Ismerek egy remek fagyizót; a boltot házaspár viszi, forgalomtól függően öt-hat alkalmazottal, akiknek a bére után járulékokat fizetnek, adót a NAV-nak, helyiségbérleti díjat az önkormányzatnak, ahogy azt kell. Amikor beköszöntött a tavasz, idén is kinyitottak.
Meleg napokon mindig hosszú sor kígyózik a fagylaltos pult előtt, idén egyelőre lényegesen rövidebb. A maszkot öltött vendégek egymástól tisztes távolságot tartva várják, hogy sorra kerüljenek. Idén csak elvitelre, hungarocell dobozban kapnak a varázsos ízvilágú édességből, mellé a pultra kihelyezett alkoholos fertőtlenítőt is kézbe vehetik.
Mint mifelénk oly gyakran megesik, a hatóság rendeleteit betartó fagylaltos ismerőseimet is utolérte egy-két dörgedelmes hangú, a karanténtól túlfeszített idegzetű haragos, akik megüzenték a közösségi oldalon, hogy ismerőseim jobban tennék, ha más rendes vendéglátósokhoz hasonlóan szépen lehúznák a rolót, és hazamennének. Mert ugyebár a vírus a fagylaltnál is ragadósabb…
Ők azonban inkább kivárták, míg az önkéntes rendőr pózát öltő trollok elhallgatnak, és követőik nagyobbik tábora, a lelkes fagylaltimádók helyre teszik őket. Fagylaltot ugyanis nem lehet távmunkában árulni; a fagylaltszezon pedig tavasztól késő őszig, a téli szünet éhkoppjáig tart, addig nyitva kell lenni. Sok pepecseléssel jár a fagylaltkészítés: amikor nagy a forgalom, az egyikük hátul, a konyhában szinte folyamatosan gyártja, keveri a géppel a hideg krémet, amely azon frissiben kikerül a pultba.
Messze meghaladja a családi vállalkozás lehetőségeit, de ha meghallanák az idők szavát, a gépesítésen túllépve robotizálásba kezdenének. Az új koronavírussal szemben ellenálló, gépi beszédre és beszédértésre képes humanoid robotokat kellene a pult mögé állítaniuk. Kíváncsi lennék, a trollok mit szólnának hozzá… A gyerekek biztosan imádnák, és idővel talán az idősebb vendégek is hozzászoknának a látványhoz, mint annyi mindenhez az utóbbi hónapokban: a QR-kódos csekkbefizetéshez, a webáruházas vásárláshoz, a ripsz-ropsz bevezetett távoktatáshoz, az unokázós Skype-hoz, a videókonferenciázással tarkított távmunkához.
Nem győz csodálkozni az ember, mennyi újdonság bukkan fel, hány innováció szökken szárba mostanában. Kiderült például, hogy az elektronikus aláírás technológiájának fejlesztésében szerzett tapasztalat pompásan adaptálható olyan mobiltelefonos applikációba, amely a felhasználó által módosíthatatlan módon rögzíti, hogy a telefon tulajdonosa átesett-e koronavírus-fertőzésen, tesztelték-e a vírusra és gyógyultnak találták-e. A segítő szándék szép megnyilvánulásai közé sorolhatók a 3D-s nyomtatással foglalkozó vállalkozások vagy akár diákcsoportok újításai, köztük például az a nemzetközi összefogásra pályázó szemüveg, amelyről az ápoló leolvashatja a fertőző beteg testhőmérsékletét, véroxigénszintjét, pulzusát anélkül, hogy a közelébe menne.
Látnunk kell ugyanakkor, hogy a legfontosabb, a vakcina fejlesztése, gyártása mindenhol a Földön országon belüli, nemzeti feladat, és nemcsak azért, mert máskülönben nem lesz elegendő ellenanyag a világon, hanem azért is, mert a mégoly filantróp kormányok sem engedik ki a kezükből a kész megoldást mindaddig, amíg saját lakosaikat nem helyezték biztonságba.
Rengetegen vannak, akiknek meglévő betegségeik miatt halálos fenyegetést jelent az új koronavírus, ezért amíg nincs oltás, ki sem teszik a lábukat az önként vállalt karanténból, vagy ha mégis, akkor szigorúan betartják a szükséges óvintézkedéseket. Velük biztosan nem futunk össze a fagylaltozóban. Nekik egy reményük maradt: hogy nagyon-nagyon hamar beköszönt a virtuális fagylalt kora, amikor VR-szemüvegben választhatnak a virtuális pultról, nyelvük és orruk mesterségesen teremtett ízeket és illatokat érezhet… Na, akkor húzza majd le a rolót ismerősöm fagylaltozója.
