Alig néhány napja egy francia bíróság első fokon igazat adott a Louis Vuitton divatcégnek, és súlyosan megbüntette az eBay aukciós portált, mert - annak passzív közreműködésével - magánszemélyek hamisított táskákat és egyéb termékeket árultak az online piactéren. Az ítélet alaposabb vizsgálatakor azonban kiderül, hogy ennél is komolyabb verdikt született: az eBay legális, eredeti Louis Vuitton-termékekkel sem engedheti kereskedni felhasználóit, mert ehhez a gyártó hozzájárulására van szükség.
Ezek után nem kellett különleges jóstehetség ahhoz a feltételezéshez, hogy a másodlagos kereskedelmet, vagyis a gazdaság normális működését tökéletesen figyelmen kívül hagyó bírósági ítélet olyan hatást vált ki a piaci szereplőkből, mint amikor véres húscafatokat dobálnak egy éhes cápákkal teli öbölbe.
Az első ragadozók már be is jelentkeztek a lakomára: az angliai babakocsigyártók szokatlan egységfrontba tömörülve próbálják megakadályozni, hogy a független viszonteladók az eBay közvetítésével árulják termékeiket. A gyártók olyan szerződési konstrukciókat próbálnak kötni, amelyek hátrányosan különböztetnék meg azokat a kiskereskedőket, akik interneten keresztül kívánják forgalmazni a babakocsikat. Ezzel a lépéssel teljesen ellehetetlenítik ezt az értékesítési csatornát, egyben gondoskodnak arról, hogy termékeik bolti árát ne kelljen csökkenteniük.
A kezdeményezés mellett általánosságban érvelők szerint az internetes kereskedelem káros hatással van a gazdaságra olyan termékek esetén, amelyek különleges eladói szakértelmet, nagy kiállítói területet vagy személyes kipróbálást igényelnek (ilyenek például a komolyabb hifiberendezések). Szerintük ezekben az esetekben a vevő elmegy egy szaküzletbe, kipróbálja a terméket, majd megveszi az interneten, hiszen az ottani eladó nem üzemeltet boltot, nem alkalmaz szakértő eladókat, így mindenképpen előnyösebb áron tudja ugyanazt kínálni. Ennek következtében a szaküzlet üzemeltetője bevétel nélkül marad, és tönkremegy, így a fogyasztó sem juthat megfelelő információhoz, ergo mindenki rosszabbul jár.
A teória több sebből is vérzik, hiszen a szükséges szakértői információk jó része a világhálón már szintén elérhető, valamint senki nem tartja vissza a gyártót vagy a nagykereskedőt attól, hogy mintaboltokat, kiállítóstandokat hozzon létre, és ennek költségeit szétossza a viszonteladók között, akik még így is olcsóbban tudnák árulni a termékeket ahhoz képest, mintha mindegyikük külön boltot üzemeltetne.
Mint látjuk, az ügy nem csupán jogi értelemben vet fel komoly aggályokat - a beadvány közgazdasági megfontolásból sem állja meg a helyét. Egy egészségesen működő másodlagos piac nemhogy rontja, de éppenséggel növeli a termék értékét. Hiszen az a tény, hogy eladásra kínálnak fel egy árut, valójában azt bizonyítja, hogy az eladó megbízik a termékben, annak hasznosságában, és azért vásárolta meg, mert tudja, hogy lesz rá kereslet.
Érdekes, hogy mindezektől teljesen függetlenül Magyarországon is felröppent a híre egy korlátozó ötletnek, amely elvileg a kultúrát, gyakorlatilag a hazai könyvpiac nehézsúlyú kereskedőinek az érdekeit védené. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete a könyvpiaci szabad versenyt megszüntető törvénytervezetet kalapál. A legnagyobb terjesztők megpróbálják elérni, hogy ne lehessen árengedménnyel adni a frissen kiadott műveket - egész pontosan a megjelenést követő 18 hónapig.
Ez ugye megint azt jelenti, hogy az internetes kereskedők legkomolyabb előnye, az alacsonyabb ár tűnne el varázsütésre, azaz rosszabbul jár az olvasó (drágábban és nehezebben jut könyvhöz), az író és a kiadó is (ők eladott példányszámonként fix összeget, illetve jutalékot kapnak minden esetben, tehát nekik bevételkiesést jelent, ha nem vesznek könyveket az interneten). Aki jól jár, az a nagy üzlethálózatokat birtokló terjesztő, hiszen egy nagyon komoly versenytársat sikerül a törvény erejével kiebrudalni a küzdőtérről. Nyilván kényelmesebb politikusokhoz dörgölődzni, mint kitalálni egy, a megváltozott helyzethez idomuló új üzleti modellt.
A helyzet abszurditását jól jellemzi, hogy a kezdeményezés legnagyobb haszonélvezője és pátyolgatója, az Alexandra tulajdonosa már egy tavaszi konferencián jelezte: nem lát fantáziát az internetes kereskedelemben. Miközben a nagyok - így az Alexandra is - mind belefogtak az online terjesztésbe, csak nekik nem jött össze. Másoknak meg igen, ezért itt az ideje törvénnyel védeni az üzleti érdekeket.
Szerencsére Pandora szelencéjéből utolsónak a remény is kiszabadult. A versenyhivatal például már jelezte, hogy nem ért egyet a kezdeményezéssel, és Svájcban is született egy bírósági ítélet, miszerint az árak rögzítése korlátozza a versenyt, ami kihatással lehet a mintaként felhozott német piacra is. Mellesleg Angliában több mint tíz éve megszüntették az árrögzítést, és az eltelt időszak adatai szerint nőtt a könyveladás és az új kiadású könyvek száma. Mint ahogy táskát és babakocsit is árulnak a korábban említett cégeken kívül mások is, tehát előbbiek számára a törvényi védelem sem jelent majd hosszú távú megoldást. Mert csűrhetik-csavarhatják, végül nem a bíróságok, hanem a vásárlók hirdetnek ítéletet.
