Bár a digitális átalakulás kétségtelenül jobbá tette a világot, az egészségügyben a digitális eszközök előnyei nem mindig jutottak el a leginkább rászorulókhoz - ezt a különbséget a Covid-19 világjárvány csak tovább fokozta - írta a Financial Times.
Az eredmények javításához és az ellátáshoz való hozzáférés bővítéséhez többre van szükségünk, mint egy új eszközre vagy adatkészletre. Olyan paradigmaváltás kell, amely rendszerszintű problémákat kezel, ezek akadályozzák ugyanis a digitális eszközök elterjedését az alacsony és közepes jövedelmű országokban az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javításának érdekében.
Ennek kulcsa a társadalmi bizalom, amelyet az országok közötti erőviszonyok kiegyensúlyozottabbá tételével lehet elősegíteni olyan kérdésekben, mint az adatmegosztás - és annak biztosításával, hogy a technológiailag felkészültebb országokban kifejlesztett megoldások megfizethetők és alkalmazhatók legyenek az elmaradott országokban.
Nagy szakadék tátong az élvonalbeli digitális eszközök kutatása és fejlesztése, valamint az alacsony és közepes jövedelmű országokban való elérhetőségük között. Bár a gazdag országokban számos szervezetet finanszíroznak a digitális eszközök fejlesztésére és használatának terjesztésére, kevés olyan szervezet van, amely emberközpontú tervezést alkalmaz annak biztosítására, hogy ezek a termékek a szegényebb nemzetek javát szolgálják - írta a lap szakértője.
Indiai és nigériai partnerein keresztül a Bill & Melinda Gates Alapítvány edukációs programokba kezdett, hogy olyan területeken képezze tovább az egészségügyi dolgozókat, mint az adattudomány és a felhőalapú számítástechnika.
Az alapítvány támogatja a nyílt adatokkal kapcsolatos kihívásokat, javítja a kutatás finanszírozásához való hozzáférést, és ösztönzi a magánszektor nagyobb mértékű befektetését a digitális egészségügyi innovációba a szegényebb országokban.
Az alapítvány globális partnerségek és nagy kihívások kezdeményezései keretében újonnan lekötött támogatások mintegy 97 százaléka közvetlenül az alacsony és közepes jövedelmű országok kutatóinak jut, míg néhány évvel ezelőtt ez az arány még csak 49 százalék volt.
Rendkívül fontos, hogy megállapodás szülessen az egészségügyi adatok irányításáról és az ilyen adatok megosztására vonatkozó interoperabilitási szabványokról. Ígéretes, hogy a különböző egészségügyi rendszerek közötti adatcserére vonatkozó szabványok meghatározására szolgáló gyors egészségügyi interoperabilitási források kifejlesztésével máris sikerült némi sikert elérni.
Az Egészségügyi Világszervezet az alkalmazásfejlesztőkkel és a technológiai cégekkel együttműködve azon dolgozik, hogy ezeket a szabványokat a közösségi egészségügyi munkagyakorlatban valamennyi tagországban alkalmazza. Ez segíthet javítani a betegek egészségügyi ellátását, és nagyobb mértékű bevezetés esetén ez lesz az alapja a könnyebben hozzáférhető egészségügyi rendszernek.
Az adatok önmagukban azonban nem fogják javítani az egészségügyi eredményeket az alulellátott közösségekben. Még ha ma szilárd adatszabványok lennének is érvényben, az adatáramlás akkor is az alacsony és közepes jövedelmű országokból a magas jövedelmű országokba áramlana a szükséges gépi tanulási feladatok elvégzéséhez.
Olyan más típusú digitális architektúrába kell befektetni, amely támogatja a felelős egészségügyi adatmegosztást. A világ számos részén az adatvédelem biztosítása helyett az egészségügyi adatok biztonságára helyezték a hangsúlyt. A lokalizált, központosított egészségügyi adatokból álló várak építésével azonban elszalasztjuk a lehetőséget, hogy nagyobb mennyiségű információt biztonságosan egyesítsünk a közjó érdekében.
A Lancet & Financial Times Commission on Governing Health Futures 2030 (Lancet és a Financial Times Bizottsága az egészségügy jövőjének irányításáért 2030) olyan "adatintézmények" létrehozására szólít fel, amelyek az egyének egészségügyi adatainak vagyonkezelőjeként működhetnek. Miközben a globális közösség azon dolgozik, hogy 2030-ra az egyetemes, megfizethető, biztonságos és értelmes konnektivitás emberi joggá és közjóvá váljon, kulcsfontosságú lesz az adatkezelés és -ellenőrzés különböző szintjeit támogató technikai infrastruktúra fejlesztése.
A Nemzetközi Digitális Egészségügyi és Mesterséges Intelligencia Kutatási Együttműködés (International Digital Health & AI Research Collaborative, I-Dair) olyan kutatási központokat alakított ki, amelyek a befogadó adatokra és a mesterséges intelligencia kutatására összpontosítanak. Ezek a központok tükrözni fogják az adatkezelési követelményekkel kapcsolatos helyi nézeteket az AI-eszközök fejlesztése során.
A közegészségügyi intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tartalmazó, valós idejű járványtérképek létrehozására irányuló erőfeszítések ezt a megközelítést szolgálják. Ez a helyi és regionális stratégia hatékonyabb és eredményesebb lehet, mint egyetlen monolitikus megoldás.
A digitális eszközök használata a leghatékonyabb módja a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés akadályainak csökkentésére világszerte. Ennek érdekében a globális közösségnek arra kell összpontosítania, hogy az egyének, az egészségügyi rendszerek, valamint az állami és magánszereplők számára ösztönzőket teremtsen az adatok megosztására, és biztosítsa, hogy az innovatív digitális egészségügyi eszközök mindenkihez eljussanak.
