesz így a különleges jelünk adóantennája" - mutatott rá a trükkjükre Szczepaniak
A gyakorlatban a tudósok új érzékelőrendszerét például drónra is fel lehetne szerelni, és így segíthetnék a csapatokat ismeretlen területekre előrenyomulni. Ennek sikere, ahogy a kutatók is elismerik, a rendelkezésre álló alkalmi adók helyszíni feltérképezésétől is függ. Csak így lehet a passzív radarberendezések keresési területét előre korlátozni.
A tudósok szerint a technológiát más, nehezen fellelhető eszközökhöz is felhasználhatják a jövőben. Állítólag ezek közé tartoznak a lopakodó repülőgépek és drónok, amelyek veszélyeztetik az érzékeny infrastruktúrát, például a kormányzati épületeket vagy a finomítókat.
