A nemzetközi kockázatitőke-piac az első és második negyedév után a harmadikban is rekordot döntött. A tavalyi harmadik negyedévhez képest megduplázódott az idei Q3-ban kihelyezett össztőke mennyisége. A projektenkénti átlagos befektetési méret is növekedett, hiszen az összes befektetés körülbelül 60 százaléka több mint 100 millió dollár.
Egy klasszikus befektetési folyamatban a startupok számos befektetési körön mennek keresztül, végigjárva a teljes befektetési létrát, az óriásbefektetések azonban a létra teteje felé tolják a teljes piacot. Világszinten immár ez volt a harmadik negyedév, amely alatt ismét száz vagy annál több cég érte el az unikornis jelzőt, vagyis az egymilliárd dolláros cégértéket. A fentebb említett számok alapján könnyű kihozni, hogy ez összesen százmilliárd dollárnyi nem értékesített, és talán nem is értékesíthető cégértéket teremtett a piacon egyetlen negyedév alatt.
Az exit előtt álló unikornisok száma évek óta egyre nő, az utóbbi három negyedév robbanásszerű tempója azonban soha nem látott tumultust okozott. Kérdés, hogy a tőkealapok összességét jelképező létra mennyire bírja a nyomást, képesek-e ezek az óriási startupok kellően gyorsan exitálni? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy amióta léteznek egyszarvúak, egyetlen olyan időszak sem volt, amikor több exitált, mint ahány új megjelent, ami az ökoszisztéma egésze szempontjából sajnálatos.
A kockázatitőke-alapok befektetése két úton térülhet meg a. Egyik, ha a startup exitál, magyarán felvásárolják vagy tőzsdére megy, a másik pedig, ha egy következő körös befektető kivásárolja őket. Mivel ez a következő körös befektető is nagy eséllyel egy kockázatitőke-alap, ezért ez irreleváns a teljes ökoszisztéma szemszögéből. A nagyvállalatok általi akvizíciók számában nem látható jelentős eltérés az elmúlt három évben, ami nem meglepő, hiszen a cégóriások felvásárlásokra szánt költségkerete és emberi erőforrása nem fog szinkronban változni a kockázatitőke-piac drasztikusan növekvő dinamikájával. Mindez azt jelenti, hogy egy lehetőség maradt a nyomás csökkentésére, ez pedig a tőzsdei bevezetés vagy másnéven IPO.
A folyamatos tőkeinjekciókkal duzzasztott cégeknél a negatív perspektíva, hogy a végén lehet, hogy elakadnak, hiszen nem tudnak olyan áron kilépni a publikus piacra, mint amilyenen jósolták a korábbi befektetésekkor, vagy amilyenen ők igen reálisnak lképzelik.
A kockázati tőke jellegzetességéből adódó pozitív perspektíva alapján azonban ez nem feltétlen jelent problémát, hiszen elvárt, hogy ezek a cégek folyamatosan növekedjenek, nincsen felső korlát, és a piaci részesedés megszerzését követően elkezdhetnek bevételmaximalizáló politikát alkalmazni, így egyre valósabbá téve az előre konstatált cégértéket.
Egy szoftvercég értékét alapvetően lehetetlen megmondani, többek között azért, mert már évek óta értékesebb az adat, mint az arany, viszont az adat megléte nem jelenti, hogy azt effektíven bevételszerzésre tudják fordítani. A kedvező perspektíva alapján látható, hogy a stagnáló tőzsdei bevezetések száma és a növekvő unikornisszám közötti disszonanciának valamikor fel kell oldódnia, tehát rekordszámú tőzsdei bevezetésnek kell következnie.
Fontos megjegyezni, hogy a kockázati tőke nem véletlenül foglalja magában a kockázati szót, hiszen a startupok jelentős része elbukik. Ezzel a kockázattal nyilvánvalóan már a befektetés pillanatában is kalkulálnak, és teljesen természetes, hogy e cégek nagy része negatív hozammal jár, azonban azok a cégek, amelyek nyernek, pozitívvá teszik a befektetők teljes hozamát. Az elmúlt években alapvetően jó üzlet volt befektetni startupokba, továbbá az állami szereplők is egyre nagyobb erőforrásokat csoportosítanak erre a területre, ami egyre több tőkét és egyre nagyobb befektetéseket eredményez a piacon, így az unikornis keletkezés nemcsak rekord szinteket dönt, hanem egyre nagyobb ütemben növekszik is.
Egy bizonyos ponton az üzleti ciklus lelassul, és visszatér valami konzervatívabbhoz. Bizonyos startupok, amelyek várnak egy magasabb értéken történő exit lehetőségére, elszalaszthatják a megfelelő pillanatot, ami talán egy konzervatívabb szintéren nem fog újra velük szembejönni. Valószínűleg egészségesebb lenne, ha a startupok minél hamarabb rajtolnának a tőzsdére, de mivel a kockatőke értékelési hatása nagy, és viszonylag könnyű a tőkebevonás, ezért komoly kérdés, hogy ki fogja a nehezebb utat választani?
