Az AR2822 napfolt május 7-én 3,9-es erősségű napkitörést eredményezett, ami az elmúlt időszak egyik legerőteljesebb eseménye volt. A NASA Solar Dynamics Observatory videója a naptevékenységről:
A napcunamit a földi rövidhullámú rádióvevők is detektálták. Thomas Ashcraft csillagász pédlául arról számolt be, hogy statikus zúgást hallott rádióteleszkópjából Új-Mexikóban. "Komplex és dinamikus II., V. és III. Típusú rádióemissziókat generált 15 MHz és 30 MHz közötti frekvenciákon" - mondta.
A flerből származó ultraibolya és röntgensugárzás ionizálta a Föld légkörének tetejét, különösen Észak-Amerika felett. Mindez széleskörű rádiózavarokat okzott Kanadában és az USA-ban.
A mobiltelefonok, a GPS-rendszerek, az önvezető autók, a bankrendszerek, a távvezetékek, gyakorlatilag az összes ma használt elektromos eszköz működése sérülhet, ha egy komoly űrvihar éri el a Földet. Ahhoz, hogy megelőzzük a károkat, nagyon pontosan kell tudni, hogy mikor történnek a napkitörések, valamint azt is, hogy a Föld felé tartanak-e, és milyen intenzitással. Érdemes megemlíteni, hogy hazánkban Korsós Marianna, az ELTE Csillagászati Tanszékének posztdoktori kutatója vezette azt a kutatást, amiben kidolgozták a Nap mágneses terének irányváltozásait is figyelembe vevő módszert, ami jelenleg is egyedülálló.
Szerencsére, a Napból kiinduló űrviharoknak csak egy kis része jön a Föld felé, a legnagyobb kitörések szerencsésen elkerülték a bolygónkat. Bár a nagyobb tragédiákat eddig megúsztuk, a kutatók számításai szerint a Nap 2019 decemberében ért el egy aktivitási minimumot, amely alapján az új, nagyjából 11 éven át tartó ciklus során a legerősebb aktivitású időszak 2024 novembere és 2026 márciusa között várható. Tehát a java még hátra van...
