Valós, gyakorlati haszonnal rendelkező fejlesztésben vettek részt közösen középiskolások, valamint mérnökinformatikus, gazdaságinformatikus hallgatók Győrben. A Széchenyi István Egyetem nemrég zárult projektjében az ötletet a Pattantyús-Ábrahám Géza Technikum tanulói hozták: a diákok életét megkönnyítendő olyan alkalmazást fejlesztettek, amelyen keresztül rendelés adható le az iskolai büfének. A diákok azt is megjelölhetik az appban, hogy melyik szünetben veszik át a termékeket. Kovács Katalin, az egyetem Informatika Tanszékének vezetője rendkívül pozitívnak és előremutatónak tartja a közös munkát.
Kovács Katalin: A projektben együtt dolgoztak a középiskolások egyetemünk hallgatóival. Ennek során a fiatalok a legújabb módszertanok és a legmodernebb technológiák felhasználásával, vállalati környezetben is használható alkalmazást fejlesztettek. A munkát a tanszék oktatói irányították, miközben a hallgatók ízelítőt kaptak az ipari környezetben történő szoftverfejlesztés mindennapjaiból, megérezhették a csapatmunka erejét, elsajátították a hatékony problémamegoldás módját, valamint a mérnöki gondolkodás alapjait. Bízunk benne, hogy sokak érdeklődését sikerült felkelteni a szakma és egyetemünk iránt.
ComputerTrends: A Széchenyi István Egyetem műszaki közlekedési és távközlési gyökerekkel rendelkezik, nem tartozik a nagy múltú informatikai képzőhelyek közé. Nem érzik ezt hátránynak?
Kovács Katalin: Egyáltalán nem, sőt. Az évek folyamán számos irányba nyitott az intézményünk, ma roppant széles az egyetem képzési spektruma, amellett, hogy megtartotta a korábbi sikeres képzési ágait. A műszaki vonal mellett, többek között a jogász-, az egészségügyi, de még a művészeti képzés is megtalálható egyetemünkön. Mivel manapság már az élet minden területét átszövik az informatikai rendszerek, a mérnök, illetve mérnökinformatikus elsődleges feladata, hogy kiszolgálja a többi szakmát. Olyan eszközöket, alkalmazásokat kell fejlesztenie, amelyek hatékonyabbá, gyorsabbá, jobbá teszik a többiek munkáját. Ahhoz, hogy ezt valaki jól csinálja, bizonyos mértékig meg kell ismernie a fogadó oldal szakterületét, és be kell látnia, hogy nem mi visszük a prímet. Nálunk ebben a szemléletben folyik a képzés.
Fotó: Adorján András - Széchenyi István Egyetem
CT: Az informatika mely ágaival foglalkoznak?
Kovács Katalin: A Széchenyi István Egyetemen az Informatika Tanszék gondozza a mérnökinformatikus és a gazdaságinformatikus képzéseket, a karunkon, a Gépészmérnöki, Informatikai és Villamosmérnöki Karon még programtervező informatikusokat is képeznek. Tavaly szeptemberben összesen 331 mérnök- és gazdaságinformatikus kezdte meg tanulmányait a nappali, BSc alapszakon. Ugyanitt a levelezők létszáma 60-70 körül mozog. Ezek mind magyar nyelvű képzések, amelyeket kiegészítenek az angol nyelvű mesterképzéseink.
CT: Ezek meglehetősen nagy létszámok. Mekkora az oktatói gárda?
Kovács Katalin: A tanszékünk jelenleg 23 állandó munkatárssal működik, de a karon természetesen más tanszékek is részt vesznek az informatikusok oktatásában. Megragadunk minden lehetőséget, hogy ekkora létszám mellett is megfelelő figyelmet szenteljünk a tehetséggondozásra. Meggyőződésem, hogy csak úgy tudunk a munkaerőpiacra kész embereket kibocsátani, ha az egyetemi oktatás során, sőt már a tanterv elkészítésekor figyelembe vesszük a piac igényeit.
CT: Az összehangolt elméleti és gyakorlati képzés egyik fontos eszköze a duális képzés. Milyen alapon választják ki együttműködő ipari partnereiket?
Kovács Katalin: Ott kezdeném, hogy Győr nagyon frekventált terület a gyárak, termelő vállalatok részéről. Az ipari parkok közelsége magától értetődően adja az együttműködés lehetőségét, azt, hogy a gyakorlati ismereteket a hallgatók ipari környezetben is elsajátítsák. A duális képzés jellemzően meglévő ipari partnerekkel valósul meg, amelyek például már fogadtak szakmai gyakorlatra, vagy alkalmaztak gyakornokként hallgatókat korábban. De nyitottak vagyunk minden külső megkeresésre. A duális képzés hallgatói az első félévtől tanulmányi idejük egyre nagyobb részét az illető cégnél töltik. Ez kihívás a vállalat részére, hiszen rendelkezésre kell bocsátania a gyakorlati képzéshez szükséges erőforrásokat. A legtöbb mérnökinformatikus hallgatónkat, aki duális képzésben vesz részt, a győri Audi Hungaria fogadja.
CT: A tanszéken végzettek általában hol helyezkednek el?
Kovács Katalin: Egyértelmű, hogy az informatikusaink többsége a szakmában marad. Sokan azt a céget választják, amelyet hallgatóként már megismertek, akár a duális képzés, akár projektfeladatok, akár a szakdolgozat készítése során.
CT: Mennyire gyakori, hogy a leendő informatikusok már másod-harmadévben állásajánlatot kapnak, elkezdenek dolgozni, és nem fejezik be az egyetemet?
Kovács Katalin: Ez a veszély - ahogy számos más képzési helyen - sajnos a mi hallgatóinkat is fenyegeti. Nagy hangsúlyt fektetünk rá, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét a tanulmányok megszakításának, illetve abbahagyásának negatív következményeire. Érthető, hogy a vállalatok szeretnék minél hamarabb megszerezni a legjobb diákokat, de nem a félkész munkaerő idő előtti elcsábítása a megoldás. Szerencsére azt tapasztaljuk, hogy változik a munkaerőpiac szemlélete. Az ipari partnerek egyre inkább osztják az egyetem álláspontját, és szorgalmazzák, hogy a látókörükbe került diákok szerezzék meg a diplomát. Jó példa erre az Audi.
CT: Az oktatás mellett milyen kutatási tevékenység folyik a tanszéken?
Kovács Katalin: Nemcsak tanszéki vagy kari szinten, hanem egyetemi szinten is bőven vannak kutatási lehetőségek. Intézményünknek van például Digitális Fejlesztési Központja, valamint Járműipari Kutatóközpontja. Személy szerint én nagy hangsúlyt fektetek olyan kutatási projektek indítására, amelyekben különböző tudományterületek működnek együtt. Azt gondolom, a Széchenyi István Egyetem adottságai nagyon alkalmasak ilyen interdiszciplináris kutatási témák művelésére, amelyek hozzásegíthetik az egyetemet nemzetközi szinten is elismert kutatási eredmények létrehozásához. Az így létrejövő szinergiákkal jobb eredmények érhetők el. Több kolléga foglalkozik mesterséges intelligenciával. Az ő együttműködésükkel spontán alakult például egy projekt, amelyben kisállatok viselkedését tanulmányozzuk mesterséges intelligencia segítségével. Egyetemi szinten is számos jó példa van a kutatások szinergiájára. Az agrárszakemberekkel folytatott közös projektünkbe mi a tanszékünk kutatóinak mesterséges intelligencia terén elért eredményeit visszük be. Igazi multidiszciplináris kutatásokat folytatunk tehát. Mindig arra törekszünk, hogy az alapkutatás, azaz az elméleti láb mellett alkalmazott része is legyen a munkánknak, vagyis valamilyen közvetlenül hasznosítható produktumot is letegyünk az asztalra.
CT: Van elég oktatójuk, kutatójuk? Nem érzékelhető az ipar elszívó hatása?
Kovács Katalin: A Széchenyi István Egyetem nagy hangsúlyt fektet rá, hogy anyagi kényszerből senkinek se kelljen az iparba távoznia. Pár évvel ezelőtt teljesítményértékelési rendszert vezetett be az intézmény, ami azóta is jól működik. Ennek alapján anyagilag is honorálják azokat a munkatársakat, akik szívvel-lélekkel végzik a munkájukat. Ezen túlmenően rengeteg projektlehetőséget kínál oktatóink, kutatóink számára az egyetem nemrég felavatott Győri Innovációs Parkja. Az oda települő, profitorientált vállalatok a legújabb technológiákkal szeretnének dolgozni, ám azokhoz nem mindig tudják házon belül biztosítani a megfelelő szakértelmet.
CT: Térjünk vissza a büfés alkalmazáshoz. Vajon több iskolában is használják majd az appot, illetve vannak más, a diákok által kidolgozandó fejlesztési ötletek a tarsolyban?
Kovács Katalin: A büfés alkalmazás fejlesztése tulajdonképpen egy motivációs kísérlet volt, aminek én voltam az ötletgazdája. Hallgatóink között vannak igazán motivált fiatalok, nekik akartam lehetőséget adni. Az sem titok, hogy kísérletünk az egyre nagyobb teret hódító projektalapú oktatásnak is része volt. Miután megfogalmaztuk a feladatot, és jelentkeztek a hallgatók, megpróbáltam úgy folytatni a munkát, mintha vállalati közegben lettünk volna, adott határidővel és anyagi feltételekkel. Az volt a cél, hogy a diákok megismerkedjenek az üzleti világban alkalmazott módszerekkel. Meggyőződésem, hogy a résztvevők nagyon sokat profitáltak a projektből. Nemcsak a hard skillekről van szó, hanem azokról a soft skillekről is, amelyekkel vállalati környezetben találkoznak majd. A szóban forgó alkalmazást személyre szabottan egy bizonyos iskolának készítettük. Az egyik fejlesztő csapat azonban már azon töri a fejét, hogy a játékból akár termék is születhet. Végtére is bármelyik iskola, ahol hasonló jellegűek a folyamatok, használhatja az appot. A fejlesztés 14 hetének tehát az is a gyümölcse, hogy a fiatalok professzionálisan, az üzleti lehetőségeket mérlegelve kezdtek el gondolkozni.
CT: Hol tart az egyetem a projektalapú oktatásban?
Kovács Katalin: Az egyetemünkön a projektalapú oktatás megerősítése másfél-két éve tartó folyamat, amelynek eredményeként a karokon sokféle formában valósul meg a projektszemléletű oktatás. A tantárgyakba beépített projektfeladatokon kívül projektnapok, projekthetek, alkotótáborok formájában stb., továbbá olyan megoldással is találkozhatunk az angol nyelvű járműmérnök képzésben, amely a tanterv egészét komplex projektekre építi.
CT: Oktatóként mit tart a legfontosabbnak, amit feltétlenül át szeretne adni a diákjainak?
Kovács Katalin: Alapvetően szoftvertechnológiát oktatok. Egyfajta "business analyst, product owner" szemléletet próbálok a hallgatókban kialakítani, hogy nyitottak legyenek a megrendelő által diktált követelmények, igények megértésére, majd azok mérnöki gondolkodással történő megoldására. Felhívom a figyelmüket, hogy mérnökként folyamatokban kell gondolkozniuk. Nem elég, ha valaki jó programozó, ha kiválóan ismer egy adott technológiát. A mérnöknek tudatában kell lennie, hogy egy másik szakterületnek készít egy szolgáltatást vagy terméket. Ha nem nyitott a másik szakterület problémáinak a megértésére, akkor bármilyen jó a technológiában, nem lesz jó mérnök, és egyáltalán nem biztos, hogy igazán jó terméket fog előállítani. Hallgatóinknak ezt a szemléletet úgy szoktam elmagyarázni, hogy két ajtó van. Az egyik ajtó mögött ott van a megbízó, az üzlet a maga szakterületével, a másiknál pedig a mérnöki csapatod. A te feladatot, hogy ide-oda rohangálj a két ajtó között. Ha csak a mérnöki ajtó mögött maradsz, sosem érted meg, hogy a másik oldal mit szeretne.
