Magyarországon - akárcsak a világ számos országában - egyre nagyobb hiány mutatkozik informatikusokból. A hazai felsőoktatási intézmények nagyobb tömegben is ki tudnának bocsájtani szakembereket, ha volna elég jelentkező, illetve ha a felvettek a mainál nagyobb százalékban jutnának el a diplomáig. A szakma másik problémája az erőteljes férfidominancia. Az informatikai munkaerőpiacra szakosodott, személyzeti tanácsadással foglalkozó Mimox Kft. által elhelyezett jelölteknek például mindössze a 9 százaléka nő. Vajon mi ennek az oka? A kérdésre Csudutov Csudinka, a fejvadász cég alapító-ügyvezetője válaszolt.
Csudutov Csudinka: Ebben a szakmában egyszerűen ilyen a nők aránya. Szó sincs tudásbeli különbségről a női és a férfi informatikusok között. Minden állásra lehetne megfelelő tudású nőt vagy férfit találni, ha kellően nagy volna a szakemberkínálat. A probléma onnan ered, hogy nagyon kevés lány jelentkezik az egyetemi és főiskolai műszaki informatikai szakokra. A Műegyetemen például 10 százalék körül van a mérnökinformatikus lányhallgatók aránya. Természetes, hogy a munkaerőpiacon is hasonló a helyzet.
CW: Tapasztalható valamilyen szembetűnő különbség a női és a férfi informatikusok hozzáállása, kedvenc területei, kreativitása, fluktuációja, fizetése, vagy bármi más jellemzője között?
CsCs: Kizárólag a fizetések terén van különbség, ott viszont számottevő. Ugyanazon cégnél ugyanazon munkakörben ugyanazért a munkáért egy nőnek jellemzően jó 30 százalékkal alacsonyabb a fizetése, mint egy férfinak. Jóllehet a vállalatok nem vallják be, de a mi statisztikáinkból feketén-fehéren kitűnik, hogy ez a valóság. Ugyanez a helyzet a multiknál, valamint a kis- és középvállalatoknál.
CW: A cégek nem vallják be, mégis kevesebbet fizetnek ugyanazért a munkáért a nőknek, mint a férfiaknak. Hogy történhet ez meg?
CsCs: Nem a vállalatok tehetnek róla, hanem a társadalom. Konkrétan: a nők kevesebbet kérnek. Amikor egy piaci szereplő informatikus munkatársat keres, meghatározza, hogy az adott munkakörben mennyi az a minimális és maximális bruttó fizetés, amit megadna. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy egy női jelölt kevesebbet kér, mint a minimális összeg. Ilyenkor a cég önszántából nem emeli meg a fizetést, hiszen nem önmaga ellensége. Az más kérdés, hogy a durva különbségek problémákhoz vezetnek. Üzletpolitikai szempontból, valamint a belső feszültségek csökkentése érdekében van, ahol a nagyon alacsony fizetéseket megpróbálják fokozatosan emelni, illetve bónuszokkal orvosolni a helyzetet. Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy ezen a téren egész mások például egy multinacionális és egy startup cég lehetőségei. A kisebb cégeknek sokkal nagyobb a mozgásterük, mint a nagyoknak. Általánosságban elmondható, hogy a női-férfi fizetésbeli igények közti különbség állandó problémája a HR-eseknek.
CW: Külföldön is megelégednek alacsonyabb fizetéssel a női informatikusok, ha ugyanazt a munkát végzik el, mint férfikollégáik?
CsCs: Az egész világon forró téma a nők informatikába való bekapcsolódása. Mindenütt óriási hiány mutatkozik informatikusokból, és rájöttek a cégek, hogy nem lehet a végtelenségig egymástól elszipkázni a férfiszakembereket, hiszen ez egy ördögi kör. Inkább máshonnan kell pótolni a hiányt. Az új erőforrást pedig a nők jelenthetik. Sok technológiai konferencia foglalkozik a témával, és ott az is kiderül, hogy a fizetésbeli problémák általánosak, miközben a cégek sehol sem diszkriminálnak. Sajnos a nők magabiztossága kisebb, mint a férfiaké, különösen, ha pénzről van szó. Elbizonytalanodnak, amikor ki kell mondaniuk egy konkrét összeget. Vagy ha ki is mondják jó hangosan és határozottan, az jellemzően kevesebb, mint amit egy férfi mond. Egyébként a fizetési igény fejezi ki a legjobban, hogy az egyén mit gondol magáról, mire tartja magát. A probléma a pályakezdőknél még súlyosabb, mint a tapasztalt programozóknál, hiszen ez utóbbiak már jobban tisztában vannak az értékeikkel.
CW: Vannak jelöltjeik informatikai csúcsvezetői pozíciókra?
CsCs: Sajnos e téren kifejezetten rossz a helyzet. Nemrégiben volt viszont egy nagyon pozitív esetünk, ami a cégünk történetében igazi unikumnak számít. Sikerült kiközvetítenünk egy hölgyet informatikai felsővezetői pozícióba, hétszámjegyű fizetéssel. Külön érdekessége a történetnek, hogy a jelöltünk GYES-ről jött vissza. Ez olyan ritkaság, hogy szinte nem is létezik. Illetve - ahogy a példa mutatja - szerencsére mégis létezik. Egyébként figyelemreméltó, hogy manapság - nemtől függetlenül - kevesebb informatikus távlati tervei között szerepel a vezetői pozíció elérése, mint évekkel ezelőtt. Jellemzően nagyon magasra régebben sem vágytak az informatikusok, nem akartak teljesen elszakadni a programozástól, ezért inkább szakmai csapatokat vezettek volna. Ma azonban az ilyen irányú ambíciók is egyre ritkábbak.
CW: Tapasztalható valamilyen szignifikáns változás a női informatikusokat érintő munkaerő-piaci mozgolódásban?
CsCs: Felismerve a problémát egyre több civil kezdeményezés szerveződik azzal a céllal, hogy az informatika felé terelje a nőket. Megpróbálják tudatosítani a szakma előnyeit, felhívják a figyelmet arra, hogy a munkaerőpiac olyan szegmenséről van szó, ahova biztosan vissza lehet menni szülés után dolgozni, illetve ahol magától értetődő és természetes a távmunka. Itt van például a külföldi ihletésű Django Girls mozgalom, ami már Magyarországon is működik. Lényege, hogy pályakezdő közgazdászokat, bölcsészeket stb., tehát nem műszakiakat egy nap alatt megtanítanak egy kisebb informatikai feladat megoldására. Az eredmény látványos: egy-egy tanfolyam után már többen felmondtak munkahelyükön, hogy átnyergeljenek a programozásra. Természetesen a kérdés óhatatlanul felvetődik: nem korábban kellett volna ezeknek a lányoknak az informatikát választaniuk? A válasz egyértelmű igen. Hogy minél kevesebbek számára jelentsenek elvesztegetett időt az egyetemi évek, egyes szervezetek - mint például a Skool - már az általános iskolás lányok informatikai érdeklődésének felkeltésén fáradoznak. E kezdeményezéssel a szülők tradicionális gondolkozását is szeretnék átformálni.
CW: Milyen további lépésekre volna szükség ahhoz, hogy csökkenjen a munkaerőpiacon az informatikushiány, illetve hogy több lány válassza ezt a pályát?
CsCs: Minden probléma az oktatásból ered. A sikerrel felvételizőkkel nem tölthető fel a felsőoktatási keret, több fiú is választhatná ezt a pályát. A lányokról nem is beszélve. Ráadásul a felvettek igen nagy százaléka menet közben lemorzsolódik. Ez részben szintén a közoktatás számlájára írható. Természetesen maguk az egyetemek, főiskolák is reklámozhatnák magukat jobban, de igazából ez nem az ő dolguk. A reklám terén állami beavatkozásra volna szükség. Hatásosnak tartanék például egy országos óriásplakát-kampányt a következő üzenettel: az informatikus diplomával rendelkező pályakezdők bruttó átlagfizetése 450 ezer forint. Úgy gondolom, ez az ország minden szegletében felhívná a családok figyelmét a szakmára.
Tovább élnek a sztereotípiák
A felsőoktatási intézmények adatai, valamint a munkaerő-piaci tapasztalatok egybevágnak azon felmérések eredményeivel, amelyek szerint az oklevéllel rendelkező nők között - még az egyéb műszaki és természettudományi diplomásokhoz képest is - rendkívül kevés az informatikus. Schadt Mária szociológus professzor és csapata (Pécsi Tudományegyetem) az évek során több kutatást is végzett a témában. Az egyik országos, reprezentatív, kérdőíves felmérésből kiderül, hogy a férfi-női tudásra, érdeklődésre vonatkozó sztereotípiák továbbra is tartják magukat, és ezeket mind az otthoni környezet, mind az oktatási rendszer megerősíti. Egy lányt jellemzően jobban ösztönöznek arra, hogy szépen mondjon verset, mint arra, hogy kiváló matematika- vagy fizikaeredményt érjen el különböző versenyeken. Ugyanakkor óriási paradoxon, hogy pontosan az informatika az a munkaterület, ami remekül összeegyeztethető a hagyományos női szerepekkel, tehát az anyasággal, az otthoni elfoglaltságokkal.
- A tizenévesek előtt nincsenek minták, nincsenek jó példák. Olyan impulzusok érik őket a pályaválasztásig, amelyek alapján az informatikát, a mérnöki tudományokat fiús szakmának gondolhatják. Sajnos bizonyos helyeken a vállalati kultúra tovább erősíti ezt a téveszmét. Mindebből az is következik, hogy a lányoknak alacsonyabb az önértékelési szintjük és sokan közülük nem is tudják, milyen lehetőségeik vannak. Magyarországon ezek a problémák még súlyosabbak, mint a nyugati társadalmakban, bár ott sincs minden rendben ezen a téren - mutat rá a professzor asszony.
A kutatások szerint a munkaerőpiacon előnyösebb helyzetben vannak az egyetemet végzett férfi informatikusok, mint az azonos végzettségű nők. Ennek egyik jele a jövedelmek különbsége, ami nem abból adódik, hogy azonos munkáért ne kaphatna azonos bért egy férfi és egy nő. A probléma elsősorban abból fakad, hogy a férfiaknak jellemzően jobb a kutatásszervező, kapcsolatépítő képessége, és ezen tevékenységek általában többletjövedelmet eredményeznek.
