Érdemes áttekinteni a brit védelmi minisztérium fejlesztési központja által nemrégiben kiadott, az emberi augmentációról szóló jelentés nyugtalanító dimenzióit. A német Bundeswehr Védelmi Tervezési Hivatalával közösen készített dokumentum azzal kezdődik, hogy megjegyzi, hogy bár "jelentősen átgondolták" az "élettudományok fejlődésének" a "mesterséges intelligenciára, automatizálásra és robotikára" gyakorolt hatásait, viszonylag keveset szenteltek annak, hogy "mit jelent ez emberi szempontból".
A Védelmi Minisztérium ezt súlyos hiányosságnak tartja, mivel "potenciális ellenfeleinket nem ugyanazok az etikai és jogi megfontolások fogják vezérelni, mint minket", és állítólag "már most is fejlesztik az emberi augmentációs képességeket". Ezért "az előnyök megteremtése ezen a területen" rendkívül sürgős.
"A mesterséges intelligencia, a robotika és az autonómia fejlődése azt jelenti, hogy az emberi feldolgozási teljesítményt, cselekvési sebességet és kitartást a gépek gyorsan lekörözik" - áll a jelentésben. "Az ember a védelem legértékesebb eszköze, de egyben a legfontosabb sebezhetőség is; az emberek éhesek, fáradtak, ijedtek és zavarodottak. A gépek viszont képtelenek ezekre... Az emberek szerepe három kulcsfontosságú területen kerül kihívás elé: az adatok, a komplexitás és a sebesség terén... Az emberi kiegészítés a hiányzó része ennek a kirakós játéknak".
Az emberekről alkotott ezen nézetből az következik, hogy el kellene törölni azokat a jogi és etikai megfontolásokat, amelyek a jelek szerint hátráltatják a Védelmi Minisztérium létfontosságú munkáját. Az emberek egyszerűen túl gyengék ahhoz, hogy megérdemeljék a törvényes jogok védelmét, amelyek megakadályozzák a hadsereget abban, hogy technológiát ültessenek a testükbe, hogy "megnöveljék" őket.
A jelentés mélyen belemerül az augmentációs lehetőségek széles skálájába, beleértve a viselhető technológiát, a pszichedelikus drogokat, a génszerkesztést és géntechnológiát, az exoskeletonokat, az érzékszervi augmentációs eszközöket és az olyan invazív implantátumokat, mint az "agyi interfészek". Bizarr módon az ilyen baljós, sci-fire emlékeztető alkalmazásokat olyan "augmentációkhoz" hasonlítja, mint például "az emberek díszes ruhadarabokkal díszítik magukat, hogy növeljék társadalmi rangjukat".
Túlnyomórészt az augmentáció elméleti pozitívumaira helyezi a hangsúlyt. Még azt a részt is, amely megjegyzi, hogy "ha nem szabályozza hatékonyan a törvény, az ilyen ellentmondásos és/vagy kétértelmű területek lehetőséget teremtenek az egyéni magánélet megsértésére az úgynevezett "bőr alatti" megfigyelési módszerek révén", ezt azonban néhány oldallal később egy olyan szakasz semlegesíti, amely látszólag támogatja a katonák "akaratuk ellenére" történő augmentálását, arra hivatkozva, hogy "bűnösnek minősülhetnek egy törvényes parancs megtagadásában", ha visszautasítják azt.
Ennek megfelelően az emberi augmentációban rejlő veszélyek megvitatása elenyészően ritka a jelentésben, azon túlmenően, hogy rövid utalásokat tesznek arra vonatkozóan, hogy "a bioinformatikai adatok, az implantátumok és a viselhető eszközök miként hoznak létre olyan sebezhetőségeket, amelyeket a rosszindulatú szereplők kihasználhatnak", az olyan eszközök elektromágneses szignálja, mint az exoskeletonok, könnyen észlelhetők a csatatéren, és a beültetett technológiák vagy az adatfüggő emberi augmentáció megszakadhat akár az ellenfél által választott pillanatban.
Ezek a várható buktatók elég súlyos hibák, gondolhatnánk, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a beültetett agyhoz kapcsolódó technológiát is meg lehet hackelni, ami felveti annak a rémisztő lehetőségét, hogy valakinek az elméjébe és a testébe beszivárognak, és egyszerűen eltérítik.
Természetesen a Védelmi Minisztérium nem tekinti magát "rosszindulatú szereplőnek", és a jelentés szerint az ilyen jellegű hackelés sokkal kisebb veszélyt jelent, mint a "befolyás, jólét és biztonság kiszolgáltatása" a kísérletezésre, befektetésre és innovációra hajlandóbb országoknak.
Ez a könnyelmű megközelítés kiterjed az emberi augmentációval kapcsolatos etikai megfontolásokra is. A jelentés "jelentősnek, de nem leküzdhetetlennek" minősíti ezeket az aggályokat, azon az alapon, hogy a témával kapcsolatos jelentéktelen erkölcsi vitákba való belemerülés azt eredményezné, hogy "az emberi augmentáció etikáját más államok döntenék el helyettünk". Valójában "az emberi augmentáció alkalmazásának szükségességét végső soron talán nem kifejezett etikai érvek, hanem a nemzeti érdekek diktálják".
Vagyis ha a Védelmi Minisztérium egyszerűen figyelmen kívül hagyja az etikai aggályokat és korlátozásokat, és ettől függetlenül alkalmazza az emberi augmentációt, akkor az etikai érvek tárgytalanná válnak. Eléggé ördögi kör.
