Ma már sok más módja és helyszíne van a hadviselésnek, mint a lövészárkok. És a fenyegetés nem csak nukleáris. Gondolunk itt a gáz- és olajvezetékek és erőművek átvételére, ami veszélyeztetné az energiaellátásunkat, de gondolunk-e a távközlési infrastruktúrára?
Miután a hírek szerint március 11-én Oroszország teljesen lekapcsolja magát a globális internetről, kiderült, hogy a tenger alatti internetkábelek kémkedéséről ismert orosz kémhajó, a Jantar elhagyta bázisát, a Kola-félsziget közelében lévő Olenya Gubát, Oroszország északi sarkvidékénél. A Sentinel-2 műholdképek elemzése szerint a hajó szokásos mólója üres. A felvételeken egy hozzá hasonló hajó is látható a tengeren.
Kémkedik-e a kutatóhajó?
Az orosz források a Jantart "különleges célú hajó"-ként vagy "óceánkutató hajó"-ként írják le. Nyugaton azonban kémhajónak tekintik. Erőssége a tenger alatti kábelek felmérése és esetleges lehallgatása, kiikatatása vagy szabotálása.
Mint ismeretes, az Olenya Guba ad otthont az orosz titkos GUGI (Víz alatti Kutatási Főigazgatóság) flottájának nagy részének. Ám a "kutatás" ebben az összefüggésben a kémkedés enyhe megfogalmazása. Az ott állomásozó hajók között van a híres kém-tengeralattjáró, a Losarik is, amely 2019. július 1-jén végzetes tűzesetet szenvedett.
A Losarikot és más mélytengeri törpe tengeralattjárókat óriási hordozó tengeralattjárók viszik célpontjaikhoz. Ezek átalakított DELTA-III/IV ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjárók. Itt a kiképzett beluga bálnáknak is van egy karámjuk. Valószínűleg innen származik az a fehér delfin is, amely 2019 áprilisában bukkant fel a norvég partoknál.
A Jantar a pr.16810 "Rus" (AS-37) tengeralattjáróval van felszerelve, amely több mint 6000 méterig képes merülni. Ez jóval mélyebb, mint a 100 méteres mélységű vizek, ahol az utóbbi időben lebegett. A tengeralattjárót egy nagy hangárban szállítják, és a starboard (jobb) oldalról indítják.
A hajó tatján két bak található a kisebb búvárhajók és távirányítású járművek (ROV) vízre bocsátására. A személyzettel ellátott rendszerek közé tartozhat az ARS-600, amely a kanadai tervezésű Deep Worker tengeralattjáró orosz változata.
A tengeralattjárók és a ROV-ok a tengerfenék infrastruktúrájának, például az internetkábeleknek az üzemeltetésére használhatók. A Jantar emellett a hajófedélzeti és vontatott szonárrendszereit is használhatja a tengerfenék feltérképezésére.
Egy jelentés szerint az orosz Jantart 2021-ben Írországban, a transzatlanti víz alatti internetkábelek közelében lebzselve kapták rajta. A hajót korábban látták Szíriánál, a Perzsa-öbölben és az amerikai kontinensen műveleteket végezni. És máshol is.
Putyin elvághatja az internetünket?
Képes Vlagyimir Putyin megfosztani a világot az internetkapcsolattól? A francia Le Telegramme által megkérdezett két szakértő szerint ez a forgatókönyv meglehetősen "hihető". A víz alatti szabotázs által potenciálisan érintett Bretagne riadókészültségben van.
Elképzelhető, hogy a jelenlegi háború internetkimaradást okozna Európában? "Ez nagyon is lehetséges" - mondta Serge Besanger, az ESCE Nemzetközi Üzleti Iskola professzora. "Néhány nappal ezelőtt kibertámadás érte a Ka-Sat műholdas szolgáltatást, amelynek földi infrastruktúrája Ukrajnában található, így az Orange leányvállalata, a NordNet több ezer francia ügyfelének nem volt kapcsolata. Camille Morel, a Lyon Egyetem Stratégiai és Védelmi Intézetének (IESD) munkatársa, aki már számos cikket publikált a témában, azt mondta: Franciaország az Európát a világ többi részével összekötő kábelek fő belépési pontja. A legfontosabb kommunikációs csomópontok Írország és Bretagne partjainál találhatók. "Az olyan orosz kémhajókat, mint a Jantar, többször is elfogták a partjainknál, a tenger alatti kábelek közelében, amelyeken keresztül az Európa és az Egyesült Államok közötti kommunikáció 99%-a halad" - tette hozzá.
**OSINT**
— H I Sutton (@CovertShores) March 6, 2022
Controversial Russian Spy Ship Yantar has left its base in Russian Arctic -> https://t.co/eUqGuLzGTL
Yantar is the 'special mission' ship reputed to be involved in spying on undersea internet cables pic.twitter.com/lt7BqkRKnu
Felfedező küldetés vagy erődemonstráció?
Az oroszoktól nem idegen a szabotázs: 2014-ben, a Krím elcsatolása idején az ukránokat is elvágták az internettől.
A (véletlen vagy szándékos) szakadás veszélyével szembesülve a közelmúltban a nagy transzatlanti kábeleket kettéválasztották. "Ha csak egyet is elvágnánk, az nem lenne elég ahhoz, hogy megfosszák Európát a távközlésétől" - mondja Camille Morel.
Mindazonáltal, a több helyen elkövetett szabotázs következményei "súlyosak" lennének, figyelmeztetett Serge Besanger, mivel nemcsak emailezésről van szó, hanem mondjuk a SWIFT rendszer milliárdjairól is, amelyből Moszkvát most kizárták.
Egy "kerti slagnál alig szélesebb" kábel elvágása a szakember szerint "gyerekjáték". Olyannyira, hogy évente körülbelül száz olyan esetet jegyeznek fel, amikor horgonyok vagy halászhálók által okozott károkat regisztrálnak.
Az ESCE professzora szerint a rosszindulatú cselekmények elleni fellépés eszközei ráadásul "nagyon elégtelenek". Hiányoznak a flottába történő beruházások, "miközben európai kábelvédelmi programra lenne szükség". És hogy ez a 400 "cső", amely a világ óceánjait szegélyezi, együttesen "több mint háromszor akkora távolságot tesz ki, mint a Földtől a Holdig". Egy gigantikus csatatér.
Annak ellenére, hogy számos francia zászló alatt közlekedő karbantartó kábelfektető hajó járja a világot (köztük a Pierre-le-Fermat, amely az Orange Marine tulajdonában van és Brestben állomásozik, valamint egy Ifremer hajó), "a javítás öt-tíz napot venne igénybe". Többszörös támadás esetén még többet.
"Az amerikaiak a Fülöp-szigetek és Spanyolország sötétségbe taszításával nyerték meg a spanyol-amerikai háborút 1898-ban" - emlékszik vissza Serge Besanger. Azóta a távírók átadták helyüket a terabiteknek, de a hadviselő felek stratégiája nem igazán változott.
A mai tenger alatti kábelek eredetileg 1858-ban kifejlesztett technológián alapulnak, amikor Cyrus West Field lefektette az első transzatlanti távírókábelt. Ez mindössze három hétig működött, de a későbbi, 1865-ös és 1866-os kísérletek már sikeresebbek voltak. Ma világszerte mintegy 380 víz alatti kábel működik, amelyek hossza meghaladja a 1,2 millió kilométert.
