Cikkünkben az agilis módszertanban járatlanok számára összefoglaljuk azokat a tudnivalókat, amelyek segítségével megkezdhetik utazásukat a számukra ismeretlen világban.
Az agilis projektmenedzsment egy-egy termék vagy szolgáltatás fejlesztése során rövid fejlesztési ciklusokat, úgynevezett sprinteket használ a folyamatos előrelépés érdekében. Habár a növekményes szoftverfejlesztési módszerek már 1957-ben megjelentek, az agilis projektmenedzsmentet először az 1970-es években írta le részletesen William Royce, aki a nagy szoftverrendszerek fejlesztéséről publikált tanulmányt. Később, 2001-ben tizenhét szoftverfejlesztő kiadta az Agilis Kiáltványt, amely megfogalmazza az agilis módszertan négy alapértékét és tizenkét alapelvét.
Ami az alapértékeket illeti, a kiáltvány szerzői szerint a szoftverfejlesztés során az egyének és a közöttük lévő kommunikáció előnyben részesítendő a folyamatokkal és eszközökkel szemben (1); a működő szoftver előnyben részesítendő az átfogó dokumentációval szemben (2); az ügyféllel való együttműködés előnyben részesítendő a szerződéses megállapodással szemben (3); és a változásokra való reagálás előnyben részesítendő a tervek követésével szemben (4).
A kiáltványban megfogalmazott alapelvek pedig a következők:
- Mindig az ügyfél-elégedettség kialakítása az elsőszámú prioritás, ami egy működőképes termék gyors és gyakori szállításával érhető el;
- A változtatásokra vonatkozó kérések elfogadása a fejlesztési folyamat bármely fázisában annak érdekében, hogy az ügyfél versenyelőnyt élvezhessen;
- Működő termék vagy szolgáltatás gyakori szállítása;
- Szoros, napi szintű együttműködés az érintett munkatársak és a fejlesztők között;
- Az összes érintett munkatárs és a fejlesztők motiváltak maradnak az optimális eredmények elérése érdekében, miközben a csapatok megkapnak minden szükséges eszközt és támogatást, valamint bizalom alakul ki a tekintetben, hogy képesek lesznek elérni a kitűzött célokat;
- A projekt sikere szempontjából a leghatékonyabb kommunikációt a személyes találkozók jelentik;
- A működő termék a siker legfontosabb mércéje;
- A fenntartható fejlődés agilis folyamatokkal érthető el, melyek során a fejlesztői csapatok és az érintett munkatársak képesek állandó és folyamatos munkavégzési ütemet megvalósítani;
- Az agilitás a technikai kiválóságra és a megfelelő dizájnra törekvéssel fokozható;
- Alapvető fontosságú az egyszerűségre törekvés;
- Leginkább az önszerveződő csapatok képesek kifejleszteni a legjobb architektúrákat és dizájnokat, valamint megfelelni az ügyfél-igényeknek;
- A csapatok rendszeres időközönként viselkedésük finomhangolásával növelik a hatékonyságukat.
Miért van rá szükség?
Habár az agilis projektmenedzsmentet eredetileg a szoftverfejlesztő iparág számára tervezték, az együttműködést magas szintre emelő, hatékony módszert ma már más szektorokban - marketing, gyártás, oktatás és pénzügy - is alkalmazzák. A módszertan révén karcsúsítható és tökéletesíthető a fejlesztési folyamat, valamint gyorsabban azonosíthatók és kijavíthatók a hibák és problémák.
A hagyományos "vízesés" szoftverfejlesztési modell alternatívájaként szolgáló agilis módszertan a rövid interaktív és ismétlődő ciklusok segítségével jobb termék gyorsabb elkészítését teszi lehetővé teszi a fejlesztőknek és a csapatoknak. Az ügyfelek egyre fokozódó elvárásai közepette csak úgy lehet lépést tartani a versenytársakkal, ha a projektvezetők a legjobb módszereket alkalmazzák a fejlesztés során.
Míg a hagyományos, nehézkes módszertanok, mint a vízesés modell megkövetelik, hogy a teljes projektcsapat a fejlesztés minden fázisában megvitassa az átfogó projektcélokat, az agilis projektmenedzsment kisebb, jobban fókuszált csoportokat használ, amelyek gyakrabban találkoznak, hogy igen specifikus célokat tárgyaljanak meg. Így szükség esetén gyors változtatások végrehajtását teszik lehetővé. Ennek köszönhetően a csapatok agilisabbakká és hatékonyabbakká válnak, továbbá nő az esélye annak, hogy sikeresen kielégítik az ügyfél igényeit, különösen, ha azok a fejlesztés során megváltoznak. Az agilis módszertan lehetővé teszi a csapatoknak, hogy gyorsan izolálják a problémákat, és elérjék a speciális célokat. Nem kell megvárniuk egy-egy hosszú projektfázis végét ahhoz, hogy kiderüljön, mely ügyféligények és célok nem valósultak meg.
Előnyök és hátrányok
Az évek során az agilis projektmenedzsment igen elterjedt, széles körben elfogadott és rendkívül hatékony módszertanná vált (a legnépszerűbb a Scrum, a Kanban és a Lean), amelynek számos előnye van a projektcsapatok, szponzorok, projektvezetők és ügyfelek számára. Mindenekelőtt lehetővé teszi a megoldások gyorsabb bevezetését, az erőforrások minimalizálásával csökkenti a pazarlást, valamint növeli a rugalmasságot, és javítja a változásokhoz alkalmazkodás képességét. A sikeres megvalósítás esélyét az optimalizált fejlesztési folyamat, az erőfeszítések jobb fókuszáltsága, a rövidebb átfutási idő, valamint a problémák és hibák gyorsabb észlelése növeli. A további előnyök közé tartozik az egyszerűbb keretrendszer, az optimális projektvezérlés, a speciális ügyféligények szem előtt tartása, valamint az együttműködés és visszacsatolás nagyobb gyakorisága.
Ami a hátrányokat illeti, mint minden módszertan, az agilis projektmenedzsment sem alkalmazható optimálisan valamennyi fejlesztésnél. Problémát okozhat, hogy a fejlesztési folyamat során az agilis módszertan a fejlesztőket, a projektcsapatokat és az ügyfelek céljait részesíti előnyben, nem pedig a végfelhasználói élményt. Mi több, kevésbé formális és rugalmasabb folyamatai miatt az agilis módszertannal szemben ellenérzések alakulhatnak ki a nagyobb, hagyományos felépítésű szervezeteknél.
Itt jegyzendő meg, hogy lehetőség van az agilis projektmenedzsment és más módszertanok kombinálására, hibrid fejlesztői környezet létrehozására. Ez a megoldás még jobban bevezethetővé teszi az agilis módszertant a különféle iparágakban, illetve jobban hozzáigazíthatóvá teszi a módszert a projekt, termék vagy szolgáltatás egyedi természetéhez. Alapos vizsgálatra van szükség annak megállapításához, hogy adott fejlesztés esetében a rendelkezésre álló projektmenedzsment-módszerek közül várhatóan melyik hozza a legjobb eredményt.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha az agilis projektmenedzsment ilyen hatékony módszer, miért nem használja jóval több vállalat? Először is az informatikai vezetők jó része - sajnálatos módon - nem meri vállalni a bevezetéssel járó kockázatot. Másodszor a módszer néha nem válik be, és emiatt végérvényesen lemondanak róla. Mindkét esetben a kudarctól való félelem tartja vissza a döntéshozókat a módszertan alkalmazásától. Szakértők szerint azonban az aggodalmak szertefoszlathatók, ha elkerüljük az agilis módszertan két csapdáját. Tapasztalatok szerint megnő a kudarc esélye, ha felülről jövő utasítás alapján kényszerítik a módszert a projektcsapatokra (például egyszerűen közlik velük, hogy agilis fejlesztést hajtsanak végre), vagy pedig részletekbe menően megmondják nekik, miképpen végezzék az agilis módszerű fejlesztést. Az agilis projektmenedzsment esetében ugyanis a szigorúan végrehajtandó módszertan kontraproduktív, mivel az egész folyamat arról szól, hogy sok dolgot kipróbálunk, majd alkalmazzuk közülük azokat, amelyek működnek.
A legjobb módszer az agilis projektmenedzsment működőképességének biztosítására, ha találunk egy projektcsapatot, amelyik ki szeretné próbálni azt, majd megadjuk neki a szabadságot azon agilis technikák alkalmazására, amelyeket a szervezetünknél érdemes használni. Az eredmények nem fognak elmaradni, a projektcsapat a módszertan támogatója lesz, és rövidesen újabb projektmenedzserek fogják kérni, hogy alkalmazhassák fejlesztéseikhez a módszert.
