Aki látott már engem efféle beszélgetéseket moderálni, igazolhatja, hogy hajlamos vagyok kiélezni a helyzetet, és ezzel kibillenteni beszélgetőtársaimat a nyugalomból azért, hogy érdekes, őszinte, a lényeget feltáró megnyilvánulásokra sarkalljam őket. (Azért is teszek így, hogy szórakoztatóvá tegyem a hallgatóságnak azt, hogy a napi rohanásban megfáradt - többnyire - férfiakból álló trió vagy kvartett eszmét cserél az informatika valamelyik éppen égetőnek kikiáltott problémájáról.
S igen, néha átlépek bizonyos határokat, nem egyszer pimasznak mondható közbevetésekkel vagy kérdésekkel dobom föl a hangulatot.)
Ha fogadnom kellett volna, vajon szemtelen kérdésemre milyen válasz érkezik, akkor nagy összeget tettem volna arra, hogy a megkérdezett majd valami ilyet mond, hogy hát őt persze nem kell beíratni ilyesmire, ám a többi vezetőre ráférne. De nem, a megkérdezett tovább erősködött, és kifejtette, hogy legfőbb főnökének sem ártana egy kis informatikai fejtágítás.
A szóban forgó panelbeszélgetés itt felemlegetett fejezetében arra tettünk kísérletet, hogy megrajzoljuk az IT jövőjét és a jövő IT-ját. Ekkor futottunk bele az évtizedes témába, annak boncolgatásába, hogy a belső IT-nak kell-e közelednie az üzlethez, vagy inkább az üzletnek kell közelebb kerülnie az IT világához.
Ahogy haladtunk előre a vitában, emlékezetem szerint elhangzott a skála mindkét szélsőértékét leíró megfogalmazás, tehát az, hogy az üzlet tanuljon IT-t és az is, hogy a CIO legyen üzleti stratéga.
Ha a csapos, vagyis a moderátor közbeszólhat, akkor itt és most bevallom, én a vélemények skáláján az utóbbi végen foglalok helyet. Idevonatkozó világképemben az informatika, a vezető informatikus, a programozótól az informatikáért felelős vezérigazgatóig mindenki az üzletet szolgálja, amióta világ a világ. Az ilyen vitákban a skála másik végén tömörülő informatikai szakemberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy már a vállalati IT létezése is tiszta üzleti döntés. Mint ahogy az üzleti vezetés dönthet arról, hogy az eddig a belső IT-ra bízott tennivalók elvégzését kihelyezi-e valahova, egy saját cégbe, amely később szabad szolgáltatóvá válik a piacon, vagy külső szolgáltatónak adja oda, avagy éppen egy izmos hitelkártyával megveszi a felhőből.
Emlékeztetem olvasóimat arra, hogy a belső informatika alapjait, felépítését és működését meghatározó informatikai stratégia kidolgozása is - ahogyan az minden valamirevaló nagykönyvben meg van írva - azzal indul, hogy előveszik az üzleti stratégiát. E műből levezethető az informatika architektúrája, feladatai, minden, ami az informatikát meghatározza és szabályozza.
A helyzet, az üzlet és az IT-szervezet viszonya azért vált és válik egyre bonyolultabbá, mert az új technológiák adta lehetőségeket kiaknázó innovatív szállítók szolgáltatások formájában ajánlanak egyre több olyan komplex funkciót, amelyek megvalósítására eddig csak a silókba tömörülő marcona IT-sok voltak képesek. Ráadásul a külső szolgáltatók nagyobb rendelkezésre állással és, sok egyéb körülményt is tekintve, üzleti értelemben véve előnyösebben nyújtják e szolgáltatásokat, mint a saját IT-szervezet.
Óriási a felelőssége a belső IT legmagasabb rangú vezetőjének, a vezető informatikusnak. Ha rendes tagja a vállalat, intézmény vezetésének, akkor hozzájárulhat olyan taktikai és stratégiai döntésekhez, amelyek rövid és hosszú távon garantálják a fejlődést, növekedést. Ha kívül reked az igazgatóság ajtaján, választhatja a kurucos ellenállás útját, ami nem igazán ajánlott.
Az üzletnek ugyanis mindig igaza van.