A felhasználók egy része idegenkedik a Windows konkurenciának számító operációs rendszerektől, valószínűleg azért mert nem ismerik azokat. Ragaszkodnak előbbihez (ha egyáltalán tudják, hogy azt használják), annak a kezelését tanulták, az van az ismerősüknél és a munkahelyieken, mellette nőttek fel. Már többször is belefutottam abba, hogy vállalkozó ismerősömnek bizonyos tevékenységekhez a Windows mellé egy másik operációs rendszert ajánlottam, de a válasz mindig nemleges volt.
Akasztják a hóhért
A sok hasonló „az nem kell, nem ismerem" reakció után elhatároztam, hogy utánajárok vajon tényleg kell-e félnie egy mélyebb informatikai ismeretekkel nem rendelkező felhasználónak a Mac OS X-től, illetve a Linuxtól? Így ős-Windowsosként két hétre elfelejtettem a Microsoft operációs rendszerét és a mindennapi munkám során átléptem az ellentáborba. Habár eddig sokszor, sok helyen írtam a rivális operációs rendszerekről, de egyszer sem voltam rákényszerülve, hogy masszívan velük dolgozzak. Eddig.
Sorozatunk első részében az Apple operációs rendszerét vesszük górcső alá, megvizsgálva, hogy egy olyan felhasználónak, aki addig csak Windows-t látott, mennyire lehet nehéz az átállás. Pro és kontra, avagy féljünk-e a Mac OS X-től?
Első blikkre
Ha a külcsín alapján kellene dönteni, akkor nem kérdés, hogy a két rivális közül ki a jobb. A teszteléshez kapott MacBook laptopba az első pillantásra könnyű beleszeretni. Akármerre vitt az utam, mindenki úgy kezelte, mintha egy csecsemő lenne. Csillogó szemekkel nézték, nem bírták ki, hogy egy rövid időre ne nyúljanak hozzá, de ezt talán a hátulján világító kis alma hipnotikus erejének is betudhatjuk. Nem szeretném hosszasan részletezni a külalakját, mert előre tudtam, hogy szemre való lesz. S mivel a szép nőknek/csinos férfiaknak is több ügyetlenséget elnézünk, ezért igyekeztem figyelmet sem venni a külleméről. A hangsúly inkább azon volt, hogy a rajta futó Mac platform is ilyen bűbájos-e?
Valamilyen szinten igen, hiszen a Macintosh egyszerre operál egyszerű, látványos és elegáns megoldásokkal. Ám ami a cikkünk szempontjából talán a legfontosabb az első pillantás után leginkább azon kezdtem el tűnődni, hogy mit hol találok. Első komolyabb fennakadást a „@" fellelése okozta, amit Windows alatt az Alt Gr+V kombinációval csalhatunk elő. Ebből a párosból viszont az első kapásból nem létezik Mac-es klaviatúrán. Van helyette command (cmd). Logikus módon így a kukac az „Alt+Q", a másolás a cmd+C, a beillesztés a cmd+V kombinációkkal oldható meg. Ezt meg kell szokni, nincs mese. Érdekes módon ez olyannyira sikerült, hogy a Windows elé visszaülve már automatikusan a Mac-es billentyűzetparancsokat próbálgattam. Hamar áttértem.
Könnyű átállni
Ez hasonlóan zajlik a rendszer többi eleménél is. Egy kis idő után már bárki képes átlátni az elsőre kaotikusnak tűnő felületen, s olyan hatékonyan képes dolgozni rajta, mintha azt Windowson tenné. Pillanatok alatt elfeledjük, hogy anno létezett egy start menü, s helyette már Dock van, az Intéző helyett pedig a Finder. Gyakorlatilag minden jól ismert műveletet elvégezhetünk, csak meg kell tanulnunk, hogy a Mac-en miként nevezik az adott alkalmazást. Tapasztalatomat igazolta a mini fókuszcsoportom is, akik minimális informatikai tudás ismeretében 5 perc után már leveleztek, szörföltek és jegyzeteltek a gépen. Nekik sem okozott nagy fennakadást a váltás.
Sajátos logikája van a programok telepítésének és eltávolításának is, amely pofonegyszerű Mac alatt, csupán egyszer kell rájönni, hogy miként kell: letölt, elindít, Finder segítségével megkeres a programok mappájában, majd futtat, s ha kell, akkor a Dock-ra helyezz. Windowsos felhasználóknak furcsa módon pedig az eltávolításhoz elég, ha a kukába helyezzük az elemet. Követendő módon ráadásul a szoftverfrissítések is meglepő kontrolláltsággal történnek. A rendszer figyelemmel kíséri, hogy milyen alkalmazások futnak a gépünkön, és egy központi helyen menedzseli az újabb verziókat.
A párizsi és a pármai sonka
Két hét alatt ez meglehetősen jól muzsikált, s a Safari egyszeri lefagyásán kívül nem botlott meg a Mac OS X. (Igaz, halkan jegyzem meg, hogy nekem a Windows is legutóbb pár hónappal ezelőtt akadt ki utoljára.)
A Mac nagy erénye ugyanis, hogy mivel menedzselt környezetről van szó, olyan ritkák esetében a rendszeren belüli kompatibilitási problémák, mint a fehér holló. Az Apple maga építi a gépeket, szállítja rájuk az operációs rendszert, és felügyeli azt is, hogy milyen külső alkalmazások települhetnek rá. Pont, mint a konzoloknál. Itt nagy előnye van a PC-hez képest, hiszen az utóbbi logikája ennek pont az ellenkezője: különböző, egymástól független hardver- és szoftver-elemekből építkezik, amelyek fogadására mind fel kell készíteni a rendszert. Ezért sérülékenyebb, és gyakoribbak esetében a kompatibilitási problémák, ellenben sokkal nagyobb szabadságuk van a felhasználóknak. Persze az kérdéses, hogy az jó-e.
A két rendszer közötti különbség és az elterjedtség miatt, ráadásul miközben a Windows esetében ma már megkerülhetetlen tényezők az internetes fenyegetettségek, addig a Macintoshra írt vírusok még egyáltalán nem jellemzőek. Emiatt egyelőre nem kell félniük a Mac tulajdonosoknak a kártevőktől, amely a Mac OS X egyik legnagyobb erőssége a Microsoft operációs rendszerével szemben.
Minden van, csak helyesírás nincs
A Mac-es gépekhez ráadásul az Apple weboldalán rengeteg freeware és shareware alkalmazás érhető el. Az operációs rendszer pedig alaphelyzetben rendelkezik biztonsági mentéssel (Time Machine), levelezőprogrammal (Mail), csevegő alkalmazással (iChat), böngészővel (Safari), a webkamera képét különböző hatásokkal megbolondító programmal (Photo Booth), média-centerrel (Front Row) és a Windows futtatásához szükséges alkalmazással (Boot Camp). Ráadásul jár hozzá még egy iLife'09 programcsomag is, amely fotótárral (iPhoto), video- (iMovie) és zene-szerkesztővel (GarageBand), weboldal-készítővel (iWeb), és az általuk elkészített mozgóképek kiírására felkészített DVD íróval (iDVD is fel van vértezve. Vagyis nagyjából egy sor hasznos program jár a géphez, ám a Windowshoz hasonlóan - irodai programcsomagot külön kell beszerezni hozzá. Vagy alternatívaként lehet egy online szolgáltatást igénybe venni.
Ha a hagyományos útnál maradunk, akkor vagy az ingyenes OpenOffice, vagy a fizetős iWork és az MS Office 2008 for Mac marad járható útnak. Utóbbi kettő esetében számomra nagy hiányosság volt a magyar helyesírás-ellenőrző hiánya, mégiscsak emberek vagyunk, s néha nem árt. Lehet, hogy az én hibám, de erre nem sikerült megoldást találnom, s ráadásul még a Safari sem ad segítséget online szolgáltatások esetén, hiszen belőle is hiányzik a magyar helyesírás-ellenőrző.
Céges alkalmazások - Párhuzamos világok
Persze a Windows Vista példája már bebizonyította, hogy a rengeteg kompatibilis alkalmazás sokszor nem elég, hiszen bizony még sok olyan céges program van, amely megköveteli magának a Windows XP-s környezetet. A Mac-el ezt a problémát is kiküszöbölhetjük, hiszen a külön megvásárolható Parallels Destkop (körülbelül 21 ezer forint) alkalmazással virtuális Windows-t indíthatunk (míg a Boot Camp segítségével rögtön azzal bootolhatunk), amelyen utána már nevetve elfutnak az XP-s alkalmazások. Például az APEH-es nyomtatványkitöltő alkalmazást nekem csak így sikerült munkára bírnom az Apple gépen...
A hálózat csapdájában?
Még a tesztelés előtt úgy véltem, hogy a Mac egyedül az eszközkezelés és a Windowsos hálózathoz való csatlakozás témakörében bukhat meg. Nos, tévedtem. Egyrészt nyomtatótól kezdve, a mobiltelefonon át a mobilinternetig bármit dugtam rá, felismerte és kezelte. Persze lehetnek hiányosságai ettől függetlenül, de őszintén én nem találkoztam vele. Hálózatkezelés témakörében is jól vizsgázott: a szomszéd Wi-Fi hálózatára könnyedén felcsatlakozott, valamint egy kis utána olvasás és a Samba segítségével közvetlenül Windowsos géppel is sikerült csatlakoztatnom..
Mac vs. PC
Végezetül én most kivételesen nem mondanám egyik rendszerről sem, hogy jobb a másiknál. Mindkettőnek meg vannak a maga előnyei és hátrányai. A Windows olcsóbb és könnyebben bővíthető, mint a Mac, amely viszont stabilabb. A köztük lévő árrés talán fejlettebb országok lakóinak nem jelent nagy különbséget, ám talán a gyenge forint miatt is jelenleg a legolcsóbb Mac gép körülbelül 290 ezer forintnál kezdődik, miközben csupán az operációs rendszerek tekintetében nincs nagy különbség: a Mac OS X Leopard 41 ezer forintba (ami benne van már a gép árában), a Windows Vista Ultimate 45 ezer forintba kerül. Persze lehet már olyan árszint, amikor eltűnnek a különbségek, de mindennapos munkához PC esetén 150 ezer forintért már kaphatunk egy jó gépet.
Ellenben a pénzükért cserébe egy stabil rendszert kapunk, amely már majdhogynem tartalmaz mindent, amire csak szükségünk van. Nem kell a konfigurációkkal sokat vesződnünk, nem kell kompatibilitási táblázatokat bújnunk, nem kell attól félnünk, hogy két hardver-, vagy szoftver-elem ütközik, s sorolhatnám tovább. Gyakorlatilag mintha egy autót vennénk, miután elhoztuk a kereskedőtől már csak használnunk kell.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy két hét tapasztalat alapján egyértelművé vált, hogy nem érdemes tartani a Mac OS X-től. Egy rövid tanulási folyamat után minden olyan tevékenységet el tudunk a segítségével végezni, amelyekről elsőre azt gondolnák, hogy a Windowshoz kötnek minket. Ráadásul minél több alkalmazás költözik az internetre szolgáltatásként, annál lesz egyre lényegtelenebb, hogy milyen operációs rendszerrel érjük el azokat.
Pro:
- Szép, elegáns és stabil operációs rendszer
- Biztonságos
- Majd minden Windowsos környezetben népszerű alkalmazásnak van Mac-es megfelelője
- Jó eszközkezelés
- Virtuális géppel kiküszöbölhetőek az esetleges kompatibilitási problémák
Kontra:
- PC-nél drágább
- Kevés honosított szoftver
- Nem mindig Mac kompatibilis szolgáltatások
