Mivel a távmunka és a videokonferenciák használata drámaian megnőtt a koronavírus-járvány idején, egyre több ember érzi fárasztónak a személyes találkozók helyét átvevő képernyős találkozást. A tanulmányban 55, különböző területeken dolgozó amerikai munkavállalót kérdeztek meg a videokonferenciákkal kapcsolatos érzéseikről.
"Arra számítottunk, hogy a videón való jelenlét egyes aspektusai összefüggésben lesznek a fáradtsággal, például az, hogy mindenki arcát közelről nézzük a képernyőn, vagy akár saját magunkat, de a vizsgálatunkban ez nem volt igaz. A hosszabb ülések sem befolyásolták a fáradtságot. A csoporthoz való tartozás vagy a csoporttal való kapcsolat érzésének fontossága azonban valóban minimalizálta a fáradtságot a videokonferencia után" - mondta Andrew Bennett, a kutatás vezetője, az Old Dominion Egyetem adjunktusa.
Bennett csapata azért döntött a videokonferencia- vagy "Zoom-fáradtság" tanulmányozása mellett, mert mindannyian kimerültnek érezték magukat az első közös videokonferenciák után, amikor a világjárvány kezdete után távolról kezdtek dolgozni. A kutatást a Journal of Applied Psychology online folyóiratban tették közzé.
A vizsgálatban résztvevőket (58 százalékuk volt férfi, 42 százalékuk nő) tavaly öt egymást követő munkanapon keresztül minden nap kilenc órán át figyelték a felmérők.
Az egyik résztvevő szerint a videokonferenciák "megterhelőek lehetnek mind az elmére, mind a lélekre nézve", míg egy másik résztvevő szerint "fárasztó volt a részvétel" és "különösen fáradt volt a a videomegbeszélés után". A résztvevők mindössze 7 százaléka nem számolt be a videokonferencia-fáradtság semmilyen jeléről.
A tanulmány szerint a webkamerán való önmegfigyelés vagy a webkamera kikapcsolása nem volt statisztikailag szignifikáns hatással az értekezlet utáni fáradtságra. A résztvevők ellentmondásos érzésekről számoltak be a webkamera használatával kapcsolatban: egyesek szerint fárasztó volt mindig a képernyőt bámulni, míg mások személytelenséget éreztek, amikor a résztvevők kikapcsolták a webkamerát.
"Mindenki csak be akar lépni és ki akar lépni. Nagyon kevés a csevegés a megbeszélés előtt és után, mint a való életben" - számolt be az egyik résztvevő.
Pedig ez a hiányzó csevej segíthetne a csoporthoz tartozás érzésének kialakításában, ami a kutatók szerint jelentős hatással volt a videokonferencia-fáradtság csökkentésére. Úgy tűnt, hogy a kora délutáni órákban van egy olyan pont, amikor a videokonferenciák kevésbé fárasztanak, mint a nap más időszakaiban.
Eredményeik alapján a kutatók néhány ajánlást fogalmaztak meg a videokonferencia-fáradtság csökkentésére: A videokonferenciákat kora délután tartsák. Növeljék a csoporthoz tartozás érzetét, beleértve a megbeszélés előtti vagy utáni beszélgetésre szánt időt, vagy hozzanak létre olyan szünetekben használható chat szobákat, ahol az emberek az érdeklődési körükről (sport, filmek stb.) beszélgethetnek. Állítson fel alapvető tárgyalási szabályokat, például a webkamerák bekapcsolva tartásáról és az egyéb munkától való tartózkodásról. Tartsanak szüneteket a képernyőről való elfordulással, felállással és sétálással.
"Tudjuk, hogy a videokonferenciák hasznosak. Több érzelmi és nonverbális információt kapunk tőlük, de ez nem jelenti azt, hogy mindent videokonferencián kell elvégezni. Néha egy telefonhívás vagy egy e-mail hatékonyabb és eredményesebb" - mondta Bennett.
