Meglepő az efféle őszinteség ilyen alkalmakkor, amikor az a feladat, hogy az újságíróknak fényezzék a vállalatukat mindazok, akik kapcsolatba kerülnek a média munkásaival. Mondhatta volna szebben, például így: már kora gyermekkora óta készült arra, hogy vállalkozást alapítson és e vállalkozás termékeivel, szolgáltatásaival hozzájáruljon a világ szebbé, jobbá tételéhez. De nem. Ez a svéd ember inkább úgy mondta, ahogy volt.
Még gimnáziumba járt, amikor diszkólámpákkal kereskedve kóstolt bele az üzletelésbe. Aztán mérnöknek tanult, és az informatika világában lett sikeres és gazdag. (Megjegyzendő, hogy felmenői mind tanárok, akik sehol a világon nem tartoznak a tehetősek rétegébe - gyorsan tegyük hozzá, sajnos.)
Íme, egy a lehetséges motivációk közül: minden vállalkozónak megvan a maga története, és minden ilyen történetnek megvan a maga első fejezete az indulásról.
Az utóbbi évek válságai és technológiai fejlődése új irányok felé terelik azokat, akik új fejezetet akarnak nyitni életük történetében, azoknak, akik régóta tervezik, hogy a saját lábukra állnak - és azoknak is, akiknek ez korábban meg sem fordult a fejükben.
A világ számos vezető államában, korábban növekedő régiójában visszaesett a gazdaság, aminek egyik rendkívül kellemetlen mellékhatásaként nő a fiatal felnőttek körében a munkanélküliség. Növekszik azoknak a száma, akik nem tanulnak és nem dolgoznak, továbbá azoké is, akik nem a képzettségüknek, képességüknek megfelelő munkát végzik.
Egyes becslések szerint több mint 300 millióra tehető világszerte a fiataloknak az a tömege, amelyből egy újabb elveszett generáció válhat. Hacsak nem lesz változás, hacsak a politikusok, a vállalkozók és a civil társadalom nem tesznek valamit. Ebben a helyzetben megnövekedett annak a jelentősége, hogy a kisvállalkozások, amelyek a munkavállalók kétharmadát foglalkoztatják, fejlődjenek, és annak is, hogy a fiatalok számára vonzóvá váljon a saját vállalkozás indítása és működtetése.
Egy fiatal, 40 évnél nem idősebb vállalkozók körében három éve végzett kutatás szerint - amint erről a weben szabadon elérhető EY tanulmányban olvashatunk - a G20-as országok említett korcsoportjába tartozó vállalkozók 73 százaléka véli úgy, hogy a forrásokhoz való hozzáféréshez segítségre van szüksége, mert az országában ez továbbra is nagyon nehéznek vagy meglehetősen nehéznek mondható. Képzésre (továbbképzésre) tart igényt a megkérdezettek 66 százaléka, különösképpen a vállalkozói szakértelem terén.
Még támogatóbb környezetre (kultúrára) van szükség a válaszadók 51 százaléka szerint, és annak elismerésére vágyik 50 százalék, hogy vállalkozásával embereknek teremt és tart fenn munkalehetőséget. Az innovatív források felgyorsítják a vállalkozások fejlődését - 49 százalék hisz ebben, és 41 százalék gondolja úgy, hogy adókedvezményekkel kell ösztönözni a kisvállalkozásokba való befektetésekre azokat, akik ezt megtehetik. Ha a szabályozási környezet kevésbé terhelné a vállalkozásokat, akkor felgyorsítható lenne azok fejlődése - tartja fontosnak 29 százalék.
Végül pedig a megkérdezettek 23 százaléka szerint az üzleti bukások megítélésében nem megértő a társadalom, ami a jövő üzleti kilátásait negatívan befolyásolja.
Érdekes volna egy hazánkban végzett hasonló kutatás eredményeit összevetni az imént emlegetettével. Annyi azonban bizonyos, hogy nálunk is jut feladat bőven azoknak, akik az ifjú vállalkozók segítségére kívánnak lenni, a kormánytól a tapasztalt vállalkozón át a civilszervezetekig.
Az idén is megrendezett magyarországi Fiatal Vállalkozók Hete, amely egy 160 országban megszervezett eseménysor hazai eleme, alkalom arra, hogy koncentráltan foglalkozzanak az érdekeltek a fiatal vállalkozók helyzetének megismerésével és támogatásával.