Mint minden új technológiát, a metaverzumot is tévhitek övezik (például, hogy csak egy lesz), és lényegesen több a hype, mint a tartalom. De már most is sikeresen (és nagy léptékben) használják szimulációkhoz a virtuális tárgyak közös építésétől kezdve (mint például egy építész, aki egy épület virtuális reprezentációját készíti el) az autonóm robotok és járművek fejlett teszteléséig. És van lehetőség arra, hogy a termelékenység növelésére is használják, mivel segíthet megoldani az alkalmazottak megfigyelésével és a tőlük való minél több információ megszerzésével kapcsolatos adatvédelmi problémákat, valamint a segítségükre vagy helyettesítésükre érkező autonóm rendszereket.
Mire jó?
Lássuk, hogyan válhat a metaverzum technológia bevezetése a termelékenység nyomon követésének és javításának hatékony eszközévé!
Jelenleg a metaverzumot nagyrészt szimulációra használják, és ha valódi adatokhoz kötik, mint például a biztonsági rendszerek által előállított adatok, akkor méretarányosan szimulálni lehet egy munkakörnyezetet. Ez lehetővé teszi, hogy mielőtt bevezetnék használják az eszközöket mind az anomáliák kiemelésére, mind a javítások szimulálására. A közvetlen tanulási MI-modelleket használó páros szimulációnak idővel képesnek kell lennie arra, hogy előre jelezze, hogyan működik egy munkavállalói csoport, és így majd lehetővé teszi, hogy az irányelveket a munkavállalók virtuális csoportján kipróbálja anélkül, hogy a valódi munkavállalókat érintené.
Az összesített (és nem az alkalmazottspecifikus) adatok kinyerése lehetővé teszi, hogy megértsük, hogyan töltik az alkalmazottak az idejüket, és egy harang alakú görbét létrehozva azonosítható, hol a legtermékenyebbek és hol a legkevésbé produktívak a meghatározott céljaikhoz képest - lehetővé téve a felsővezető számára, hogy a jobb eredmény érdekében modellezze a változásokat.
Jó példa erre, hogy az egyik processzorgyártónál a vezetők aggódni kezdtek amiatt, hogy túl sok alkalmazott későn érkezik és korán távozik, ezért szigorítást vezettek be, és arra kényszerítették őket, hogy pont nyolc órát maradjanak benn a cégnél. A program ahelyett, hogy növelte volna, inkább csökkentette a termelékenységet. Azok az emberek, akik ellógtak, továbbra is pazarolták az időt a munkahelyükön, míg azok, akik alapból túl sokat dolgoztak, visszavették tevékenységüket pont 8 órányira, ami negatívan hatott a teljesítményükre. Ha le tudták volna modellezni ezt a programot a bevezetése előtt, amit a Metaverzum lehetővé tesz, a vállalat elkerülhette volna ezt a nyilvánvaló és fájdalmas hibát.
Egy másik terület, amely az idők során rosszul teljesített, a nyitott iroda koncepciója, ahol a fülkéket és az irodákat megszüntetik a hívogatóbbnak tűnő közös területek javára. A gyakorlatban ez a megközelítés sokkal zavaróbb volt - a beszélgetések kevésbé voltak privátak, és a zaj nagyobb valószínűséggel zavarta meg az alkalmazottakat. A világjárvány pedig természetesen még problémásabbá tette a nagy és zsúfoltabb közös munkaterületek használhatóságát.
Ennek a koncepciónak a szimulációja, amely lehetővé tette volna, hogy az alkalmazottak virtuálisan belépjenek ezekbe, valószínűleg felszínre hozta volna ezt a zaj- és zavaró problémát. Egy vállalat jobban járna, ha virtuálisan kísérletezne, megtalálná a legjobb konfigurációt, és elkerülné a költséges átalakítást, amely éppen az ellenkező hatást gyakorolja a termelékenységre.
A szimulációtól a való világig
A metaverzum többféle megvalósítást is kínálhat a szimuláció tárgyától függően. És mivel digitális ikreket hozunk létre irodákról és alkalmazottakról, segíthet a vállalatoknak a termelékenységgel kapcsolatos elméletek tesztelésében, mielőtt azok valójában életbe lépnének. A célnak a termelékenység egészséges növelésének kell lennie, nem pedig az alkalmazottakkal szembeni visszaélésnek.
A várakozások szerint a metaverzum az egyik legjobb eszközzé fog fejlődni ahhoz, hogy egy vállalatot jobb hellyé tegyen a munka szempontjából, mind a hatékonyság, mind a dolgozói hűség és a munkahelyi elégedettség szempontjából. De csak akkor, ha jól csinálják. Ez azt jelenti, hogy új foglalkoztatási elméletek tesztelésére kell használni, a termelékenység és a munkahelyi elégedettség javításának kettős céljával. A hátránya persze az, hogy a metaverzumot kevésbé üdvös célokra is fel lehet használni - olyan visszaélésszerű tervek szimulálására és modellezésére, amelyeket a munkavállalók esetleg észre sem vesznek.
Ha már a projekt kezdetén biztosítjuk, hogy mind a munkavállalók, mind a vállalat számára pozitív eredményt érjünk el, az segít a kedvező kimenetel elérésében. A végén valószínűleg megtanuljuk, hogyan lehet jobban megkülönböztetni a jó és a rossz motivációs és termelékenységi erőfeszítéseket, sokkal kevesebb káros hatással az alkalmazottakra. Ez utóbbi miatt ez az erőfeszítés több mint kifizetődő lesz.
