Az amerikaiak nemcsak a műholdak puszta számát tekintve vezet, hanem Elon Musk Starlinkjének köszönhetően a különbség egyre nő.
A Union of Concerned Scientists adatbázisa szerint a 4550 működő műholdból 2788 amerikai tulajdonban van, 431 kínai és 167 orosz. Ennek több mint egynegyedét állították pályára idén, az 1178 új űreszközből 891-et az Egyesült Államok szállított. Az amerikai műholdflotta túlnyomórészt kereskedelmi célú és 85 százaléka a magánszektor tulajdonában van, a többi katonai, polgári és kormányzati projektek keretében állt pályára.
A legnagyobb hozzájáruló a Starlink, amely a hónap elején újabb 13 műholdat indított - ez volt a 25-ik küldetése ebben az évben -, így a teljes műholdállománya elérte az 1800-at. A szolgáltatásnak mintegy 140 000 felhasználója van 20 országban, 750 ezer előrendeléssel - közölte a vállalat nemrégiben hivatalosan.
Ezzel szemben Kína évekkel le van maradva a LEO szélessávú szolgáltatás terén, a nemzeti kormány által irányított, lassú stratégiát követve. Két állami tulajdonú műholdflottát tervez, amelyek közül a nagyobbat a mindössze hét hónapja alapított új nemzeti műholdas társaság, a China Satellite Network fogja üzemeltetni. Az ITU-hoz benyújtott spektrumbejelentések szerint a rendszerint China SatNet néven ismert vállalat 12 992 műholdból álló konstellációt tervez létrehozni.
Az első műhold indításának ütemterve nem világos, ahogyan a finanszírozás és a vállalati struktúra sem. Elemzők azonban rámutatnak, hogy a vállalat a 24-ik helyen áll a nemzeti állami vállalatok rangsorában, közvetlenül a három nagy szolgáltató mögött (és a már engedélyezett China Broadcast Network előtt), ami egyértelművé teszi, hogy az állami vezetők milyen fontosságot tulajdonítanak neki.
Az egyik probléma, amely lassítja a vállalatot, az indítási kapacitás hiánya. A kínai rakéták általában csak két-három műholdat tudnak egyszerre felbocsátani, a csúcsterhelés pedig tíz. Az amerikai Falcon 9 rakéta több tucatnyit tud szállítani, idén januárban rekordot jelentő 143-at, míg az orosz Szojuz rakéta több mint 30-at.
Ez azonban kezd megváltozni, mert az állam enyhített a rakéta- és műholdgyártás feletti monopóliumán, és új szereplők léptek be a piacra. Ez pénzáradatot szabadított fel a magán űriparban - írja az scmp.com. Tavaly a magán űripari vállalatok több mint 10 milliárd jüan (1,6 milliárd dollár) forrást gyűjtöttek, szemben a 2016-os 1,4 milliárd jüan (219 millió dollár) összeggel.
Elemzők szerint Kína fontosnak tartja a műholdas szélessávot az Övezet Út Kezdeményezésében, az ázsiai és afrikai fejlődő országok infrastruktúrával való ellátásának ambiciózus tervében. A kínai stratégiai prioritás azonban az 5G és 6G műholdas integrációja, ami hosszú távon sokkal nagyobb üzlet lehet. A földfelszíni-műholdas integráció várhatóan a 6G egyik fő jellemzője lesz, amely valóban mindenütt elérhetővé teszi a globális mobil lefedettséget. A hivatalos média szerint Kína befejezte az 5G-műholdas integráció korai tesztelését egy nemzeti segélyhívó szolgálat számára.
Emellett több műholdas 6G-program is folyamatban van, köztük a délnyugat-kínai Csengtuban található Kínai Elektronikai és Technológiai Tudományegyetem, amely a Wall Street Journal szerint egy olyan korai prototípust épített, amely akár 1 Tbit/s-os lefelé irányuló kapcsolatokat is támogat. Ez azt sugallja, hogy a 6G verseny az űrben ugyanolyan éles lehet, mint a földi vetélkedés.
Namrata Goswami űrpolitikai kutató szerint azok a vállalatok és országok, amelyek a korai orbitális résidőket elfoglalják, lesznek azok, amelyek meghatározzák a szabályokat és szabványosítják a piac működését. "Ha egyszer te leszel az első ország, amelyik ezt megteszi, te határozod meg a globális szabványokat, te határozod meg a szabályokat" - mondta a The Wall Street Journal-nek.
