Emelkedjünk el most az üzleti bulvár szintjétől, és ne azt mérjük, hány percbe telik e cikk olvasása, hanem azt az időt, amennyi elmélkedésre késztet! Olvassuk el a Quest Software által kibocsátott sajtóanyagot! Nézzük meg, hogy a Hungarian, Hungary vagy esetleg a Budapest szavak szerepelnek-e az egyébként terjedelmes, részletekbe menő, a felvásárlást szakmai érvekkel alátámasztó szövegben! Elárulom: a dokumentumból nem derül ki, hogy a Balabit magyar eredetű, és az sem, hogy budapesti központú. A nyilatkozatok között ott van a Balabit vezetőjéé is, nevét imígyen írják: Zoltan Gyorko.
A sajtóanyag alkotói nem teszik kétségessé: a One Idenditynek a felvásárlással az volt a célja, hogy hozzájusson a Balabit élenjáró technológiáihoz a különleges jogokkal felruházott felhasználók elérésének menedzsmentjében, analitikájában és logmenedzsmentjében. A felvásárolt céget így jellemzik: "a leading provider of privileged access management (PAM), privileged account analytics and log management solutions".
(A Balabitot a cégeladásban kizárólagosan támogató Mooreland Partners nemzetközi befektetői bank és tanácsadó cég, a globenewswire.com-on, a felvásárlás bejelentése után megjelent hír tanúsága szerint nem titkolja el a Balabit eredetét.)
Nem áll a rendelkezésemre semmilyen információ a felvásárlás részleteiről, ezeket a felek titkosan kezelik. Aki vett már részt cégfelvásárlásban a vevő vagy az eladó oldalán (nekem mindkettőben volt részem, nem is egyszer, például az iwiw.hu esetében a vásárlói oldalon), az tudja, hogy egy ilyen üzlet létrejötte, az üzletről szóló szerződés összetett folyamat eredménye. És maga a megállapodás is többnyire bonyolult, rendelkezik a tényleges vételárról, a kifizetés ütemezéséről és feltételeiről, a szellemi tulajdonjogok birtoklásáról. Csak a teljes tárgyalási folyamat és az előbb említett részletek ismeretében lehet megmondani, melyik fél maradt közelebb a kiindulópontjához a processzus végén.
Akkor járok el tehát helyesen, ha körültekintően és az általánosság szintjén fogalmazok meg állításokat, és ha inkább kérdezek.
Miért döntöttek úgy a Balabit tulajdonosai (Györkő Zoltán, Scheidler Balázs, Wagner Endre, a C5 Capital kockázati tőkebefektető), hogy teljes egészében eladják a céget a One Identitynek most és olyan feltételekkel, amelyekkel ez megtörtént? Valószínűleg sohasem tudhatjuk meg e kérdésre a helyes választ. Személyes, üzleti és szakmai megfontolások egyaránt szerepet játszhattak a döntés meghozatalában.
Mindössze annyit mondhatunk felelősséggel, hogy a Balabit beolvad az amerikai cégbe. Tulajdonosai a vételárból a magyar viszonyok között szép summának számító összeggel részesednek, ami egyfajta fokmérője a siker egyik fajtájának.
Az iPhone hozzáadott értékének (profitjának) mindössze 2 százaléka realizálódik a gyártó országban, Kínában, míg a koncepciót megalkotó, a kutatás-fejlesztést végző, a szabadalmakat és a technológiát tulajdonló és a marketinget vezető Amerikai Egyesült Államokban 60 százaléka. A mosoly-görbének nevezett menedzsmentelmélet, amely az értéklánc különféle láncszemeit rangsorolja a hozzáadott érték szerint, működni látszik (smiling curve - tessék csak rákeresni).
A Balabit fejlesztéseinek összes joga az Újvilágba kerül. Kisebbedik a reményünk arra, hogy legyen olyan magyar alapítású globális vállalatunk, amely kiépíti és megerősíti közvetlen kapcsolatát a világpiaccal, a helyi ökoszisztéma húzóerejeként évtizedeken át szolgálja közössége fejlődését. A kérdés az, hogy vajon a tulajdonosi akaraton túl még min múlhatott, hogy a Balabit önálló története véget ért?
(E cikk minőségbiztosításában két szerkesztőn kívül három szakértő - informatikaicég-tulajdonos, amerikai-magyar befektető, vezető közgazdász - vett részt.)