Ha hinni lehet a témában született webes alapszócikkeknek, az első felhasználói csoportok az informatika messze visszanyúló történetében a nagygépes felhasználók körében alakultak meg az Amerikai Egyesült Államokban. Hatvannégy éve, 1955-ben alapították meg az első ilyen irányultságú csoportot, amelyet aztán követtek a többiek. Megadatott nekem, hogy az Újvilágban részt vehettem nem egy ilyen csoport nagy nemzetközi konferenciáján a kilencvenes évek első felében, amikor már nemcsak egy sajátos hardverarchitektúra által meghatározott platform használói, hanem szoftvermegoldások szállítói köré gyűlt szakemberek is működtettek efféle fórumokat.
Különös előnyökkel jár, és nem mellékes kockázatokat is hordozhat a szállító számára, ha felhasználói közvetlen kapcsolatba léphetnek egymással, és tartós együttműködésre törekednek. Szerintem magától értetődő, hogy ha egy helyen (legyen az valóságos vagy virtuális) összegyűlhetnek azok, akik egy adott informatikai gyártó termékét vagy termékeit intenzíven használják, akkor ott bármiről szó eshet a technikai kérdésektől a vásárolt szolgáltatásokkal, termékekkel kapcsolatos problémákig. És ha már ilyesmikről értekeznek, akkor bármi megtörténhet.
Az előnyök számosak lehetnek, szintén a gyártó szempontjából. Ha működnek a felhasználók közötti kommunikációs csatornák, akkor például csökkenhet a gyártó ügyfélszolgálatára, technikai támogató csapataira nehezedő nyomás. Ez egyébként azzal a szállítói szemszögből nézve nem kellemes mellékhatással is járhat, hogy az ügyfelek önjáróakká válnak, egy idő után feltehetik azt a kérdést, amit hallani is fájdalom gyártói fülekkel: ha mi itt egymás között mindent meg tudunk oldani, akkor miért is fizetünk a karbantartásért?
Nem babra megy ez a játék sem. A gyártó érdeke, hogy az általa kimunkált és folyamatosan fejlesztett terméket használják, akik megvásárolták, és vásárolják meg, akik eddig ezt még nem tették meg. Egyszerűen: akkor jó a gyártónak, ha termékének felhasználói köre bővül, és akkor, ha mindez úgy történik, hogy eközben profit termelődik. Ez egyébként a felhasználónak is érdeke. Az olyan elterjedt rendszerek esetében ugyanis, amelyeknek a használói bázisa globális, és az üzleti életben számottevőnek mondható (a különféle céges toplistákon, az amerikai, globális, európai, lokális stb. felsorolásokon az első 100-200-ban vannak az alkalmazó vállalatok), igen valószínű, hogy nagy volna a baj, ha a gyártó megroggyanna, mondjuk azért, mert a felhasználó cégek összefogtak, fellázadtak ellene.
Különféleképpen írják le, nevezik meg a szakirodalomban azt a helyzetet, amikor a felhasználó az általa intenzíven használt rendszer gyártójától függővé válik. Ha összeomlana a szállító, nagy bajba kerülne az általa szállított terméket használó cég is, mert az a bizonyos termék a felhasználó üzleti működésének alapja (angolul többféleképpen nevezik: vendor lock-in, proprietary lock-in vagy customer lock-in).
A felhasználói közösségek - bármelyik gyártóhoz is kötődnek - és a gyártók - bármekkora felhasználói kört is szolgálnak - közötti viszony akkor mondható jónak, ha azt a kényes egyensúly jellemzi. Ha van "lock-in", ha nincs, a felhasználó, egyébiránt ha profi, ha nem, a gyártóval egy hajóban utazik egy darab ideig. Közös érdekük, hogy ez az utazás kellemes, megrázkódtatások nélküli legyen, és annyiba kerüljön, ami mindkét fél számára elfogadható. A vállalatok, intézmények világában ez a "darab ideig" éveket, akár évtizedeket is jelenthet.
Ne feledjék: a kapcsolat a kiválasztással kezdődik - onnan már sok minden determinált.