Mindenekelőtt bevallom, hogy utálok bankba járni, úgy általában utálom a bankokat. Számomra a bank a tipikus szükséges rossz, nem lehet nélküle létezni, viszont bármit is csinálok vele, úgy érzem, mindig ő az, aki kettőnk közül jobban jár. Pénzt fizetek neki, hogy nála lehessen az én pénzem, amit egyébként szabadon használhat, ha nem ügyetlen. Kiszolgáltatottjának érzem magam, mégsem váltom le másikra - egyfajta mazochizmussal kevert hűségből.
Van a mobilfizetési megoldásokban valami, ami néhány másodpercre képes feledtetni, hogy voltaképpen továbbra is a bankomon keresztül zajlik minden, de legalább könnyed és menő az egész, nincs benne semmi hónaljizzadás.
Végigolvastam néhány iránymutató írást a világhálón arról, hogy merre is halad technológiai és használati szempontból a mobilfizetés, az okostelefonnal végezhető tranzaktálás, és úgy látom, hogy választott forrásaim leginkább az alábbiakat tartják megemlítésre méltónak.
Mobilos, érintés nélküli fizetés (contactless payment). Azonnal megszerettem, hogy bankkártyámat csak oda kellett érintenem egy kütyühöz, és ezzel már fizettem is. Most már az okostelefonom digitális pénztárcájába betárolt bankkártyámmal, pontosabban az okostelefonommal, amelybe digitálisan beültettem a bankkártyámat, úgy fizethetek, hogy a kütyühöz közel teszem a telót, amely az arcomról azonosít. Nem kell tehát, hogy nálunk legyen a bankkártya, és nem szükséges, hogy emlékezzünk a pin-kódunkra, hiszen a telefon eleve magasabb szintű védelmet használ az azonosításra. Ahogyan mondani szokás: ez mindent visz. Aki egyszer rákap, nem tud lejönni róla. Az okostelós bankkártyás fizetés az elemzők szerint is meghódítja a világot.
Még több mobil-POS. Nemcsak a vásárló, hanem az eladó, az értékesítő is kiaknázhatja a mobiltechnológiák adta lehetőségeket. A szakértők bizonyosak abban, hogy ott is megjelenik majd az ilyen fizetési lehetőség, ahol korábban elképzelhetetlennek tűnt volna. Képzeljük csak el, hogy jön a hidegburkoló, kicsempézi a fürdőszobát, és amikor a fizetésre kerül a sor, a majszter előkap egy iPadet, annak fejhallgató-csatlakozóhelyébe bedug egy kis eszközt, egy bankkártya-leolvasót, és így minden együtt áll ahhoz, hogy a kártyával fizessük ki a számlát (a fizetés során a mi bankunkból közvetlenül a hidegburkoló bankjába megy az átutalás). Oké, értem, ez egy kicsit futurisztikusan hangzik a magyar valóságot ismerve, de ne zárjuk ki, hogy egyszer, a nem is nagyon távoli jövőben mindennapi gyakorlattá válhat. Én már fizettem ilyen módon - az egyik budapesti Apple-gyógyító intézményben.
AI nélkül ez sem megy. A mesterséges intelligencia beágyazódik a digitális világ minden rétegébe, így a mobilüzleti működésbe is. Az elemzésekben azt olvashatni, hogy az AI a felhasználói élmény fokozásában játszik nagy szerepet, amiben nincs semmi meglepő, mint ahogyan abban sem, hogy a kiberbiztonság erősödéséhez is hozzájárul: a felhasználók viselkedését megfigyelve, elemezve és ennek alapján validálva az ügyfél azonosságát, vagy éppen letiltással megakadályozva, hogy egy betolakodó vegye át a megcélzott bankszámla kontrollját.
***
Nekem úgy tűnik, egyelőre nincs olyan megoldás a mobilfizetés főáramában, amely működne bank vagy bankok nélkül. Akár tetszik nekem, akár nem, jelenleg szükség van olyan intézetekre, amelyek digitálisan őrzik a pénzünket, védik a bankszámlánkat, és felelősen gazdálkodnak, hogy a pénzünket az előzetes megállapodások szerint és feltételekkel elérhessük. Nem mellesleg megbízhatóak és annak is látszanak, amit az ember elvár, és duzzogva bár, de hajlandó ezért fizetni is.