Néhány évvel korábban az alacsony Föld körüli pályán mintegy 2300 működő műhold és hasonló számú, már nem működő szatellit, valamint több ezer űrszemétdarab volt. A Nemzetközi Távközlési Unióhoz (ITU) és a nemzeti szabályozó testületekhez benyújtott vállalati bejelentések szerint 2030-ra az alacsony Föld körüli pályára az úgynevezett megakonstellációk részeként akár 100 ezer új távközlési műhold is érkezhet.
A megakonstellációk célja, hogy gyors internet-hozzáférést nyújtsanak az embereknek szerte a világon, különösen az igen távoli helyeken, például az óceán közepén vagy egy Isten háta mögötti faluban. Ezért több ezer, a földhöz viszonylag közel működő, nagy kétirányú sávszélességű és rövid késleltetési idejű műholdra van szükség.
A földközeli műholdállomány ilyen gyors növekedése azonban átalakíthatja az éjszakai égbolt képét, és tönkreteheti a tudományos megfigyeléseket. A nagy kérdés, amely a Nemzetközi Csillagászati Unió által nemrégiben szervezett Sötét és csendes égbolt tudományos találkozó témájaként merült fel: vajon a vállalatoknak egyedül kellene-e olyan döntéseket hozniuk, amelyek az egész világot érintik? - írja a The Economist.
A műholdak konstellációi már léteznek. A műholdas navigációs rendszerek, beleértve a GPS-t, a Galileót és a Beidou-t, jellemzően egyenként néhány tucat berendezést használnak, amelyek közül az elsőt az űrkorszak legkorábbi éveiben indították útnak. Az időjárás- és földmegfigyelő műholdak kisebb csoportokban dolgoznak. A közelmúltig a legnagyobb konstelláció az Iridium telefonhálózat volt, amely mintegy 75 műholdat használ alacsony Föld körüli pályán, azaz a hagyományos meghatározás szerint 2000 km-nél alacsonyabb magasságban.
A jövőbeli konstellációkat a puszta méretük különbözteti meg. A SpaceX már mintegy 1700 műholdat állított pályára, és legalább 40 ezret szeretne felküldeni. A OneWeb több mint 6000-et akar telepíteni. Az Amazon a Kuiper-projekt keretében 3000-et; a kínai GuoWang projekt pedig közel 13 ezret irányoz elő. A ruandai űrügynökségnél bejegyzett projekt pedig 327 ezer műholdból álló konstellációt tervez felküldeni.
Elmondható, hogy a műholdas internet-hozzáférés iránti kereskedelmi igény nagyságrendje meglepte a csillagászokat (amatőröket és hivatásosokat egyaránt). Ezt a meglepetést fokozta, hogy bár a rádióspektrum bizonyos frekvenciasávjai az ITU által a csillagászat számára védettek, a látható fény esetében nincs ilyen védelem.
A világ legnagyobb csillagászati megfigyelőrendszereit működtető Európai Déli Obszervatórium csillagászai úgy számolták, hogy műszereik az adatok mintegy 2 százalékát elveszítenék a szürkület idején, amikor az újfajta kommunikációs műholdak a legjobban lennének láthatók.
Ez akkor okoz gondolt, ha valami gyorsan mozgó vagy átmeneti dolgot keresnek -például egy szupernóva-robbanást, vagy egy Föld-szerű exobolygó tranzitját, egy múló gravitációs hullám optikai hatását - de az adatokat nem lehet megtisztítani egy műhold zavaró nyomaitól. A 2 százalék veszteség ezekben az esetekben nagyon sokat számíthat. "Fontos felfedezésekről maradhatunk le, mert az adatok tönkre mennek. És izgalmas felfedezésekről számolhatunk be, amelyeket később vissza kell vonnunk, mert kiderül, hogy műholdakról van szó, és nem valódi csillagászati objektumról" - mondta Jonathan McDowell, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagásza a The Economist szerint.
A csillagászok azt tartanák ideálisnak, ha a kormányok szigorítanák a műholdak indítására vonatkozó szabályokat, annak érdekében, hogy azok vizuális hatását minimálisra csökkentsék.
Sok csillagász azzal érvel, hogy a földközeli világűr globális közös tulajdon, az éjszakai égboltnak saját gazdag kulturális és tudományos történeleme van. E nézet hívei szerint az űrben való emberi tevékenység megváltoztatja ezt, ahogy más környezeteket is. Megfelelő szabályozás nélkül az űr "milliárdosok és magánfinanszírozású kezdeményezések játszóterévé" válhat, amelyek nem tartoznak felelősséggel a nyilvánosságnak - véli Aparna Venkatesan, a San Franciscó-i Egyetem kozmológusa.
McDowell számára is egyértelmű, hogy az éjszakai égbolt az emberiség közös öröksége. Ezért nem szabad megengedni, hogy egy ország vagy egy vállalat szélesebb körű konzultáció nélkül radikálisan megváltoztassa azt. "Minden alkalommal, amikor az emberiség egy új területre - az óceánokba, a levegőbe vagy az űrbe - lép, azt mondjuk: Hű, ez hatalmas és igazán üres, annyi szemetet dobhatunk ide, amennyit csak akarunk, és soha nem fog megtelni, igaz? Hamarosan aztán azt mondjuk: Hoppá, ez nem volt teljesen igaz. És elérkeztünk ehhez a ponthoz az űrben" - idézi a csillagászt a The Economist Simply Science című tudományos hírlevele.
