Lovász László Abel-díjas, Széchenyi-nagydíjas és állami díjas matematikus, a Magyar Corvin-lánc birtokosa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és korábbi elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa részére Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Szent István Rend kitüntetést adományozta. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:
Lovász László 1948. március 9-én született Budapesten. Már gyerekként érdekelte a matematika, ezért a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium újonnan indított speciális matematika tagozatára íratták be. Tehetsége a számos világhírű matematikusunk pályáját megalapozó Rábai Imre óráin bontakozott ki: 1964 és 1966 között a Matematikai Diákolimpiáról három aranyéremmel tért haza, 1966-ban a Magyar Televízió Ki miben tudós? vetélkedőjét is megnyerte.
Matematikai tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta, ahol 1971-ben végzett. 1971-75 között az ELTE tudományos főmunkatársaként dolgozott, 1975-től 1978-ig a szegedi József Attila Tudományegyetem docense volt. Az intézményben 1978-ban egyetemi tanárrá nevezték ki, 1982-ig a Geometriai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanáraként folytatta munkáját. 1982-ben ő alapította meg és 1993-ig vezette az ELTE Számítógép-tudományi Tanszékét. 1993 és 2000 között a Yale Egyetem Számítógép-tudományi Tanszékének professzora volt, 1999-től 2006-ig a Microsoft kutatásvezetőjeként dolgozott. Magyarországra visszatérve 2006 és 2011 között az ELTE TTK Matematikai Intézetének igazgatója volt, jelenleg nyugalmazott egyetemi tanár, professor emeritus.
Tudományos pályafutását már középiskolás korában megkezdte, megmutatta, hogyan lehet - a fő kutatási témáját inspiráló - Erdős Pál egyik gráftételének addig ismert egyetlen valószínűségszámítási bizonyítását konkrét konstrukcióval helyettesíteni. A matematikai tudomány kandidátusa címet rendhagyó módon már egyetemi tanulmányainak befejezése előtt, 1970-ben megszerezte, 1977-ben lett a matematikai tudomány doktora. Harmincegy éves korában, 1979-ben választották meg az MTA - legfiatalabb tudós - levelező tagjává. 1985-ben lett az akadémia rendes tagja, 2008-ban az MTA elnökségi tagja. 2014-től 2020 júliusáig volt az MTA elnöke, és ebben a minőségében a Szent Korona Testület, valamint a 2020-ban alakult Nemzeti Tudománypolitikai Tanács tagja.
1981-ben Erdős Pállal és Babai Lászlóval megalapította a Combinatorica című folyóiratot, amelynek főszerkesztője is volt. 1985-ben Babai Lászlóval elindították a Budapest Semesters in Mathematics programot, amely észak-amerikai diákoknak nyújt kombinatorikai és számelméleti kurzusokat. 1987 és 1994 között a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) Végrehajtó Bizottságának választott tagja, 2007-től 2010-ig a végrehajtó bizottság elnöke volt.
A diszkrét matematikán belül elsősorban kombinatorikával, ezen belül a gráfelmélettel és a számítógép-tudománnyal foglalkozik. Számos eredménye közül kiemelkedik a Kneser-gráfokra vonatkozó sejtés bizonyítása és a gyenge perfekt gráf sejtés igazolása (a dolgozat különlenyomata iránt akkora volt az érdeklődés, hogy tíz évvel később - a matematikában szokatlan módon - változatlan formában újraközölték). A geometriai hipergráf fogalmának meghatározása lehetővé tette az alfa-kritikus gráfok elméletének kimunkálását és kiépítését, valamint a Shannon-féle ötszögprobléma megoldását. Nevéhez fűződik a Lovász-féle lokális lemma, a Lovász-féle bázisredukciós algoritmus: a Lenstra-Lenstra-Lovász (LLL) algoritmus, valamint a konvex testek és rácsok algoritmikus elméletének kidolgozása. A 2000-es évek elejétől a kombinatorikus optimalizáció területén ért el kiemelkedő eredményeket. Több mint háromszáz tudományos publikáció és tíznél több könyv szerzője, társszerzője. Társszerkesztőként jegyzi a véges matematikai ismereteket összefoglaló, kétkötetes Handbook of Combinatorics című kézikönyvet.
MTI/Máthé Zoltán
1982-ben megkapta a diszkrét matematikai kutatásokért odaítélt Fulkerson-díjat, 1985-ben Állami Díjjal tüntették ki. 1999-ben neki ítélték a Wolf-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal, 2007-ben Bolyai János alkotói díjjal ismerték el. 2008-ban Széchenyi-nagydíjat kapott a diszkrét matematika és az elméleti számítógép-tudomány terén elért, világszerte kimagasló tudományos eredményeiért, és elsőként kapta meg a Bolyai-nagydíjat. 2010-ben elnyerte a rangos japán Kiotó-díjat, 2012-ben ismét Fulkerson-díjas lett. 2017-ben elsőként vehette át a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elismerését, a Neumann János professzori oklevelet és plakettet, 2018-ban Szőkefalvi-Nagy Béla-éremmel tüntették ki.
Tudományos munkássága elismeréseként 1981-ben a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, 1991-ben a londoni Európai Akadémia, 2007-ben a Svéd Királyi Akadémia, 2012-ben az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája is tagjai közé választotta. 2018-ban Budapest díszpolgárává választották, és abban az évben neki ítélték oda elsőként az Academia Europaea (AE) barcelonai tudásközpontja által alapított Barcelona Hypatia Európai Tudományos Díjat, 2020-ban Hazám-díjat kapott. 2021-ben meghatározó jelentőségű munkásságáért elnyerte a matematikusok Nobel-díjaként emlegetett Abel-díjat.
Lovász László pedagógusként és ismeretterjesztőként is a matematika közérthetővé, szerethetővé tételén munkálkodik. Meggyőződése, hogy a matematika egyre fokozottabban kerül bele életünkbe, "egy új nyelv, amellyel megpróbáljuk a világot megérteni. Azt a világot, amelyre a korábban kidolgozott fogalmak már nem alkalmasak." Szeretett tárgyának a tudomány világában elfoglalt helyét így határozta meg: "... a matematika ereje abban rejlik, hogy egyszerre királynő és szolgálóleány: a saját feje után megy, de közben figyel arra, milyen szolgálatot tehet más tudományágaknak."
