Dr. Willie Soon éghajlatkutató arra szólította fel tudóstársait, hogy jobban figyeljenek a naptevékenységre, amely a felmelegedés helyett inkább több évtizedes globális lehűlésre utal.
A malajziai asztrofizikus és űrkutatási mérnök Alex Newmannel, a New American munkatársával beszélgetve azt mondta, hogy "azt jósoljuk, hogy a következő 20-30 év hideg lesz - így az IPCC-nek (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) elég érdekes lesz szembesülnie ezzel".
A Nap "meggyengült állapotban" van, és sokkal kevésbé aktív, mint az 1980-as és 1990-es években - jegyezte meg Soon -, ami "körülbelül 2050-ig" fog tartani.
"Az egész éghajlati rendszert 99,1 százalékban a Nap energiája hajtja" - jelentette ki.
Soon, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics Solar and Stellar Physics Division kutatója szerint a globális lehűlés sokkal nagyobb aggodalomra ad okot, mint a globális felmelegedés.
"Sokkal több problémánk lesz, ha a bolygó inkább lehűl, mint felmelegszik" - hangsúlyozta Soon.
Az emberiség sok problémát meg tud oldani, beleértve a túlmelegedést is, de az 1700-as évekhez hasonló "kis jégkorszak" problémáját sokkal nehezebb lesz megoldani" - mondta. "Ha komoly problémával akarsz szembenézni, aggódj egy jégkorszak miatt" - jelentette ki.
Mint ismeretes, évtizedek óta zajlik a vita a csillagászok és a klímakutatók között a 17. századi kis jégkorszak kapcsán, mely jelenséget legjobban itt, Európában figyeltek meg és dokumentáltak az akkori tudósok. Feltételezések szerint a megszokottnál nagyobb, hosszú lehűlést a Nap működésében bekövetkezett "akadozás" okozta, azaz a naptevékenység normálistól eltérő mivoltában kell keresni a jelenség megfejtését.
A naprendszer közepén helyet foglaló óriási plazmagömb egyáltalán nem olyan nyugodt és állandó, mint amilyennek felületes szemlélő számára tűnik. A fényes felszínen gyakran megfigyelhetők olyan napfoltoknak nevezett jelenségek, melyek erős mágneses mezők jelenlétére utalnak. Ezek egyben forróbb, mélyebb rétegekből érkező gázok kitörését is jelzik. A napfolt-tevékenység ciklikusan változik, megfigyelések szerint 11 éves perioditás jellemzi. Ugyanakkor ez nem kőbe vésett érték: az 1645 és 1715 közötti időszakban gyakorlatilag leállt a napfolt-képződés.
Az ezt felfedező Edward Maunder brit csillagászról elnevezett Maunder Minimum időszak és a fenti csillagászati esemény közötti kapcsolatra hívta fel a figyelmet John Eddy, napenergiával foglalkozó amerikai fizikus, még 1976-ban. Feltételezése szerint a sötét foltok hiánya fényesebbé és forróbbá teszi a Nap külső felületét. Ugyanakkor a mágneses aktivitás, és az ezekkel járó napkitörések elmaradása nemhogy kompenzálja ezt a hatást, hanem jóval többet nyom a latba. Azaz ilyenkor csillagunk összesített energialeadása csökken.
Peter Foukal, a Heliophysics független napfizikusa szerint a kis jégkorszakkal nagyjából egyszerre jelentkezett többek között megnövekedett földi vulkanikus aktivitás is. Ha csak a közelmúlt eseményeit tekintjük, egyre gyakoribbak a szeizmikus és vulkáni tevékenységek.
Vulkán-aktivitás július 28. - augusztus 3. között
- Dieng vulkáni komplexum, Közép-Jáva (Indonézia)
- Great Sitkin-sziget, Aleut-szigetek Andreanof-szigete (Alaszka, USA)
- Nyiragongo, Kongói Demokratikus Köztársaság
- Pagan, Északi-Mariana-szigetek (USA)
- Savo, Salamon-szigetek
- Semisopochnoi, Patkány-szigetek (Alaszka, USA)
- Ulawun rétegvulkán, (Pápua Új-Guinea)
Tartós vulkanikus tevékenységek:
- Aira, Kyushu (Japán)
- Aniakchak (USA)
- Bagana, Bougainville (Pápua Új-Guinea)
- Dukono, Halmahera (Indonézia)
- Ebeko, Paramushir-sziget (Oroszország)
- Gareloi, (USA)
- Kadovar, (Pápua Új-Guinea)
- Karymsky, Eastern Kamchatka (Oroszország)
- Krysuvik-Trolladyngja, Izland
- Lewotolok, Lembata-sziget(Indonézia)
- Mayon, Luzon (Fülöp-szigetek)
- Merapi, Central Java (Indonézia)
- Rincon de la Vieja, (Costa Rica)
- Sheveluch, Central Kamchatka (Oroszország)
- Sinabung, (Indonézia)
- Suwanosejima, Ryukyu Islands (Japán)
