Nincs elég női modell, kevés a mentor a műszaki, természettudományos pályát választó magyar lányok számára, akik bizony lényegesen kevesebben vannak a kívánatosnál. E kedvezőtlen helyzetet természetesen nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni; már a középiskolákban el kell kezdeni a munkát – fogalmazott Groó Dóra, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke a Nők az ipari kutatásban című nemzetközi konferencia sajtótájékoztatóján. A rendezvény célja, hogy bemutassa a nők helyzetét a kutatás, fejlesztés és innováció iránt elkötelezett cégekben, valamint felhívja a figyelmet a társadalmi nemi (gender) szempontok fontosságára az ipari kutatás-fejlesztésben.
A konferenciának otthont adó Óbudai Egyetemen szintén azt tapasztalják, hogy a gépész, a villamosmérnöki és az informatikai területeken alig-alig vannak lányok. Az, hogy egyetemi szinten a fiú/lány arány kétharmad/egyharmad, a gazdasági és a könnyűipari képzés jótékony hatásának köszönhető.
Elgondolkoztató, hogy 38 akadémikusunk között csupán egyetlen hölgy található. A kiválasztásnak, az előrejutásnak természetesen minden területen a kiválóság, a minőség alapján kell megtörténnie – hívta fel a figyelmet Kollár László, az MTA Műszaki Osztályának elnökhelyettese, majd hozzátette: nehezíti a helyzetet a sok előítélet; amit a nőkről általánosságban tartanak, az egy-egy konkrét személy esetében nem állja meg a helyét.
Figyelemre méltó adat, hogy míg a Műegyetemen összességében 33 százalék a lányhallgatók aránya, addig a Villamosmérnöki és Informatikai Karon csupán 7 százalék. És még egy érdekes adat: az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) pályázóinak körülbelül az egyharmada nő.
