Hogyan orvosoljuk a legégetőbb rendszerfelügyeleti problémákat 2012-ben?

Ezt az elvárást felerősítette a jelenlegi gazdasági környezet, amely arra ösztönzi az informatikai részlegeket, hogy folyamatosan racionalizálják a működést, és minél költséghatékonyabb megoldásokat alkalmazzanak. Ezekben a helyzetekben általában az informatikai eszközöktől várják, hogy segítsenek megfelelni a kihívásoknak, és a lehető legkevesebb emberi erőforrás felhasználásával hajtsák végre a munkafolyamatokat. Noha az automatizálást már évtizedek óta alkalmazzuk, hogy jobb és gyorsabb szolgáltatásokat nyújthassunk, 2012-ben a rendszerfelügyelet terén még általánosabb lesz a használata. A Novell meglátása szerint többek között azért várható erősödés a tendenciában, mert az automatizálás kifejezetten hatékonyan képes orvosolni három olyan problémát, amellyel gyakran szembesültek az IT szakemberek 2011-ben: 1. Minden rendszerre figyeljünk! Mivel egyre kevesebb szakemberre hárul a rendszerek és alkalmazások állapotának figyelése és működtetése, a lefedettség és a karbantartás terén gyakran keletkeznek rések, ami a leállás kockázatának teszi ki a szervezeteket. A lefedetlen területek kialakulása több különféle okra vezethető vissza. Az IT infrastruktúrában végbemenő változásokat felgyorsította a virtualizáció, ami ugyan előnyös volt a projektek kivitelezése szempontjából, ám a rendszer állapotának figyelésére sokszor csak később gondoltak. Az is előfordult, hogy tévesen ítélték megfelelőnek a monitorozási házirendeket a szakemberek. A leállások 2011-ben gyakorivá váltak, és egyre nagyobb nehézségeket okoztak. Az olyan, nagy nyilvánosságot kapó esetek, mint a RIM és az Amazon leállásai csupán a jéghegy csúcsát jelentik. A rendszerek állapotának megfelelő nyomon követése nem előzi meg a változások okozta problémákat, de természetesen csökkenti a hibaelhárítási időt, és ezzel együtt a teljes leállás idejét is. Azok a rendszerfelügyeleti eszközök, amelyek automatikusan megkeresik és alkalmazzák az előírásoknak megfelelő ellenőrzési eljárásokat, jóval keresettebbek lesznek 2012-ben. A változás tempója még nagyobb lesz, ezért olyan eszközt kell választaniuk a szakembereknek, amelyek maguk is tartják az iramot. Ehhez fel kell ismerni a változásokat, így könnyebb lesz bevezetni az előre meghatározott előírásoknak megfelelő ellenőrzést, a kijelölt kivételek rugalmasságával együtt. 2. Automatizáljunk! Az utóbbi időben egyre nehezebb a rendszerfelügyeleti feladatok ellátása. A rendszerek egyre összetettebbé válnak, és a szakemberekre nehezedő munka mennyisége is folyamatosan nő. A rendszergazdák nem képesek a rengeteg rájuk bízott terület mindegyikén szakértővé válni, és ezt nem is lehet tőlük elvárni. A túl sok információ tovább bonyolítja helyzetet. Sok eszköz megkönnyíti ugyan a monitorozás üzembe helyezését, azonban óriási információfolyammal terheli túl a szakembereket, amit nehéz az elejétől a végéig figyelemmel kísérni. Megfelelő tapasztalat hiányában az egyedi, a szervezetre szabott ellenőrző rendszerek kiépítése sem valósulhat meg, márpedig ezt számos üzleti alkalmazás igényelné. Az emberi hibák kockázatait folyamatosan csökkenteni kell, ezért érdemes külső szakértőket bevonni, illetve egyre nagyobb mennyiségű feladatot bízni a jó szoftverekre, az informatikai folyamatokat automatizáló eszközökre. Emellett érdemes nagyobb teret biztosítani azon IT szakemberek részére, akik egyedi rendszereket üzemeltetnek. Csak így biztosítható az, hogy ezek a személyek hozzájussanak a megfelelő információhoz, anélkül, hogy fölösleges "zaj" szorítaná ki a fontos adatokat és eseményeket. 3. Egy központi vezérlőpultot használjunk! A rendszerfelügyeletért felelős szakemberek több különféle szerepet és feladatot látnak el. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy a mind a fizikai, virtuális és felhő környezetekben, egységesített formában jelenítsék a különféle tartományokban (például hálózatokban, szerverekben, alkalmazásokban és memóriákban) előforduló eseményeket és adatokat. Az információ központosítása több felügyeleti terület kialakulását tette lehetővé, köztük a kapacitásmenedzsmentet, amely azonosítja a használaton kívüli, jobban is hasznosítható (fizikai vagy virtuális) erőforrásokat. Emellett feltérképezi az esetleges kapacitásbeli csökkenéseket, amelyeket az egyre nagyobb igénybevétel okoz, főként a memória területén. Szintén a központosított információ következményének tekinthető a problémamenedzsment, amely a mind gyakoribb incidensek hátterében húzódó problémákat azonosítja. A központosított jelentés kifejezetten hasznos abban az esetben, amikor valaki a teljes képet akarja látni, hogy proaktívan kezelhesse a problémákat. Az alkalmazások teljesítményét és rendelkezésre állását gyakran a végfelhasználók szempontjából mérik, pedig az alkalmazások összetevőinek gyakran a saját működtetési szintbeli célkitűzéseiknek kell megfelelniük. Ha a szakemberek ezt egyetlen jelentésben, összesítve látják, az segíthet beazonosítani, mely területek teljesítenek alul. A felügyeleti eszközök fejlődésével a következő nagy határnak a felhő és a virtuális gépek számítanak a lefedettség kiterjesztésében. A felhőszolgáltatóknak átláthatóbbá kell tenniük a teljesítményhez kapcsolódó adatokat, méghozzá egységesített formában. Ha a fizikai, virtuális és felhő infrastruktúrára vonatkozó felügyeleti információkat egyetlen, egységesített vezérlőpulton összesítjük, segít a döntéshozóknak annak megállapításában, hol van valóban szükség erőforrásokra. Kihívásokkal teli év volt a 2011-es a rendszerfelügyeleti szakemberek számára is, ám ezek a problémák orvosolhatók például a Novell ZENworks csomagjával, vagy a hozzá hasonló eszközökkel. Az automatizálás és az információ konszolidálása révén, kevesebb alkalmazott is képes jobban ellátni a feladatokat.