Szélessávú internetkapcsolattal ma már bárhonnan vehetünk igénybe felhőmegoldásokat, de ha alaposabban megvizsgáljuk egy nemzetközi és egy hazai felhőszolgáltatás tulajdonságait, karakteres különbségeket fedezhetünk fel. Az Invitech 2008 óta nyújt felhőszolgáltatásokat, aminek használata exponenciálisan növekszik, 5-6 éve volt egy fordulópont, amikor számos cég realizálta, hogy az IT kiszervezése egyre több területen éri meg mind anyagi, mind pedig szakmai szempontok alapján. Erre az amúgy is gyorsuló folyamatra pedig csak ráerősített a világjárvány. A szakértők egyébként azt javasolják, hogy aki felhőbe szeretne menni, az mindenképpen alakítson ki cloud stratégiát. Ehhez célszerű egyenként megvizsgálni a cég összes IT-komponensét (például levelezést, kommunikációt, banki terminált stb.), hogy az adott funkciót ki lehet-e váltani a felhőben.
Ezen kívül fontos számolni azzal, hogy egy hazai és egy nemzetközi szolgáltatónál alapvető eltérések vannak a szolgáltatásokban, ami számos területen is érzékelteti a hatását. A nemzetközi szolgáltatók megoldásai általában nagy alkalmazkodó- és kompromisszumkészséget követelnek meg az odaköltözni vágyóktól. Éppen ezért nem biztos, hogy minden cég számára logikus egy külföldi cég szolgáltatásit igénybe venni. Sőt, vannak olyan vállalatok is, amelyek inkább leköltöznek a nemzetközi felhőről - az Invitech például éves szinten 2-3 céget költöztet át saját, hazai felhőjére. Általában a vertikálisan, azaz processzor, memória, tárhely bővítésével skálázható infrastruktúrákat - szerver, operációs rendszer és erre telepített szoftver - nem lehet egy az egyben egy nemzetközi felhőbe telepíteni, mert nem éri meg. A globális szereplők SaaS (Software-as-a-Service) típusú szolgáltatásokat nyújtanak, ahol elemi, kis építőkockákból horizontálisan építkezve tudjuk összekattintgatni magunknak, amire szükségünk van, persze nyilván van cég, amelyiknek ez is megfelel. A gyorsabb elérés viszont egyértelműen a hazai felhő mellett szól. Az adatkapcsolat ugyebár kulcskérdés: a nagyoknak nincs itt lerakata és az adatközpontjaik távol vannak. Jellemzően őket próbálják elérni, láncban, több szolgáltatón keresztül, de egy bizonyos forgalom felett már jó lenne a közvetlen kapcsolat, aminek viszont jelentős költsége lenne a szolgáltató számára.
Ugyanakkor a törvényi megkötések, szabályozások is igen fontosak, ha az adat- és információbiztonságra gondolunk. A publikus (nemzetközi) felhőszolgáltatásokban a tárolt és feldolgozott adat pontos helye és útvonala nem meghatározható. Számos nemzetállam és maga az Európai Unió és igyekszik szabályozással is védeni az adatvagyont és annak felelős kezelését. Előfordul, hogy anyavállalati elvárás vagy törvényi megkötés az, hogy az adatot itthon kell tartani. Az MNB pénzintézeteknek szóló szigorú ajánlása például megengedi akár nemzetközi felhő használatát is, de csak azzal a feltétellel, hogy léteznie kell egy rollback tervnek. De az igazság az, hogy ezen a területen a nemzetközi felhők nem erősek. A legtöbb globális szolgáltatónál nem állnak rendelkezésre olyan algoritmusok, amivel a felhőből vissza lehetne migrálni, vagy ha mégis, akkor a lementhető adatokat nem tudjuk a korábbi formájában használni, mert az online szoftvereknek nincs földi megfelelője. Vagyis a nemzetközi publikus felhő gyakran egyirányú utcát jelent.
Sok szakértő véli úgy, hogy előbb-utóbb minden cégnél ki fog alakulni, milyen IT-elemnek milyen környezet az ideális. Lesznek olyan szolgáltatások, amelyekkel tilos felhőbe menni (mint például egy gyártósor), másoknak meg fog felelni egy nemzetközi, publikus felhő, és lesznek hazai felhőbe való alrendszerek is, mert ez sokkal gyorsabb és rugalmasabb megoldás, már csak az azonos országban való elhelyezkedés miatt is. Mindebből az következik, hogy a lokális szolgáltató cégeknek leginkább erre a hármas, hibrid modellre, és a megoldások közötti átjárhatóság kialakítására kell felkészülnie a közeljövőben, de inkább már ma.