Amikor a Karinthy gimnázium tanulójaként a kilencvenes évek elején az iskolai Zöld Kör vezetője lettem, a csapat környezetvédelmi tevékenysége abból állt, hogy kiplakátoltuk: a műanyag üdítőspalackokat minden diák és tanár "tapossa laposra", hogy jobban elférjenek a kukákban (ma a hulladékgyűjtő szót használnám). "Ezzel meg is volnánk", jelentettük ki büszkén, majd rátértünk a tinédzsereket akkoriban (is) sokkal jobban foglalkoztató elfoglaltságokra, mint irányultság szerint csajozás/fiúzás, illegális alkoholfogyasztás, verbális világmegváltás, satöbbi.
Eltelt közel harminc év, és mára mindannyian tudjuk, hogy néhány lapos palack révén még nem fog megmenekülni a Föld az elsivatagosodástól vagy éppen katasztrofális árvizektől, az éhínségtől és kórokozóktól, egyszóval a klímaváltozás ijesztő hatásaitól. Én magam huszonvalahány év média- és PR-tapasztalattal a hátam mögött sem gondoltam volna, hogy az iskola és a környezetvédelem még egyszer összefüggésbe kerül az életemben.
Mégis így lett, amikor átvehettem - Magyarországon az elsők között - a Certified Sustainability Manager (fenntarthatósági menedzser) oklevelemet. Huszonketten végeztünk, jelezve, hogy új korszakot élünk, amikor a zöld szakembereknek súlyos feladataik vannak; amikor a a gondolkodás a fenntarthatóság kérdéseiről nem "nice to have" móka trendinek mutatkozni akaró vállalatok, startupok vagy bármely szervezet életében, hanem olyan húsbavágó kérdés, amely a vállalati kultúrát, az employer brandinget, a vevők körét (tehát a bevételt), sőt a finanszírozást is alapvetően meghatározza.
Miközben egy ilyen képzés csak az alapokat teszi le, arra mindenképpen alkalmas, hogy megmutassa a téma komplexitását, amelyet saját korábbi kommunikációs tapasztalatokkal vegyítve érdemes átadni vállalatoknak, intézményeknek, egyáltalán: érdeklődőknek.
Egy IT cég (vagy bármilyen más vállalkozás) esetében ma már nem elég környezeti értelmű fenntarthatóságról beszélni. A kulcsrövidítés az ESG, vagyis environmental, social, governance (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) tényezők határozzák meg, mennyire fenntartható egy vállalat. Vagyis nem elég széndioxid-kibocsátással kereskedni, ökolábnyomot méricskélni, bevezetni a szelektív hulladékgyűjtést vagy felújítani az irodaház szigetelését. A vevők, a dolgozók, a beszállítók, a közösségi média, vagyis a világ kíváncsi arra, hogy mi jót teszel a környezetben élőkért, milyen civil kezdeményezéseket támogatsz (társadalmi hatások), vagy miként bánsz munkavállalóiddal, etikusság szerint válogatod-e meg a beszállítóidat, nyersanyagaidat (vállalatirányítás).
Ezekről egy korszerű cégnek rendszeresen (legalább évente) be kell számolnia fenntarthatósági vagy ESG jelentés formájában, és ezzel tulajdonképpen "beáraznia" magát a piac számára: vajon a jófiúk között játszunk, vagy a természetet és embereket kizsákmányoló gonosz kapitalisták/diktátorok/Skynet csapatát gyarapítjuk?
Vérre menő játék lesz, hogy greenwashing (környezetvédelmi kamuzás) helyett valós vállalásokat, eredményeket tud-e felmutatni a cég. A fél évvel ezelőtti, glasgow-i COP-26 klímavédelmi világtalálkozón elhangzott: aki nem tesz net-zero, tehát kibocsátásmentes vállalást belátható időn belül, az egyszerűen nem fog finanszírozáshoz jutni. A Citibank új feje pár hónappal ezelőtti belépése napján sajtóközleményben tudatta: nem fognak hitelezni ESG kérdésekben vállalhatatlan ügyfeleknek.
ESG ügyben valós változásokat pedig úgy lehet elérni, ha gyors PR-akciók helyett mélyebbre nyúlunk, ehhez pedig a körforgásos gazdaság megértése szükséges. Méghozzá leginkább az, hogy nem egy körforgás létezik, nemcsak arról beszélünk, ha valaki nyersanyagot feldolgozva legyártja a PET-palackos üdítőnket, leszállítja, mi megvesszük, megisszuk, majd az újrahasznosítós gyűjtőbe dugjuk - ez sem sokkal jobb, mint középiskolai naivitásom. Körforgásból sok létezik, és a legjobb, ha az a kör minél kisebb, például a termék el sem jut a hulladékfázisig, mert új célra használjuk, beépítjük, vagy akár, ha azt a bizonyos terméket le sem gyártják (anyaghasználat csökkentése).
Ennek megvalósulása nemcsak az egyénen múlik, hanem vállalati felelősség és érdek is.
