A Dunning-Kruger-hatás a kognitív torzítás egy olyan típusa, amelyben az emberek azt hiszik, hogy okosabbak és rátermettebbek, mint amilyenek valójában. Lényegében az alacsony képességű emberek nem rendelkeznek azokkal a kvalitásokkal, amelyek ahhoz szükségesek, hogy felismerjék saját inkompetenciájukat. A gyenge önismeret és az alacsony kognitív képességek kombinációja arra készteti őket, hogy túlbecsüljék képességeiket. A kifejezés tudományos nevet és magyarázatot ad egy olyan problémának, amelyet sokan azonnal felismernek. Ahogy Charles Darwin írta Az ember származása és az ivari kiválás című könyvében: "A tudatlanság gyakrabban szül önbizalmat, mint a tudás".
Egy példa az esetre: Egy ebéd során a rokonság egyik tagja hosszasan fecseg egy témáról, majd bátran kijelenti, hogy neki van igaza és mindenki más véleménye ostobaság, alaptalan és egyszerűen téves. Bár lehet, hogy a rokonnak fogalma sincs, miről beszél, mégsem veszi észre saját tudatlanságának megnyilvánulását.
David Dunning és Justin Kruger szociálpszichológusról nevezték el a jelenséget. Eredeti tanulmányukban négy vizsgálatból álló sorozatot végeztek, ahol 65 résztvevőt kértek meg arra, hogy értékeljék, mennyire humorosak különböző viccek. Néhány résztvevő kivételesen rosszul tudta meghatározni, hogy mások mit találnának viccesnek - ezek az alanyok mégis úgy jellemezték magukat, hogy kiváló a humorérzékük. Az inkompetens emberek nemcsak rosszul teljesítettek, hanem képtelenek voltak pontosan felmérni és felismerni a munkájuk minőségét. Talán ez az oka annak, hogy a vizsgákon sikertelen pontszámot elérő diákok néha úgy érzik, sokkal magasabb pontszámot érdemelnének. Túlbecsülik tudásukat és képességeiket, nem tudják pontosan felmérni teljesítményüket.
"Sok esetben a hozzá nem értés egyáltalán nem hoz embereket zavarba, nem lesznek tanácstalanok vagy óvatosak. Ehelyett az inkompetensek gyakran magabiztossággal vannak megáldva, amit valami olyan dolog táplál, ami számukra tudásnak tűnik" - írta David Dunning a Pacific Standardnak fogalmazott cikkében.
Egy másik tanulmányban Dunning és Joyce Ehrlinger megfigyelte, hogy egy tudományos vetélkedőn a nők ugyanolyan jól teljesítettek, mint a férfiak, mégis alábecsülték a teljesítményüket, mert azt hitték, hogy kevesebb tudományos gondolkodási képességgel rendelkeznek. A kutatók azt is megállapították, hogy ezek a hölgyek nagyobb valószínűséggel utasították vissza a tudományos versenyen való részvételt e hiedelem miatt.
Dunning és kollégái olyan kísérleteket is végeztek, amelyekben megkérdezték a válaszadókat, hogy ismerik-e a különböző, többek között a politikával, biológiával, fizikával és földrajzzal kapcsolatos kifejezéseket. A valódi, témához kapcsolódó fogalmak mellé teljesen kitalált kifejezéseket is kevertek. A válaszadók mintegy 90%-a állította, hogy legalább valamennyire ismeri a kitalált kifejezéseket. A résztvevők minél nagyobb tudással rendelkeztek a témával kapcsolatban, annál nagyobb valószínűséggel állították, hogy ismerik az értelmetlen kifejezéseket is.
Mi magyarázza ezt a pszichológiai hatást? Dunning és Kruger szerint ez a jelenség abból ered, amit ők "kettős terhelésnek" neveznek. Az emberek nemcsak alkalmatlanok; alkalmatlanságuk megfosztja őket attól a mentális képességtől, hogy felismerjék, mennyire azok. Általában a következő jellemző rájuk: Túlbecsülik a képességeiket, nem ismerik fel mások valódi képességeit és szakértelmét, nem ismerik fel saját hibáikat és képességeik hiányát.
Ezt a hatást számos különböző magyarázatnak tulajdonították, többek között:
A képességek hiányának és a hibák felismerésére való képtelenség
Dunning szerint a képességek és a szakértelem hiányosságai kétirányú problémát okoznak. Először is, ezek a hiányosságok miatt az emberek rosszul teljesítsenek azon a területen, ahol nem rendelkeznek hozzáértéssel. Másodszor, a hibás és hiányos tudásuk miatt képtelenek felismerni a hibáikat.
A metakogníció hiánya
A Dunning-Kruger hatás a metakognícióval kapcsolatos nehézségekkel is összefügg. A metakogníció arra a képességre utal, hogy valaki hátralépjen és önmagán kívülről szemlélje a viselkedését és hozzáértését.
Az emberek gyakran csak a saját korlátozott és erősen szubjektív nézőpontjukból tudják értékelni önmagukat. Ebből a korlátozott perspektívából nézve rendkívül képzettnek, tájékozottnak és felsőbbrendűnek tűnnek másokkal szemben. Ehhez az is hozzájárul, hogy néha egy-egy témában szerzett aprócska ismeretek arra késztetik őket, hogy tévesen azt higgyék, mindent tudnak róla, amit csak tudni lehet. Előfordulhat, hogy valaki nagyon csekély tudással rendelkezik egy témáról, de a Dunning-Kruger-hatásnak köszönhetően mégis azt hiszi, hogy szakértő.
A heurisztika, vagyis a "mentális rövidre zárás" használata lehetővé teszi az emberek számára, hogy gyorsan hozzanak döntéseket. Hajlamuk van arra, hogy még ott is mintákat keressenek, ahol nem léteznek. Az emberi elme arra van felkészülve, hogy megpróbáljon értelmet adni a sokféle információnak, amelyekkel naponta találkozik. Miközben megpróbál átvágni a zűrzavaron és értelmezni képességeit és teljesítményét a világban, talán nem meglepő, hogy néha nem sikerül tökéletesen megítélni, hogy milyen az adott teljesítmény.
Tehát kit érint a Dunning-Kruger hatás?
A kutatók szerint mindenki hajlamos rá. Ennek oka, hogy függetlenül attól, hogy mennyire tájékozottak vagy tapasztaltak vagyunk, mindenkinek vannak olyan területei, ahol nem az. Lehet, hogy sok területen okosak és képzettek vagyunk, de nincs olyan, aki mindenben szakértő. A valóság az, hogy mindenki hajlamos erre a jelenségre, és valószínűleg a legtöbben meglepő rendszerességgel tapasztaljuk is. Azok az emberek, akik egy területen valódi szakértők, tévesen azt hihetik, hogy intelligenciájuk és tudásuk átragad más területekre is, amelyekben kevésbé járatosak. Egy briliáns tudós például lehet, hogy nagyon rossz író. Ahhoz, hogy a tudós felismerje a képességei hiányát, jól kell ismernie a nyelvtant, a fogalmazást és az írás egyéb elemeit. Mivel ezek hiányoznak nála, a példában szereplő tudósnak az a képessége is hiányzik, hogy felismerje saját gyenge teljesítményét.
Nem mindenki ért egyet azonban azzal, hogy a Dunning-Kruger-hatás valóban létezik. Ehelyett egyes kritikusok azt állítják, hogy a jelenség inkább egy "adattermék". Matematikai vizsgálatokban a kutatók képesek voltak megismételni a hatást számítógépen generált véletlenszerű adatokkal. Ezek a vizsgálatok azt találták, hogy a szakértők és az amatőrök körülbelül ugyanolyan arányban becsülik túl vagy alul a képességeiket.
Ha tehát a hozzá nem értők hajlamosak szakértőnek tartani magukat, akkor mit gondolnak a valódi szakértők a saját képességeikről? Dunning és Kruger szerint a kompetencia spektrum magasabb fokain állók reálisabban ítélik meg saját tudásukat és képességeiket. Ezek a szakemberek valójában hajlamosak voltak alábecsülni saját képességeiket ahhoz képest, ahogyan mások tették. A legjobb eredményt elérő egyének tudják, hogy jobbak az átlagnál, de nincsenek meggyőződve arról, hogy teljesítményük mennyire jobb másokénál. A probléma ebben az esetben nem az, hogy nem tudják, mennyire jól tájékozottak, hanem hajlamosak azt hinni, hogy mindenki más is jól tájékozott.
Ez néha a jelenség ellentétéhez, az imposztor-szindrómához vezet. Mivel a Dunning-Kruger hatás a saját képességeinkbe vetett túlzott bizalommal jár, az ellenkező tendencia a saját képességeinkbe vetett bizalom hiányával járna. Az imposztor-szindróma esetén a kompetens emberek kételkednek saját képességeikben és attól félnek, hogy mások csalónak tartják őket. Az elménk működésének és hibáinak megismerése talán egy lépés lehet az ilyen gondolatminták kijavítása felé.
Mit tehetünk tehát, hogy reálisabb képet kapjunk egy adott területen a képességeinkről, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy bízhatunk az önértékelésünkben?
Tanuljunk és gyakoroljunk tovább
Ahelyett, hogy azt feltételezzük, hogy mindent tudunk egy témáról, ássunk mélyebbre. Amint nagyobb ismeretekre teszünk szert egy témában, valószínűleg fel fogjuk ismerni, hogy mennyi mindent kell még tanulnunk. Ezzel leküzdhetjük azt a tendenciát, hogy szakértőnek képzeljük magunkat.
Kérdezzünk meg másokat arról, hogyan haladunk
Egy másik hatékony stratégia az, hogy építő jellegű kritikát kérünk másoktól. Bár néha nehéz lehet hallani, az ilyen visszajelzések értékes betekintést nyújthatnak abba, hogy mások hogyan látják a képességeinket.
Kérdőjelezzük meg, amit tudunk
Még ha többet is tanulunk és visszajelzéseket is kapunk, könnyen előfordulhat, hogy csak olyan dolgokra figyelünk, amelyek megerősítik azt, amit már tudni vélünk. Ez egy példa a pszichológiai torzítás egy másik típusára, amelyet megerősítési torzításnak nevezünk. E tendencia minimalizálása érdekében folyamatosan kérdőjelezzük meg a meggyőződéseinket és elvárásainkat. Keressünk olyan információkat, amelyek megkérdőjelezik a feltételezéseinket.
