Utóbbi időben tapasztaltuk, hogy a gyártó igyekszik a belbecs mellett a külső felépítésre is odafigyelni, amiből néha furcsa, máskor pedig extrém dolgok jönnek ki (mint például a Wi-Fi nagytesztünkben szereplő Linksys 802.11 Draft-N eszközök). A Linksys WRT150N már majdnem egy éve kapható a hazai piacon, de ami a felépítését illeti, még nem az új irányzat jegyében készült és alaposan eljárt felette az idő. A robosztus, két hatalmas antennával ellátott készüléket idén lecserélték egy futurisztikus, ám a szemnek nagyon kellemes kinézetű, vékonyka készülékre (ez a WRT160N), amit ráadásul még antenna sem csúfít el -- persze ez csak a látszat, hiszen az antenna a készülékházban kapott helyett.
A fekete-ezüstszürke színkombinációjú útválasztón gumitalpak és fali rögzítőpontok vannak kialakítva, tehát csak fektetve vagy falra szerelve használható, állítva nem. Az előlapon a routereknél megszokott és alapvetően szükséges állapotvisszalejző LED-eket találhatjuk, de sajnos a WRT160N-nél is megtapasztalhattuk, hogy a dizájnelemeket sem szabad túlzásba vinni. Konkrét porblémánk, hogy a nagy fényerejű, kék színű LED-ek szépek ugyan, de egy sötét szobában borzasztóan zavaró a fényük, pláne ha villognak. Ezt leszámítva valóban minden elismerést megérdemelnek a dizájnerek.
A router hátsó traktusát sem bonyolították túl: egy WAN port és négy LAN port mellett találhatjuk a tápcsatlakozót és a reset gombot. Még egy gombot elrejtettek a mérnökök az eszközön: a Wi-fi Protected Setup aktiválógombja az előlapon, a LED-ek között található. A WPS-sel a menü és egyéb beállítások megkerülésével csatlakozhatunk azonnal a vezeték-nélküli hálózathoz, ha tudjuk a router PIN-kódját (ezt a router menüjéből olvasható ki) és a kliensoldali vezérlő is tudja a WPS-t.
Az üzembehelyezés a gyári CD-lemez behelyezésével és kábeles összeköttetéssel lehetséges, tehát első lépésben ezzel kell kezdeni a telepítést, aminek során megadhatjuk az adminisztrátori jelszót, a Wi-Fi SSID azonosítóját és a biztonsági beállításokat is elvégezhetjük. Mindezen lépések a felhasználóbarát LELA (Linksys EasyLink Advisor) felületen végezhetők el és a végén minden fontos adat elmenthető egy text fájlba.
Megfeledkeztek viszont a router adminisztrátori felületének eléréséhez szükséges IP-cím megadásáról (erről semmilyen információt nem találtunk a kézikönyvben, sem pedig a router hátuljára ragasztott matricán). Az IP címet a Windows ipconfigból tudhatjuk meg (alapból 192.168.1.1).
A menü a Linksystől megszokott fehér-lila-fekete színkombinációban pompázik, de a lényeg, hogy továbbra is könnyen kezelhető és átlátható. Segítségünkre van egy beépített súgó is, ha egy-egy opció, illetve beállítási lehetőség ismeretlen lenne számunkra.
A kliensadapterek üzembe helyezése ugyanúgy zajlik, mint a router esetében történt, tehát először a CD-t kell behelyezni. Amennyiben van rá lehetőségünk, használjuk a Linksys weboldaláról letölthető legújabb meghajtóprogramokat.
Setup: Internet eléréssel a vezetékes helyi hálózattal kapcsolatos konfiguráció, mint például DHCP és statikus IP kiosztások. Innen érhető el a Dinamikus DNS és MAC Address klónozás is.
Wireless: vezetékes hálózattal kapcsolatos konfigurációk. Manuális módban magunk állíthatjuk be az SSID-t és annak szórását, a csatornát és a sávszélességet. Szintén itt módosíthatjuk a vezeték-nélküli titkosítást és MAC szűrést, továbbá a haladó felhasználóknak szóló "rádiós" beállításokat.
Security: biztonsági beállítások, melyek a tűzfallal és VPN-el kapcsolatosak.
Access Restriction: az internethozzáférés korlátozása többféle módszerrel (http, kulcsszó, protokoll, port stb.).
Applications & Gaming: portátirányítás, DMZ és QoS beállítások.
Administration: a routerhozzáférés szabályozása. Innen nyílik lehetőségünk a távoli elérés beállítására és korlátozására, a diagnosztikára és a router szoftverének frissítésére.
Status: a router és az internetkapcsolat státusza.
A készülék külsejéről és telepítéséről már hosszasan értekeztünk, de a menüvel kapcsolatosan még egy-két megjegyzésünk lenne. Bár rengeteg beállítás van a routerben, még finomíthattak volna a menüpontokon, mert az elnevezés gyakran megtévesztő (például a Security menüpont alatt cska a tűzfal van, de egyekenek egyből a titkosítás és a router jelszavazása ugrik be). Természetesen ez csak a kezdetekkor okozhat gondot és megszokás kérdése az egész.
A teszteléshez egy megosztott mappát tartalmazó asztali számítógépet és egy noteszgépet használtunk Windows XP SP2 operációs rendszerrel. Minden esetben a gyártók oldaláról letöltött legfrissebb meghajtóprogramokat és szoftvereket alkalmaztuk. Első körben az asztali gépet UTP-kábellel, míg a noteszgépet Wi-Fin csatlakoztattuk az útválasztóhoz, második körben pedig már mindkét gépet kizárólag vezeték nélkül. A kapcsolatot a Linksys WUSB300N és Linksys WPC300N vezérlőkhöz járó gyári szoftverrel hoztuk létre.
A sebességtesztet egy 349 megabájtos fájl gépek közötti másolásával végeztük egy kétszintes, 90 négyzetméter alapterületű, téglaépítésű, betongerendás családi házban, az időeredményt pedig feljegyeztük. A valós felhasználást szimulálva a házban négy pontot jelöltünk ki, ahol a sebességteszteket lefuttattuk. Az első mérési pontot az útválasztóval egy szobában, attól két méterre jelöltük ki a földszinten (a noteszgép és az asztali gép esetében egyaránt). A második pont a ház másik végében egy ajtó mögött volt, míg a harmadik és negyedik mérést már az emeleten, a routertől két, illetve három ajtóval elzárt szobában végeztük.
A LAN-WLAN irányú mérések eredménye.
A WLAN-WLAN irányú mérések eredménye.
A WRT160N sebessége a legjobbak között van, a legtávolabbi pontot leszámítva egy mérést kivéve mindenhol megverte a régebbi, WRT350N típust. Igaz, a WRT160N a WRT350N-től eltérő szegmenst szolgál ki és ennek megfelelően fele annyiba sem kerül, tehát a Linksysnél elégedetten dőlhetnek hátra.
