A Fujitsu és a Twist Bioscience - mindkettő az archív tárolók piacán tevékenykedik - által közösen közzétett jelentés előrejelzése szerint a rendelkezésre álló tárolókapacitás és a kereslet közötti szakadék 2030-ra meghaladja a 7,8 millió petabájtot.
Ebben a forgatókönyvben a vállalkozásoknak nem marad más választásuk, mint hogy nagy mennyiségű régi adatot töröljenek, hogy helyet csináljanak az újaknak, ami elég ahhoz, hogy ideges legyen minden olyan cég, amely például mesterséges intelligenciát használ.
Mivel az internetes tevékenység, a digitális eszközök és az IoT-érzékelők által termelt adatok mennyisége továbbra is agresszív ütemben növekszik, a vállalkozásoknak egyre kevesebb idejük marad egy kritikus probléma megoldására. Mit kezdjenek ennyi adattal?
Bár a merevlemezes meghajtók (HDD-k) és a szilárdtest-meghajtók (SSD-k) kiválóan alkalmasak a szerverek és az ügyféleszközök működéséhez szükséges adatmennyiség tárolására és szolgáltatására, egyik sem megfelelő az információk tömeges és hosszú távú tárolására.
Az archiválási tárolás terén a Linear Tape-Open (LTO) mágnesszalag a legkedvezőbb, mivel az összes technológia közül a legalacsonyabb a kapacitásonkénti költsége. A szalag jelenlegi generációja, az LTO-9, 18 TB natív kapacitással dolgozik, és már 150 dollárért (ami nagyjából 8,30 UDS/TB) megvásárolható.
A jelentés szerint a nagyvállalatoknak komolyan be kell fektetniük a szalagokba és más archiváló adathordozókba, mivel az üzleti tevékenységek során keletkező adatmennyiség tovább növekszik. Az alternatíva az lenne, hogy a régi adatokat kidobják, de ezzel elveszítenék a potenciális értéküket, a meglátásokhoz szükséges forrást. Pontosan tudjuk, hogy a legfejlettebb MI-termékek jellemzően a legnagyobb, legkimerítőbb adathalmazok alapján tájékozódnak.
"Úgy véljük, hogy ezeknek [az új] vállalati adatoknak a nagy része strukturálatlan, hideg, ritkán hozzáférhető lesz, és minimális költséggel kell majd karbantartani" - magyarázta a jelentés szerzője, Jon Monroe, aki szerint a tárolási kiadások elosztásának ezt a tényt kell tükröznie.
A költséghatékonyság mellett azonban a szalagnak is megvannak a gyengeségei: az adatokhoz csak sorban lehet hozzáférni, ami megnehezíti az egyes fájlok megtalálását, és a vállalatoknak félig-meddig rendszeresen friss szalagra kell áttérniük az adatvesztés elkerülése érdekében. E problémák fényében a kutatók új, ultrasűrű és ultratartós tárolási technológiákra vadásznak. Több különböző jelölt is felmerült, de egy koncepció különösen ígéretesnek tűnik, a DNS.
A DNS, az élő szervezetek alapanyaga négy molekuláris építőelemből áll: adenin (A), guanin (G), citozin (C) és timin (T). Ezek a vegyületek párban kapcsolódnak össze (A-T és G-C), így alkotva meg a híres kettős spirál létra lépcsőfokait.
Ez a szerkezet rendkívül sűrű és tartós adattárolási formaként használható, a bináris 1-ek és 0-k négybetűs genetikai ábécévé alakításával. Egyetlen gramm DNS-ről megállapították, hogy 215 PB (220 000 TB) adat tárolására alkalmas.
"A DNS ígéretet hordoz a tárolás mágikus hármasára: ultra-nagy sűrűség, elfogadható költség és fenntarthatóság" - mondta Emily Leproust, a Twist Bioscience vezérigazgatója és társalapítója, aki nagy összegeket fektet be a technológia megvalósításába a Techradar szerint. "Arra számítunk, hogy az elkövetkező években várhatóan több mint 7 milliárd dollárnyi kielégítetlen tárolási igényhez lesz szükség új adathordozókra" - tette hozzá.
A jelenlegi helyzetben a technológia továbbra is használhatatlan a méretarányosan, mivel az adatok DNS-re írása időigényes, és számos más kihívás is felmerül. Természetesen a jelentéshez is némi fenntartással kell viszonyulni, mivel azt két olyan szervezet készítette, amelyeknek érdeke fűződik az archív tárolásra fordított kiadások növeléséhez. Az azonban tagadhatatlan, hogy a hagyományos adattárolási technológiák kapacitásának növekedése nem tud lépést tartani az adattermelés ütemével, ami azt jelenti, hogy a tárolási stack átrendezése elkerülhetetlen.
"A jövő adatközpontjainak szükségük lesz mindarra, amit az SSD-, HDD- és szalagipar képes gyártani és szállítani, valamint új DNS- és optikai, és talán más vállalati tárolási technológiákra is szükségük lesz, hogy költséghatékonyan és megbízhatóan megőrizzék személyes, vállalati és kulturális történelmünk felbecsülhetetlen értékű elemeit. Az elérhetőségi és fenntarthatósági kihívások, valamint a sokmillió petabájtos adatverzumunk egyre hosszabb időn keresztül történő kezelésének költségei új felhasználási lehetőségeket teremtenek a régi tárolási technológiák számára, és új, költséghatékonyabb és energiatakarékosabb tárolási technológiák létrehozását követelik meg" - jegyzete meg Monroe.
