A szén-dioxid-leválasztáshoz és a magfúzióhoz hasonlóan a hidrogéngazdaság is hatalmas vállalkozás, amelyre egyesek az éghajlatváltozás megállításának csodafegyvereként tekintenek. Emiatt fennáll a veszélye, hogy túlzásba viszik. Ráadásul a fejlesztése még mindig késésben van, és szinte lehetetlen sebességgel kell haladnia, ha változást akarunk elérni vele - írja a DatacenterDynamics.
Peter Judge a portál főszerkesztője rámutat elemzésében, hogy a hidrogén elégethető az üzemanyagcellákban és a gázturbinákban, valamint tárolható és csővezetéken keresztül szállítható. Ami pedig még lenyűgözőbb, hogy amikor elégetik vagy felhasználják egy üzemanyagcellában, a folyamat végén kibocsátott anyag tiszta víz. Ami persze abból afakad, hogy a tiszta hidreogéngázban nincs szén, és elégetése nyomán nincs CO2-kibocsátás.
A hidrogént - az acélgyártástól kezdve a betongyártáson és a távolsági közlekedésen át a tengeri teherszállításig -minden olyan ágazatban a szén-dioxid-mentesítés egyik alaptényezőjének tekintik, ahol feltétlenül szükség van üzemanyag elégetésére. Az adatközpontok is szemet vetettek rá, mert szükségük van rá a hosszútávú energiatertalékoláshoz. Az épületben akkumulátorok vannak, kívül pedig készenléti dízelgenerátorok várakoznak a beindításra, egy nagy tartálynyi üzemanyaggal. A létesítmény e részének szén-dioxid-mentesítésére megoldást jelenthetne egy hidrogéntartály vagy a csővezetékes ellátás.
A gond csak az, hogy környezetbarát "zöld" hidrogént nehéz beszerezni. Évente egyelőre csak 90 millió tonna hidrogént állít elő a világ 150 milliárd dollár értékben, de ebből szinte semmi sem alkalmas a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére, mert a hidrogént tulajdonképpen fosszilis tüzelőanyagból állítják elő. A Magyar Hidrogén és Tüzelőanyag-cella egyesülte adatai ezt jól mutatják. A hidrogén mintegy 50 százalékát földgázból katalitikus gőzreformálással (SMR eljárás) állítják elő. Ezt az eljárást használják Magyarországon is, például Százhalombattán a Dunai Finomítóban, valamint Kazincbarcikán a BorsodChem üzemének területén. Nagyjából 30 százalék folyékony szénhidrogénekből (kőolajból) parciális oxidációval, 16 százalék szénből szénelgázosítással és víz-gáz reakcióval, 4 százalék pedig elektrolízissel, elektromos áram hatására történő vízbontással termelnek meg. A folyamatok majd mindegyikénél hatalmas mennyiségű CO2 keletkezik.
A hidrogén azonban már azelőtt is fontos, hogy elkezdhetné helyettesíteni a fosszilis tüzelőanyagokat. Ipari ammóniát állítanak elő belőle, amelyből viszont a világ élelmezését szolgáló műtrágyákat készítenek.
A metánból előállított hidrogént "szürke hidrogénnek" nevezik (ha olajból vagy szénből készítik, akkor szürkének vagy feketének nevezik). Elméletileg alkalmazhatnánk szén-dioxid-leválasztást, amely eltávolítaná a szén-dioxidot, és úgynevezett környezetbarát "kék hidrogént" kapnánk. De amire igazán szükségünk van, az a "zöld" hidrogén, amelyet víz elektrolízisével, megújuló energiaforrások felhasználásával állítunk elő.
A probléma az, hogy a zöld hidrogén drága. Jelenleg 5 dollár/kg, szemben a szürke hidrogén 1 dollár/kg-os árával. A Bloomberg előrejelzése szerint a zöld hidrogén 2030-ra 2 dollárra csökkenhet kilogrammonként, és ezt a megfelelő irányba terelhetik azok a szabályozások, amelyek magas szén-dioxid-árat szabnak a szürke hidrogén által létrehozott kibocsátásokra.
A dízel helyett a hidrogén használatának azonban más problémái is vannak. A hidrogén a metánhoz képest nagyon kicsi molekula. Könnyen szivárog, és nehéz olyan csőinfrastruktúrán keresztül szállítani, amilyeneket megszoktunk. A tárolt hidrogén fokozatosan elpárolog, ezért olyan alkalmazásokat kell találni, hogy ezt a lassan felszabaduló energiát ne pazaroljuk el, hanem felhasználható legyen.
A Microsoft végezte el a legjelentősebb munkát a hidrogénnel, 2020-ban 48 órán keresztül több szerverállványt működtetett hidrogén üzemanyagcellákkal. A vállalat pedig aktívan dolgozik azon, hogy a hidrogént minél szélesebb körben használják.
Az adatközpontok középtávon mindig csak tartalékként fogják használni a hidrogént, ami az energiaszükségletük elenyésző hányadát teszi ki. Ezek a számítástechnikai üzemek megengedhetik maguknak, hogy olyan prémiumárat fizessenek, amit más iparágak nem. Így ha sikerül a hidrogéngazdaságot megalapozniuk, akkor ez egy prémium árú üzemanyag lesz, amelyet a zöld célok elérése érdekében hoztak létre. Ez az iparág a világ szükségleteinek elenyésző töredékét fogja előállítani, ha a nehézipar szén-dioxid-mentesítésére törekszünk.
De, mint más zöld technológiák esetében is, valahol el kell kezdeni. Az adatközpontok hidrogénellátásának növekvő piaca katalizálni fogja a technológiai fejlesztéseket, amelyek máshol is elterjedhetnek. Ez pedig elkezdheti leszorítani az árakat és ösztönözheti az infrastruktúra elterjedését. Könnyen megtörténhet, hogy az adatközpontok indítják el a hidrogéngazdaság gyorsabb fejlődését.
