A munkahelyi stresszt többféleképpen lehet kezelni, például a barátokkal való levezetéssel, a munkahelyi társasági életből való kivonulással vagy akár folyamatos panaszkodással. Szerencsére van más megoldás is. Ha megtudjuk, mi motiválja az irodai bunkókat arra, amit ellenünk tesznek, felvértezhetjük magunkat, hogy megakadályozzuk a teljes lenullázódásunkat.
A pszichológusok szerint hétféle bunkóval találkozhatunk a munkahelyünkön, akiket könnyen le lehet szerelni:
1. A felfelé nyaló/lefelé rúgó
Gátlástalanok, minden eszközzel a csúcsra törnek, és ha kell, bárkit eltaposnak, akár minket is. A főnökök szeretik őket, mert ők a csúcsteljesítők.
Alattomos viselkedésmódok, amelyekre figyelni kell:
- Lealacsonyításunk a felettesek előtt. Apróságokkal kezdik, gyakran a szakértelmünket megkérdőjelező megjegyzésekkel: "Tényleg tudod, hogyan szerezd meg azt az ügyfelet? Még csak két hónapos tapasztalatod van".
- A legkellemetlenebb viselkedést a négyszemközti alkalmakra tartogatják, persze nem velünk, hanem a hátunk mögött! Számítsunk apró szabotázscselekményekre, nem korrekt szívességkérésekre és félrevezetésre.
- Állandóan körbeugrálják a túlterhelt főnökünket. Ha szüksége van egy munkaidőn kívüli feladat elvégzésére, vagy valakire, aki elmegy helyette elintézni dolgokat, a felfelé nyaló/lefelé rúgó azonnal színre lép.
Mit lehet tenni?
- Keressünk olyan szövetségeseket, akik a realitások talaján tudnak maradni. A legjobb szövetségesek jó kapcsolatokkal rendelkeznek a szervezet számos szintjén, és pontos képet tudnak adni arról, hogy mennyire elterjedt "probléma" az illető.
- Bölcsen közelítsünk a főnökhöz. Mivel a felfelé nyalók/lefelé rúgók tudják, hogyan kell elbűvölni a feletteseket, jó eséllyel a főnökünk az ő oldalukon áll. Gyűjtsünk részletes adatokat a tapasztalatainkról, a jelentésünk a viselkedésükről szóljon, ne az érzéseinkről.
- Ha mi vagyunk az a bizonyos főnök, alkossunk olyan szabályokat, amelyek mindenkinek egyenlő esélyt biztosítanak. Ezek a szabályok csökkenteni fogják annak a valószínűségét, hogy az emberek felfelé nyalva/lefelé rúgva juthassanak előrébb.
2. A gázlángozó
Az irodai bunkók legmérgezőbbike (erről itt írtunk részletesen), a gaslighterek a nagyszabású megtévesztés szándékával hazudnak. Először elszigetelik az áldozatukat, majd lassan felépítenek egy hamis valóságot, ami megfelel az igényeiknek.
Alattomos viselkedésmódok, amelyekre figyelni kell:
- Elérik, hogy úgy érezzük, mintha valami különleges dolog részesei lennénk. Legyünk óvatosak, ha arra kér minket, hogy csatlakozzunk egy titkos projekthez, amely "maga a főnyeremény", vagy legyünk tagjai egy olyan klubnak, ahová "csak a legjobbak és legokosabbak" kapnak meghívást.
- Elszigetelnek minket azzal, hogy lerombolják az önértékelésünket. "Ha én nem lennék, már rég kirúgtak volna" és "Senki más nem gondolja, hogy megérdemled ezt az állást, nekem kellett igazán megküzdenem érted" - ezeket hallhatjuk egy gázlángozótól.
- A hazugságaikkal puhatolóznak - kicsiben kezdik. A gázlángozók szeretik egy kisebb hazugsággal bemelegíteni a jóval égbekiáltóbb dolgokat: "Péter csak azért került ide, mert a főnök lányával randizott. Ne higgy el semmit, amit mond."
Mit lehet tenni?
- Abban a pillanatban, amikor valami nem tűnik helyesnek, írjuk le. Fotózzuk le. Vegyük fel, ahogy beszélünk róla. Ezek a személyes dokumentációk felbecsülhetetlen értékűek lesznek, amikor már azt hisszük, hogy teljesen megőrültünk.
- Építsük ki újra a szociális kapcsolatainkat. Elszigetelődtünk, ezért apró lépéseket kell tennünk - talán azzal a munkatárssal kezdhetjük, akivel régen együtt sétáltunk a kisboltba.
- Amint visszaépítettük a szociális kapcsolatainkat, keressük fel a HR-t vagy egy olyan kollégát, aki nemcsak a mi oldalunkon áll, hanem jó abban is, hogy összehozza a vezető pozícióban lévő embereket, hogy beszéljenek a problémánkról.
3. A hiteltolvaj
Igazi báránybőrbe bújt farkasok. Lehet, hogy a barátainknak tűnnek, de visszaélnek a bizalmunkkal, ha az ötletünk elég jó ahhoz, hogy ellopják.
Alattomos viselkedésmódok, amelyekre figyelni kell:
- A kétértelmű pillanatokra várnak, hogy bogarat ültessen mások fülébe, milyen okosak. Gondoljunk a csoportos megbeszélésekre, céges ebédekre, informális visszajelzésekre - az olyan helyzetekre, ahol senki sem tartja számon, hogy pontosan ki, mit csinált vagy mondott.
- Úgy tesznek, mintha maximálisan megbízhatnánk bennük. Lehetnek mentoráltak, szövetségesek vagy akár úgynevezett barátok. Azok az új kollégák vagy vezetők, akik fenyegetve érzik magukat a mi hozzáértésünk miatt, valószínűsíthetően jelölhetők erre az irodai bunkó titulusra.
- Nem mindig szándékos. A hitelességünket ellopni próbáló kollégák lehetnek olyan hétköznapi emberek is, akik egyszerűen túlbecsülik a döntéshozatalban betöltött szerepüket. Elvégre mi vagyunk a portások és irodavezetők országa. Ami számunkra mérgező, az számukra teljesen jogos és legális.
Mit lehet tenni?
- Legyünk olyan valaki, akihez a főnökünk tanácsért fordul. A megbeszéléseken inkább a megoldásokra összpontosítsunk, mintsem a problémák generálására.
- Győződjünk meg róla, hogy mi is meghallgatunk más embereket, anélkül hogy direkt megkérnének minket erre. Ez azért fontos a hitelességünket csorbítók elleni küzdelemben, mert segít kiszűrni az ötlettolvajokat.
- A projekt megkezdése előtt döntsük el, hogy ki mit fog csinálni. A hitelességet a két kérdés közötti eltérés határozza meg: ki, mit tett és mit vállalt valójában? Ha az emberek tudják, hogy ezek a kérdések tisztázva lesznek, kisebb valószínűséggel nyúlnak le minket.
4. A buldózer
A buldózerek tapasztalt, jó kapcsolatokkal rendelkező alkalmazottak, akik nem félnek átgázolni bárkin, hogy elérjék, amit akarnak.
Alattomos viselkedésmódok, amelyekre figyelni kell:
- A hatalom korai érvényesítése. Előfordulhat, hogy a megbeszélés első öt percében már átveszik az irányítást, amikor mindenki még csak bemutatkozik, vagy amikor a csapat megpróbál egy tervet kitalálni.
- Igyekeznek úgy pozicionálni magukat, akiknek a szakértelme nélkül nem tud működni a cég. Egy buldózer az egyetlen személy, aki meg tudja mókolni azt az új szoftvert, amit mindenki utál. Ők ismerik az összes jelszót is.
- A kiszolgáltatott főnököket sakkban tartják. A túlhajszolt, elérhetetlen és a konfliktusokat utáló főnökök ideális célpontok számukra.
Mit lehet tenni?
- Ne várjuk meg, hogy elnyomás alá kerüljünk. De ha megszólalunk, térjünk a lényegre, és ne legyünk hosszabbak 30 másodpercnél.
- Tájékoztassuk a főnököt a buldózerről. Használjuk a "veszteségkeret" megközelítést: Fejezzük ki aggodalmunkat azokért, akik nem kapnak lehetőséget a felszólalásra. Kinek a nézőpontjából maradunk ki azáltal, hogy egy személy uralja a beszélgetést?
- Koncentráljunk azokra a dolgokra, amelyeket mindenki - beleértve a buldózert is - megtehet, hogy segítsen másoknak hallatni a hangjukat. Néhány buldózer valóban nincs tisztában azzal, hogy mennyi időt vesz el a többiektől, és gyakran rá lehet venni őket, hogy együttműködjenek.
5. A mikromenedzser
A mikromenedzserek türelmetlen feladatfelelősök, akik nem tartják tiszteletben a mi személyes terünket és időnket. Ha a főnökünk mikromenedzser, valószínűleg mi dolgozunk a legtöbbet, de a legkevésbé vagyunk produktívak.
Alattomos viselkedésmódok, amelyekre figyelni kell:
- A munka észszerűtlen időzítéssel történő kiosztása. Minden egyformán sürgős és azonnal el kell végezni.
- Agyzsibbasztó feladatok átadása csak azért, hogy dolgoztassanak minket. Megkérhetik, hogy rendezzük át a dobozokat a raktárban, vagy egy táblázat üres oszlopát töltsük fel ezzel-azzal.
- Folyamatosan bombáznak, majd eltűnnek. A mikromenedzsereknek nincs elég "sávszélességük" ahhoz, hogy mindenkit egyszerre mikromenedzseljenek, ezért váltogatják az embereket. Egyik nap 100 e-mailre számíthatunk, a következőn pedig nullára. Így tulajdonképpen feleslegesen dolgoztunk "azonnalra".
Mit lehet tenni?
- Beszélgessünk a nagy ívű célokról. Mivel a mikromenedzserek annyira az itt és mostra koncentrálnak, hogy elfelejtenek egy lépést hátralépni, és emlékeztetni magukat arra, hogy miért is számít a munka, amit végeznek.
- Állítsunk fel közösen elfogadott elvárásokat. Mik azok a nagy dolgok, amelyeket meg kell tennünk, és mik az apró, napi szintű dolgok?
- Tartsunk rövid, gyakori megbeszéléseket. Nem, nem kell még több időt tölteni velük, de ezek a rövid egyeztetések enyhítik a stresszt.
6. Az elhanyagolós főnök
Az elhanyagoló főnökök egy háromlépcsős folyamatot végeznek időről időre: hosszú elhanyagolási időszakok; a szorongás felgyülemlése amiatt, hogy nem tudják kézben tartani a dolgokat; és a felénk irányuló kontroll hulláma, hogy enyhítsék ezt a szorongást.
Alattomos viselkedésmódok, amelyekre figyelni kell:
- Hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagynak minket, mintha nem is léteznénk, majd az utolsó pillanatban ránktolják az egészet. Jövő héten nagy prezentációra készül? Számítsunk rá, hogy két órával a leadás előtt megjelenik...
- Fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálunk. Jó esély van rá, hogy a hanyag főnökök nem igazán tudják, mit csinálunk nap mint nap (vagy hogyan csináljuk), így azt hiszik, semmit nem csinálunk, csak arra várunk, hogy bármilyen munkát a nyakunkba sózzanak a leadási határidő előtt nem sokkal.
- Ritkán elérhetők, amikor kellenének. Kétségbeesetten szükség van egy döntésre, mert a konkurencia elhappolja a munkát? Sehol sincsenek a láthatáron.
Mit lehet tenni?
- Kérjünk egy rövid találkozót a következő két hétben, hogy megbeszélhessük az igényeit. Ez nem arról szól, hogy elküld egy listát 15 olyan dologról, amiben most azonnal segítségre van szüksége. Arról van szó, hogy a megfelelő időben, a fő munkánkat és feladatainkat figyelembe véve ütemezi be a dolgokat.
- Vállaljunk át kisebb munkákat, amelyek felszabadítják az idejét. A hanyag főnökök mindent elvállalnak feletteseik felé. Derítsük ki, hogy mi az, és dolgozzunk a keze alá. Gyakran ezek a pluszfeladatok segíthetnek az előléptetésben is.
- Helyettesítsük őket más kollégákkal. Ajánljuk fel nekik, hogy egy másik kollégával véglegesítjük a munkát, nem terhelve őket.
7. A kullancs
Az ingyenélők a semmittevés szakértői, és ezért fizetést is kapnak.
Alattomos viselkedések, amelyekre figyelni kell:
- A nagyon kevés erőfeszítést igénylő munkát végzik csak el. Nagyszerűen tudnak (másoknak) előadásokat tartani, hogyan kell valamit megcsinálni, illetve szívesen részt vesznek a céges események evős-ivós-bulizós részében. Amiben nem jók, az az előkészítő munka.
- Olyan csapatokban dolgoznak, ahol nehéz az egyéni hozzájárulások kérdését rendezni. Azok a cégek, amelyek csapatbónuszokat osztanak ki, és nem törődnek az egyéni elszámoltathatósággal, a kedvenc otthonaik.
- Lazítanak, amint a főnök elmegy. De van legalább 10 ötletük arra, hogy kinek, hogyan kellene megoldani a feladatát.
Mit lehet tenni?
- Építsünk rendszeres méltányossági ellenőrzéseket a munkafolyamatainkba. A projekt elején mindenki készítsen listát a feladatairól, hogy biztosítsa a láthatóságot. Dokumentáljuk, hogy mivel végeztünk a listán, és milyen egyéb munkát végeztünk, amely nem szerepelt a listán.
- Ne szembesítsük őket vádakkal, kutyából nem lesz szalonna, de ne adjunk nekik okot arra, hogy még tovább linkeskedjenek a megsértésre hivatkozva.
- Határok felállítása. Ha egy ingyenélő elismerést kér azért a kemény munkáért, amit mindenki más helyette végzett el, mondjunk nemet!
