A tengeri hegyeket az óceánközépi hátságok mentén zajló magmakitörések alakították ki. Ezek az óceánfenék gyakori jellemzői, de a legnehezebben feltérképezhetők. Egy új, a gravitáció által vezérelt vízmozgást alkalmazó technika azonban jelentősen javította azonosításukat.
A San Diegó-i Kaliforniai Egyetem Scripps Oceanográfiai Intézetének kutatói a SWOT (Surface Water and Ocean Topography) műhold segítségével több mint 200.000 mélytengeri hegyet térképeztek fel. A műhold centiméteres pontossággal méri az óceán magasságát a visszaverődések rögzítésével és a gravitáció változásai által okozott vízingadozások követésével, ami lehetővé teszi az óceánfenék pontosabb feltérképezését.
Ezek a hegyek, amelyek az óceánfenék több mint 70%-át borítják, az óceánközépi gerincekben alakulnak ki, ahol a magma új óceáni kérget hoz létre. A műhold több ezer, akár 450 méter magas tengerfenékhegyet is azonosított, amelyek befolyásolják az óceáni áramlásokat. Korábban kevéssé feltárt régiókban, például az Antarktiszon és a kanadai sarkvidéken a kutatók szokatlan struktúrákat fedeztek fel, amelyek az ősi hasadékképződéshez és a lemezmozgásokhoz kapcsolódnak.
"Ez egy hatalmas ugrás. Fantasztikus, hogy milyen méretarányú dolgokat lehet látni" - jegyezte meg az egyik kutató, kiemelve az óceánfenék feltérképezésében elért áttörés lehetőségét.
A Pentagon érdeklődését fejezte ki az eredmények iránt, mivel a mélységi hegységek navigációs veszélyt jelentenek a tengeralattjárók, köztük az atommeghajtásúak számára.
