A kevesebb ülésre és több mozgásra ösztönző különféle intézkedések, illetve az álló íróasztalok használata éves átlagban körülbelül napi egy órával csökkentette az irodai dolgozók ülésre fordított idejét - derül ki a The BMJ című folyóiratban közzétett tanulmányból.
Ezek az intézkedések a stressz, a jóllét és a munkahelyi energia szintjének kismértékű javulásával is összefüggésbe hozhatók, bár a kutatók hangsúlyozzák, hogy ezek a javulások klinikailag nem voltak jelentősek.
Számtalan bizonyíték van arra, hogy a mozgásszegény életmód összefügg a krónikus betegségek - köztük a szívbetegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és egyes rákos megbetegedések - előfordulásával, valamint a depresszió és a szorongás magasabb arányával.
Az irodai dolgozók alkotják az egyik leginkább mozgásszegény népességcsoportot, akik munkanapjuk 73 százalékát és ébren töltött napjuk 66 százalékát ülve töltik. A munkahelyi ülés csökkentésének módjait vizsgáló tanulmányok eddig nem hoztak előrelépést.
E kutatási hiányosságok kiküszöbölése érdekében egy brit kutatócsoport a leicesteri egyetemen ausztrál munkatársakkal kibővülve arra vállalkozott, hogy értékelje a SMART Work & Life (SWAL) beavatkozás hatását - számolt be az egyetem híroldala. A SWAL célja a munkahelyi ülőidő csökkentése és a mozgással töltött idő növelése, álló asztallal és anélkül, munkahelyi "bajnokok" által végrehajtott beavatkozással.
A kísérletben 756 leicesteri, nagy manchesteri és liverpooli irodista vett részt, akiket véletlenszerűen osztották be a SWAL-kísérletbe, az állóasztallal kiegészített SWAL-intervencióba vagy egy kontrollcsoportba (a szokásos módon történő munkavégzésre) 12 hónapon keresztül. A résztvevők átlagéletkora 45 év volt, 72 százalékuk volt nő volt, 85 százalékuk teljes munkaidőben dolgozott. Az átlagos testtömegindexük (BMI) a vizsgálat kezdetén 26,5 volt.
A SWAL beavatkozó csoport számos forrást kapott, hogy segítsen nekik csökkenteni az üléssel töltött időt, és felhívja a figyelmet a túl sok ülés egészségügyi kockázataira. A munkahelyeket arra is ösztönözték, hogy kisebb változtatásokat hajtsanak végre az irodában a nagyobb mozgás érdekében, például helyezzék át a nyomtatókat és a papírgyűjtőket, és alakítsanak ki állóhelyeket a megbeszélésekhez. A SWAL plusz íróasztal csoport egy állítható magasságú íróasztalt is kapott, hogy kevesebb ülésre ösztönözze őket. A kontrollcsoport a szokásos módon folytatta a munkát.
A dolgozók ülőmunkával töltött idejét a vizsgálat kezdetén és 12 hónap múlva is a combjukon viselt eszközzel (gyorsulásmérő) mérték. A napi fizikai aktivitás szintjét, valamint a munkával, a fizikai és mentális egészséggel kapcsolatos önbevallásukat is rögzítették.
A SWAL-intervenció és az állóasztal háromszor hatékonyabb volt az ülőidő csökkentésében, mint a SWAL-intervenció önmagában. Például 12 hónap elteltével a SWAL-csoport és a SWAL plusz állóasztal esetében a napi ülőidő átlagosan 22 perccel, illetve 64 perccel volt alacsonyabb, mint a kontrollcsoport esetében.
A stressz, a jó közérzet és a munkával kapcsolatos vitalitás érzése terén mindkét beavatkozási csoportban kismértékű, de klinikailag nem jelentős javulást tapasztaltak a kontrollcsoporthoz képest három és 12 hónap után, valamint az alsó végtagok (csípő, térd és boka) fájdalmait a SWAL plusz íróasztal csoportban.
Bár az ülve töltött idő mindkét beavatkozási csoportban alacsonyabb volt a kontrollcsoporthoz képest, a kutatók megjegyzik, hogy a legtöbb résztvevő egyszerűen állt az ülés helyett, és szerintük további munkára van szükség a több fizikai aktivitás ösztönzése érdekében, különösen munkaidőn kívül.
A randomizált, kontrollált vizsgálatot tartják a legmegbízhatóbb módszernek annak megállapítására, hogy egy beavatkozás valóban elérte-e a kívánt hatást, de a kutatók rámutatnak néhány korlátra. A résztvevők például tisztában voltak a mozgásukat mérő eszköz céljával, ami befolyásolhatta a viselkedésüket. A résztvevők pedig szelektívek lehettek a kérdőívekre adott válaszaikban - ez a jelenség az úgynevezett "beszámolási torzítás".
Ez azonban egy nagy, jól megtervezett vizsgálat volt, amely egy valós beavatkozást utánzott, és az eredmények további érzékenységi elemzések után is hasonlóak voltak, ami azt sugallja, hogy azok megbízhatóak. Arra is rámutatnak, hogy a résztvevőket Anglia három különböző területéről választották ki, ami megerősíti az eredmények szélesebb körű elterjedését.
A kutatók szerint mind a SWAL, mind a SWAL plusz íróasztal az ülőidő csökkenésével járt, bár az állítható magasságú íróasztal hozzáadása háromszor hatékonyabbnak bizonyult.
A kutatók rámutatnak a jövőbeni kutatások területeire, például annak feltárására, hogyan lehet a legjobban támogatni az embereket abban, hogy a munkahelyen kívül is változtassanak az életmódjukon, és növeljék a mozgással töltött időt, különböző foglalkoztatási ágazatokban és hosszabb időn keresztül.
Valószínű, hogy a covid-világjárványt követően az otthoni és vegyes munkavégzésre való áttérés növeli az ülőmunkát. Ezért alapvetően fontos annak megértése, hogy hogyan lehet optimalizálni a foglalkozási beavatkozásokat annak érdekében, hogy az emberek kevesebbet üljenek és többet mozogjanak otthonukban a munkaidőben és a munkaidőn kívül is.
