Sok mindenre képes a digitalizáció, de az aszályt nem tudja megszüntetni. Azoknak a földjén sem esik több eső, akik már alkalmazzák gazdaságukban a korszerű eszközöket. Az viszont bizonyított tény, hogy a szenzorokat, drónokat, műholdas térképeket és különféle applikációkat bevető gazdaságok sikeresebben birkóznak meg a természet okozta nehézségekkel, így például az idén nyáron oly nagy gondot okozó aszállyal. Szép Marcell informatikus, adattudós, precíziós agrárgazdazdálkodási szakmérnök. Neki és csapatának, a dFarmnak az a célja, hogy minél jobban bevezesse a mezőgazdaságba a digitalizációt.
Szép Marcell: A digitalizáció sajnos nem tud segíteni abban, hogy eső öntözze a talajt. Tud azonban más területeken segíteni, és ezzel enyhíteni a gazdaságok kárát. A talajra kihelyezett szenzorok adataiból pontos képet kaphatnak például a szél sebességéről. Ha ez túl magas egy adott területen, akkor jobb várni bizonyos munkák megkezdésével. Ott, ahol van öntözőrendszer, nem mindegy, hogy mikor, hova mozgatják a berendezéseket. A talajnedvességet mérő szenzorok megmutatják, hogy hol a legszárazabb a talaj, hol van a legnagyobb szükség az öntözésre. A szenzoros adatmérések tehát nagy segítséget nyújtanak a munkaszervezésben, ráadásul így minden területre optimális mennyiségű vizet lehet kijuttatni. Ezzel tetemes összeget takaríthatnak meg a gazdák.
Computerworld: Hol tartanak ma a gazdaságok a digitalizációs megoldások alkalmazásában?
Szép Marcell: Napjainkban több szinten élnek a lehetőségekkel. Az már alapnak számít, hogy a gazda vagy az agronómus egy mobileszköz és valamilyen applikáció segítségével pontosan meg tudja határozni a táblák határait. Ezek nélkülözhetetlen adatok például a vetésnél. Digitális eszközökkel a táblahatárok helyét, a táblák pontos méretét és a növényzet állapotát néhány perc alatt meg lehet állapítani, míg nélkülük, bejárva az egész területet, akár egy napig is eltarthat az adatok megszerzése. Az ilyen célt szolgáló applikációk havidíja jellemzően nem egy költséges szoftver kategóriájába esik. Ez tehát az alap. A skála másik végén az okos gépek állnak, amelyekkel például precíziós vetéseket vagy permetezést lehet végezni. Aki ilyen gépeket alkalmaz, az sokat spórolhat. A precíziós mezőgazdaság egyébként már nem táblákat vagy parcellákat kezel, hanem azokat is több zónára bontja. A zónákat különböző adatok, így például a föld pH értéke, nitrogén-foszfor-kálium tartalma, nedvessége vagy hőmérséklete alapján határozzák meg. A precíziós gépbe, mondjuk permetezéskor, betöltik a térképet, amely már a zónákat is tartalmazza. Ezen túlmenően - a zóna paramétereinek ismeretében - azt is betáplálják a gép agyába, hogy egy-egy zónába mekkora mennyiségű növényvédő szert kell kijuttatnia. Ezáltal optimalizálható a permetezőszer mennyisége, nincs pazarlás. Tulajdonképpen ez ma a precíziós mezőgazdaság csúcsa.
CW: A precíziós gépek minden bizonnyal roppant drágák. Meg tudják ezeket venni a gazdaságok?
Szép Marcell: Mindig az a lényeg, hogy a gazda be tudja illeszteni a munkájába a precíziós technológiát. Természetesen nem minden gazdaság engedheti meg magának, hogy megvásároljon egy 250 milliós gépet, aminek a megtérülési ideje 10 vagy akár 15 év is lehet. De ha logikusan, lépésről lépésre haladva építi fel, modernizálja a gazdaságot, akkor utána sokkal gyorsabban tudja visszahozni akár egy ilyen drága gép is az árát. Azt látom, hogy minden szegmensben, így a mezőgazdaságban is a korszerű, digitalizációs megoldások sikeres alkalmazásának a megfelelő mennyiségű és minőségű adathalmaz az alapfeltétele. Hiába van valakinek csúcsgépe, ha nincs megfelelő zónatérképe, amit be tudna táplálni a masinába. Manapság egyébként sok olyan, megfizethető árú szoftver van már a piacon, amely segít a tápanyag-gazdálkodási térképek előállításában, nagy mértékben csökkentve a manuális munkát.
CW: Az új technológiák sikeres alkalmazásához megvan a szükséges szakértelem a gazdaságokban?
Szép Marcell: Jó hír, hogy az oktatás helyes irányban halad ezen a téren. Szegeden, Gödöllőn és Győrben néhány éve már folynak ilyen képzések, a tananyag is fejlődik. Megtanítják például, hogy miként lehet manuálisan egy tápanyag-gazdálkodási térképet előállítani, illetve feltölteni a megfelelő adatokkal, majd betáplálni az egészet a mezőgazdasági gép agyába. Mindez nagyon fontos, mert ma még sajnos vannak gazdák, akik nincsenek ezen a szinten, nincsenek tisztában például a Normalizált Vegetációs Index (NDVI) térkép lényegével. Csodálkoznak, hogy a műholdképből meg tudom mondani a növénylefedettséget, ami persze nem ördöngősség, hiszen a különféle növények, vagy éppen a sima talaj eltérően verik vissza a fényt. Ha műholddal vagy drónokkal minden évben készülnek felvételek a termőföldekről, az NDVI térképeket elemezve figyelemmel kísérhető a növényzet mintázatának változása. Ebből különféle következtetések vonhatók le, például az, hogy hol érdemes talajvizsgálatot végeztetni vagy más növény termesztésére váltani.
CW: Egy mezőgazdasággal foglalkozó adattudós dolgozhat a szenzorok adatain, a műholdak és a drónok felvételein kívül más adatokból is?
Szép Marcell: Igen, a gazdák által készített gazdálkodási naplóból. Van, aki ezt ma még papíron vezeti, de tudomásom szerint rövidesen kötelezővé teszik a digitális formát. A gazdálkodási naplóban rögzíteni kell az elvégzett műveleteket, valamint bizonyos beavatkozásokat meg is kell indokolni. A vetést vagy az aratást természetesen nem, de például egy növényvédelmi beavatkozást igen. A következő lépés, hogy a műholdas vagy szenzoros adatokat egy szoftverben hozzápárosítsuk a gazdaságban történő műveletekhez, azok időpontjához stb., és ezzel leegyszerűsítsük az adminisztrációt. A cél, hogy a gazdák valós időben, néhány gombnyomással, minél játékosabban tudják rögzíteni a műveleteket. Ha a digitális gazdálkodási napló sok műveletet tartalmaz, amihez sok műholdkép és szenzoradat társul, abból megalkotható egy jól használható modell és tanító adathalmaz. Ezek birtokában már előre javasolhatjuk bizonyos műveletek elvégzését, támogathatjuk a gazdák döntéshozatalát. Ez már magasabb szint annál, mint amikor csak adatokat mutatunk ki és elemzünk, illetve ezek alapján jelzéseket küldünk.
CW: Milyen a gazdák hajlandósága, hogy modernizáljanak, új, digitalizációs eljárásokat vezessenek be?
Szép Marcell: Elég nagy a hajlandóság, egyre többen kezdik felismerni az új technológiák lényegét és hasznát. Néhány évvel ezelőtt még sokszor okozott problémát egy applikáció, egy térkép vagy egy gép használata, beillesztése a folyamatokba. Mára javult a helyzet. Segítettek és segítenek ebben a szakmérnöki oktatások, de szerintem oktatni kellene a gazdákat is, hogy felismerjék, hogy egy adott technológiát vagy adatot milyen munkaszervezéshez, illetve miként tudnak felhasználni. Jellemzően a fiatalabb gazdák fogékonyabban az újdonságok iránt, de ez nem törvényszerű. Ugyanakkor az idősebbek tapsztaltabbak, és adott esetben jobban megértik, hogy egy korszerű megoldást hol lehet használni, hova lehet beilleszteni. Úgy látom, hogy első körben a munkaszervezésben lehet a legjobban kiaknázni az adathalmazban rejlő lehetőségeket.
CW: Vajon mekkora megtakarítást érhet el egy gazdaság, ha digitalizációs megoldásokat alkalmaz?
Szép Marcell: Egy applikációnál vagy egy szenzorhálózatnál még nincsenek elfogadott értékek a megtakarításra, a megtérülésre. Egyelőre kevés adat áll rendelkezésre, továbbá eltérőek a felhasználások. De vegyünk egy példát! Azokon a földeken, ahol nem sorokba ültetik a növényeket, jelentős termésvesztést okozhat, amikor egy gép permetezéskor kerekeivel többször oda-vissza megy a táblán és eltapossa a növényeket. Nem csinálnak ilyen károkat a permetező drónok, ezért alkalmazásukkal elkerülhető a termésvesztés. Ugyanakkor természetesen a drónnak is vannak költségei. Ezek ismeretében lehet meghatározni a megtakarítás mértékét.
CW: Milyen applikációkkal dolgozik a dFarm?
Szép Marcell: Van egy saját adatgyűjtő és -megjelenítő mezőgazdasági rendszerünk. Célunk, hogy ebbe minél több adatforrást csatoljunk be. Gondolok itt arra, hogy a műholdas képek, a szenzorok adatai, az időjárási adatok és a különféle elvégzett műveletek mellé odaillesszük a növényadatbázist, a vegyszeres adatbázist és egyebeket. Rengeteg olyan adat van, ami ugyan publikusan elérhető, csak szétszortan található. Mi tehát saját rendszert fejlesztünk, de saját adataink mellé harmadik szolgáltatóktól is kapunk adatokat. Itt vannak például a műholdképek, amiket eddig egy ingyenes műholdas szolgáltatótól szereztünk be, amely ötnaponta adott friss képet. A közeljövőben azonban váltani fogunk. Már tárgyalunk egy amerikai szolgáltatóval, amely naponta ad friss képet, 3 méteres felbontással. Ez nagyon jónak számít, a célnak tökéletesen megfelel. Tény, hogy egy monitorozó drón másfél-két centiméteres felbontású képeket tud készíteni, de ilyen nagyfokú precizitás sok műveletnél egyáltalán nem szükséges. Ugyanakkor a műholdas képek sokkal olcsóbbak, mint a drónosak, hiszen ez utóbbiakhoz a drónon kívül szükség van - többek között - egy drónpilótára is, és nem szabad megfeledkezni az üzemanyag áráról sem.
