A Stanford Egyetem pszichológusa, Michal Kosinski azt állítja, hogy az általa létrehozott mesterséges intelligencia nagy pontossággal képes felismerni az intelligenciát, a szexuális preferenciát és nem utolsó sorban a politikai beállítottságot pusztán az arc letapogatásával.
Kosinski munkája számos etikai kérdést vet fel. Vajon az ilyen típusú arcfelismerő kutatás nem más, mint a 18. és 19. században népszerű áltudomány, a frenológia high-tech változata, amely az arcvonások és a szellemi tulajdonságok közötti kapcsolatot kereste?
Egyáltalán nem, mondta Kosinski a Business Insidernek. Ha valami, akkor az arcfelismeréssel kapcsolatos munkája szerinte figyelmeztetés a döntéshozók számára az ő és mások hasonló kutatásainak potenciális veszélyeire.
És akkor itt most emlékezzünk meg a magyar származású svájci orvostól származó pszichológiai vizsgálati eszközről, a Szondi-tesztről, amelynek lényege, hogy a vizsgálati személynek 48 pszichiátriai kezelés alatt álló ösztönbeteg (szadizmus, depresszió, paranoia, mánia stb.) arcmásáról készült fekete-fehér fényképből kell kiválasztania - 6 sorozatban - egyenként 8 képből a két legszimpatikusabb, illetve a két legellenszenvesebb arcot. Nyilván, akiket kiválasztott, az sok mindent elárult magáról a vizsgálati alany ösztönbetegségeiről is.
De visszatérve a témához, egy 2021-ben közzétett tanulmányában Kosinski például olyan arcfelismerő modellt dolgozott ki, amely 72 százalékos pontossággal képes volt megjósolni egy személy politikai meggyőződését, pusztán az arcáról készült fénykép beolvasásával - szemben az emberek 55 százalékos pontosságával.
"Tekintettel az arcfelismerés széles körű használatára, eredményeinknek kritikus következményei vannak a magánélet és a polgári szabadságjogok védelmére nézve" - írta a tanulmányban.
Bár Kosinski szerint kutatását figyelmeztetésnek kell tekinteni, munkáját inkább Pandora szelencéjének érezhetjük. Kutatásának számos felhasználási esete elég rossznak tűnik, és pusztán a róluk szóló publikálás is új eszközöket inspirálhat a diszkriminációra.
Az is probléma, hogy a modellek nem 100 százalékosan pontosak, ami ahhoz vezethet, hogy az emberek tévesen kerülhetnek célkeresztbe.
Amikor például Kosinski társszerzőként közzé tett egy 2017-es tanulmányt egy olyan arcfelismerő modellről, amely 91 százalékos pontossággal képes volt megjósolni a szexuális irányultságot, a Human Rights Campaign és a GLAAD "veszélyesnek és hibásnak" nevezte a kutatást, mivel azt a queer emberek diszkriminációjára lehet felhasználni.
Ha az ilyen típusú technológiát hozzáadjuk a tomboló woke-háborúkhoz - mint például az olimpiai sportolók meghurcolása -, az a katasztrófa receptje lehet.
Már most is rengeteg valós példát ismerünk arra, hogy az arcfelismerés az emberek életét és jogait csorbítja, például az USA-ban amikor a Rite Aid tisztességtelenül kisebbségeket vett célba bolti tolvajként, vagy amikor a Macy's tévesen hibáztatott egy férfit egy olyan rablásért, amelyet nem is ő követett el.
Így amikor Kosinski figyelmeztetésnek szánva teszi közzé a kutatását, az egy kicsit olyan érzés, mintha részletes utasításokat adna a betörőknek, akik ki akarják rabolni a házunkat.
