Milyen ma egy logisztikai menedzser presztízse, és ez miként mutatkozik meg ezen szakemberek piaci árfekvésében? A kérdés önmagában is érdekes, de az informatikusok helyzetével, anyagi elismertségével összevetve további figyelemre méltó tényezőkre világít rá. Így tette ezt Lakatos Péter, az Edutus Egyetem docense, aki a Magyar Logisztikai Egyesület konferenciáján adott elő a témában, majd válaszolt a Computerworld kérdéseire, saját életútja és tapasztalatai alapján.
Computerworld: Ön egyaránt dolgozott katonai területen és a civil gazdaságban. A logisztika mennyire szektorfüggő?
Lakatos Péter: Tapasztalataim szerint a logisztika alapvetően szektorfüggetlen, de teljesen ez sem állja meg a helyét, az egyes területeknek azért vannak sajátosságaik. Mindenképpen szektorfüggetlen abból a szempontból, hogy a logisztika úgynevezett 7M, azaz megfelelőségi elvárása (megfelelő árut, megfelelő minőségben, megfelelő állapotban, minőségben, mennyiségben stb.) ugyanúgy érvényes a hadseregben, a gyógyszeriparban vagy az FMCG területeken. Mindig az a lényeg, hogy gördülékenyen menjenek a folyamatok, a józan paraszti ész logikáját kövessük, és ne pazaroljunk. Ebben segítséget nyújtanak a lean menedzsment és a korszerű informatika eszközei is.
CW: Van Magyarországon elég felsőfokú végzettségű logisztikai menedzser?
Lakatos Péter: Mondhatnám azt, hogy van, de mondhatnám azt is, hogy nincs. A szektorfüggetlenség azt is jelenti, hogy a logisztikusok és az informatikusok között mindkét irányban elég nagy az átjárhatóság, azaz lehet valaki informatikus hátterű logisztikai menedzser, és logisztikai hátterű informatikai vezető. A különböző menedzsment területek tehát ma már nem annyira szakosodnak, nem annyira különülnek el egymástól. Ha azonban nemcsak a logisztikáról, hanem a teljes, a cég összes dolgozóját magában foglaló, óriási, komplex rendszereket tartalmazó ellátási láncról beszélünk, akkor csak úgy érhető el win-win helyzet, ha a különböző területek együttműködnek. Ez újfajta szemléletet igényel: bizonyos helyzetekben nem a vezetői akaratnak, a kialakult szokásoknak kell dominálniuk, hanem elengedhetetlen az érintett dolgozók gyors reagálása, proaktív beavatkozása. Ha ezeket a szempontokat nézzük, sok helyen kimutatható a rendszer hibája, a megfelelő szakemberek hiánya.
CW: Hol helyezkednek el a logisztikai szakmában a középfokú végzettségű logisztikai szakemberek?
Lakatos Péter: Ahhoz, hogy valaki logisztikai menedzser legyen, ma már jellemzően nem elég a középfokú (korábban OKJ-s) végzettség. Egy menedzsernek legalább BSc-szintű diplomára van szüksége, hiszen nagyon nagy a felelőssége. Mindazonáltal ismerek olyan embert, aki akár OKJ-s képzés nélkül, rátermettsége alapján jutott el a logisztikai menedzseri posztra. Egy biztos: mindenképpen szükség van a tanulásra, az ismeretszerzésre, és ehhez jó iskolák, jó tanárok és jó szakemberek kellenek. Emellett nagyon fontos a vállalatok részéről is a támogatás. Így akár kétkezi dolgozók is megszerezhetik azt a tudást, amivel profitálhatnak a munkaerőpiacon, és átnyergelhetnek a logisztika területére.
CW: Az informatikusok között sokan vannak, akik más szakmából, valamilyen tanfolyamot elvégezve érkeznek. Mennyire jellemző, hogy valaki egész más területről nyergel át a logisztikára?
Lakatos Péter: Sok példát nem tudok rá, saját praxisomban nem sok ilyen pályaváltást láttam. Inkább a fordított gyakorlat fordul elő, tehát az, hogy a logisztikus szépen kinövi magát egy más területen. Ha az illető kellően rátermett, a logisztikáról akár a beszerzés, a tervezés vagy a kereskedelem területére is átnyergelhet.
CW: Egy logisztikusnak mennyire kell értenie az általa használt informatikai rendszerekhez? Mi tekinthető optimálisnak?
Lakatos Péter: Én magam komoly rendszereket használtam, volt közöttük magyar fejlesztésű, de voltak világszintűek is. Őszintén szólva nem nagyon szerettem bóklászni ezekben a rendszerekben. Az a véleményem, hogy a vezető szempontjából időpazarlás a mélyebb rendszerismeret megszerzése. Természetesen előnyös, ha a logisztikai menedzser bizonyos információkat önállóan ki tud nyerni a rendszerekből, de előnyösebbnek tartom, ha a feladatokat delegálni tudja a megfelelő embereknek. Sosem éreztem fontosnak, hogy 100 százalékig tisztában legyek az általam használt rendszerekkel, de azt igen, hogy belefolyjak az innovációba, netán javaslatokat tegyek, az nálam is prioritás volt, már csak a folyamatos fejlesztés és javítás iránti igényem miatt is. Mindenkit arra a helyre kell tenni, amihez ért, amit szeret.
CW: Milyen ma a logisztikai menedzser presztízse, árfekvése? Volt-e változás ezen a téren az utóbbi években?
Lakatos Péter: Volt változás, és jó irányban, ezt hosszú szakmai pályafutásom alapján mondom; az elmúlt 40 évben dolgoztam világcégeknél és magyar vállalatoknál is. Egy friss felmérés is alátámasztja saját tapasztalataimat. Eszerint a logisztikai menedzserek fizetése ma már mindenütt hétszámjegyű, és ezzel bekerültek a második menedzsmentvonalba, egy szintre a beszerzést, az értékesítést, a pénzügyeket vagy a HR-tevékenységet irányítókkal. Ez így van jól, hiszen mindannyian az ellátási lánc szereplői, vezetői, mindannyiuknak nagy a felelősségük. Szerencsés fordulat, hogy Magyarországon is megszűnt a fizetéseket övező korábbi titkolózás, ma már a pályázati kiírások is tartalmazzák a kínált összeget. Ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, hogy az informatika vagy egyre inkább technológia kiemelt terület, vezetői akár a dupláját is megkereshetik a második menedzsmentvonal többi szereplőjének.
CW: Változtatott-e a logisztikával, a logisztikai menedzserekkel szemben támasztott igényeken, követelményeken a Covid?
Lakatos Péter: Hogyne. A Covid berobbanásakor egy magyar kis-középvállalatnál voltam. Rá kellett jönnöm, hogy a cégeknél dolgozók általában nem szeretik, ha megmondják nekik, mit csináljanak, viseljenek maszkot, kesztyűt, vagy meghatározott turnusokban ebédeljenek. Voltak, akik komolyan vették ezeket az előírásokat, de voltak, akik nem. Honvédségi hátterem a segítségemre volt, kénytelen voltam egyfajta parancsos felépítésű rendszert bevezetni, eleinte finomabb, aztán komolyabb szankciókat alkalmazni. Kérdés, hogy vajon egy bölcsész hátterű logisztikus is jól megoldotta volna-e a problémát, de az biztos, hogy nekem a katonai hátterem nagy segítségemre volt. A Covid jól rámutatott az ellátási lánc sérülékenységére, hiszen akár a cég egy-két hetes bevétele is elúszhatott, ha a szigorú biztonsági intézkedéseket figyelmen kívül hagyták. A rendkívüli helyzetek, akár a Covid, akár a háború vagy az energiaválság próbára teszi a menedzsereket a logisztika területén is.
CW: Az e-kereskedelem, a házhozszállítás felpörgése új munkahelyeket, illetve új logisztikai feladatokat, pozíciókat teremtett, nem?
Lakatos Péter: Ilyen esetben mindig vizsgálandó kérdés, hogy az éppen felnövő terület honnan szívja el a munkaerőt. Az online kereskedelem térhódítása egyértelmű, növekedése kétszámjegyű, vagy annál is nagyobb. Az elszívó hatás ideig-óráig érezteti hatását, de aztán megtörténik a kiegyenlítődés. A folyamatok azonban azt is mutatják, hogy a logisztika, az áruk fizikai kézbesítése, átadása még a digitális, elektronikus világban sem úszható meg, nagy szükség van tehát a jól szervezett logisztikára, a képzett, hozzáértő logisztikai menedzserekre.
CW: Lát olyan új trendet, új eszközt az informatikában, ami nagy mértékben befolyásolja a logisztikai iparág fejlődését, jövőjét?
Lakatos Péter: Ma már elsősorban oktatok, de sok éven át gyakorló logisztikai menedzser, igazgató voltam. Mindkét minőségemben az a tapasztalatom, hogy az okos eszközök és az azokat használó okos emberek lényegesen felgyorsítják a munkánkat. Fontos tehát, hogy a logisztikával foglalkozók is kamatoztassák a digitalizációban rejlő lehetőségeket. Ha például tudok egy applikációt használni egy tanfolyam meghirdetésére és a jelentkezők regisztrálására, majd a vizsgáztatásra, azzal nagyban megkönnyítem a dolgom. Különösen igaz ez akkor, ha a hallgatók nem Magyarországon élnek. Esetemben erre is van példa, egy Kínában lévő csoportot is oktatok. Az okostelefon és az appok mellett feltétlenül említést érdemelnek a különböző üzleti intelligencia rendszerek, amelyek segítségével nagyon gyorsan és egyszerűen kinyerhetőek és megtalálhatóak azok az információk, amikre szükségünk van. Ilyen megoldásokra én is támaszkodom Réger Béla kollégámmal együttműködve, aki mondhatom a 4.0 megoldások alkalmazásának és oktatásának egyik ismert és elismert személyisége. Nemrégiben, amikor egy vállalatnál logisztikai vezető voltam, névre szólóan, tehát emberre lebontva, online követhettem a munkatársak teljesítményét. Ez talán kicsit utópisztikus, és lehet, hogy a dolgozókban ellenérzéseket vált ki, de sokkal pontosabb képet ad a vállalatnál folyó munkáról, mint az utólag készített jelentések, Excel táblák. Az okostelefon és a BI megoldások az üzlet világában óriási segítséget nyújtanak a logisztikai menedzsereknek. Korábban éppen informatikus szakemberekkel, Sebestyén Pállal és Hampell Mártával jegyeztünk tudományos cikkeket a jó logisztikai vezető ismérveiről. Ezek ma is időtállóak, idézem: "A jó logisztikai vezető nem egy idealizált típus, hanem egy olyan ember, olyan menedzser, parancsnok vagy főnök, aki a rá nehezedő felelősséget és mindennapi nyomást képes az emberei bevonásával és mozgósításával elviselni, illetve ellensúlyozni. A szervezetekben az erőforrásokért folytatott harc, egyidejűleg a profit vagy más célkitűzések, a környezeti hatások, a szabályok és előírások béklyójában csakis az empátiával és az érzelmi intelligenciával is megáldott vezető képes helytállni. Ehhez kell a rátermettség, elhivatottság, persze a megszerzett és alkalmazott tudás, ami inkább a józan észen, és nem a hideg számításon alapul." Összességében el kell ismerni, hogy az informatika élen jár az innovációban, és a logisztika, akárcsak a többi szakterület megpróbálja követni azt, és kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, már csak azért is, mert egyre inkább felhasználóbarát az újabb és újabb technológia.
