Az utóbbi évek technológiai átalakulása alaposan felforgatja az egykor leginkább szerverüzemeltetéssel és technikai támogatással foglalkozó szakemberek világát. A piacelemező cégek által azonosított négy nagy trend (a mobilizáció, a nagy adat és az adatelemzés, a közösségimédia-megoldások és nem utolsósorban a számítási felhők térhódítása) mind hatással van a vállalatok informatikai folyamataira, következésképpen a rendszergazdák munkájára is, akik mostanában mindinkább a vállalati informatika garabonciásaivá válnak, hiszen hámot kell vetniük a felhőkre, hogy kihasználják húzóerejüket.
A technológiai fejlődés robbanása és a 2000-es évek pénzügyi világválsága között nem kell sokáig keresgélni az összefüggést. A felforgató, diszruptív technológiák már készen voltak, és a válságból kitörni igyekvő cégeknek éppen kapóra jöttek, hogy a versenyképességüket ezekkel javítsák. Olyan megoldásokat kerestek, amelyek a tőkekiadásaikat (Capex) csökkenthetik, és a működési kiadásaikban (Opex) elosztva jelentethetik meg a technológiai fejlesztési költségeiket, amelyek a hatékonyság növekedése miatt szinte a bevezetésükkor már meg is térülnek (ROI). Ráadásul javul a cég rugalmassága és alkalmazkodóképessége. A felhők (az IP-alapokon elérhető különféle szolgáltatások) pedig éppen ilyennek ígérték magukat.
A felhősödés hatásai
A felhők persze nem lettek azonnal minden vállalat kedvencei, de megállíthatatlanul és elég gyorsan terjednek, s rendszergazdáknak is munkát adnak – igaz, a fajtájuktól függően eltérő mértékben. A virtuális gépekkel kapcsolatos szolgáltatások igénybevételét fedik le tulajdonképpen az IaaS (infrastructure as a service – szolgáltatásként használt infrastruktúra) felhők, a kódírást a PaaS (platform as a service – szolgáltatásként megjelenő platform), és az alkalmazások szolgáltatásként való használatát a SaaS (software as a service) típusú felhők. A rendszergazdáknak érthetően az IaaS-szal van dolguk elsősorban.
A virtualizált infrastruktúra akkor kezd felhősödni, amikor a rendszer szolgáltatásait az arra jogosultak igénybe vehetik szabványos és automatizált módon. Továbbá az arra hivatott szakemberek (rendszergazdák) képesek a rendszereket monitorozni, mozgatni, lecserélni egy előre meghatározott módszertan szerint.
A virtuális gépek kezelésére többféle technológia áll rendelkezésre. Van, hogy a működési környezetüket nyújtó hypervisor be van építve az operációs rendszerbe (például a Hyper-V a Windows esetében) vagy harmadik fél (például a VMWare) szállítja. A felhőszolgáltató gyakran előre eldönti a hypervisor választását. A Windows Azure például a Hyper-V használatával megengedi a rendszerek mozgatását a felhőből a desktopra és vissza. A VMWare viszont saját formátumot használ. Némelyik technológia megengedi az image-ek (rendszerképek) mozgatását, mások nem. A rendszergazdának ezért képeznie kell magát, hogy felmérhesse, melyik szolgáltató nyújtja azt, ami a legjobban megfelel a felhasználó cég üzleti szükségleteinek, s ennek alapján megfelelően tudjon választani. Mivel ritkán van tökéletes választás, gyakran előfordul, hogy a vállalatnál több felhőszolgáltató is tevékenykedik az igényeknek megfelelően.
Prioritás-lista
A rendszergazdák felhőkhöz való viszonyát az is befolyásolja, hogy a felhők teljes egészükben a cég felügyelete alatt állnak (privátfelhők), külső szolgáltatóktól veszik igénybe őket (nyilvános felhők) vagy vegyes (hibrid) modell alakult ki.
Ha az adatok biztonsága vagy jogi, illetve szakmai előírásoknak való megfelelés a legfontosabb, akkor privátfelhő lehet a megfelelő. Ha az agilitás, a rugalmasság vagy a költségkímélés a fő prioritás, úgy a nyilvános felhő teljesíthet jobban. De gyakran nincsenek tiszta helyzetek, a cég egyes tevékenységei megkívánják a szigorú kontrollt, míg másoknál a primer versenyképességi szempontok a fontosak, s emiatt vegyes architektúrák alakulnak ki.
Bármilyen rendszer esetében a legfontosabb szempont mindig az, hogy képes legyen megfelelni a munkaterhelésnek, s kiszolgálja a felhasználókat. A felhők előtti világban a rendszergazdának tudnia kellett, hogy mekkora erőforrást kell rendelkezésre bocsátania a zavartalan munkához, azaz például mennyi memória, CPU-, hálózati- és tárolókapacitás szükséges. Ez a felhők világában sem változott, de itt az igénybeveendő kapacitások költségével, üzleti indokoltságával, a felhasználók elhelyezkedésével, a biztonság kérdéseivel és még egy sor más tényezővel is számolni kell. A rendszergazda emiatt sokkal közelebb kerül az üzleti folyamatokhoz, mint valaha.
DevOps
A rendszergazdáknak időnként a PaaS- és a SaaS-felhőkkel is akad gondjuk, méghozzá a DevOps (developer operations – fejlesztői tevékenységek) miatt, amelyekhez szükség van az adminisztrációra. Az IaaS esetében a felhőben is nagyjából ugyan azok a jellemzői a rendszergazda munkájának, mint a cégen belül telepített rendszereknél. De a PaaS használatánál az operációs rendszer, a legtöbb biztonsági elem, a skálázási paraméterek és az infrastruktúra más komponensei a platform részét képezik, s gyakorta a fejlesztő kontrollálja őket.
Amikor aztán az applikáció életre kel, megjelenik egy sereg probléma. Például számlázási, kontrolling, skálázási és biztonsági feladatok, amelyek kezelésére a fejlesztők egyszerűen nincsenek felkészülve, s nem is tartozhatnak rájuk, hiszen ez már az üzemszerű működés része. Illetve ezek a feladatok valahová a fejlesztők és a rendszergazdák közötti semleges területre esnek, amelynek a felügyeletét legtöbbször rábízzák az utóbbiakra.
A fentiekből az látszik, hogy a rendszergazdák munkája iránti kereslet a befelhősödött világban sem csökken, hanem átalakulóban, kibővülőben van. Az amerikai munkaügyi statisztikai hivatal (U.S. Bureau of Labor Statistics, BLS) előrejelzése szerint a hálózati és rendszeradminisztrációs területen az álláshelyek száma 28 százalékkal fog nőni 2010 és 2020 között, ami éppen a duplája a munkaerőpiac átlagos növekedésnek ebben az évtizedben.
Ez nyilvánvalóan összefüggésben van az új technológiák, például a számítási felhők elterjedésével is. Az IDC úgy véli, hogy jövőre már az értékesített üzleti szoftverek mintegy negyede szolgáltatásalapú lesz, azaz felhőben lesz elérhető. A Gartner pedig azt jelezte, hogy az IaaS-piac 2012 és 2015 között közel 50 százalékkal bővül.
Felfelé a grádicson
A vállalatok számára ez azt jelenti, hogy olyan szakembereket kell alkalmazniuk, akik az új feltételek között is kiismerik magukat. A mostani gyors technológiai változás ezért a rendszergazdáknak kifejezetten új lehetőségeket nyit. Ezek kihasználásához képezniük kell magukat még akkor is, ha a cégek zöme csak óvatosan vág bele a felhők használatába.
Kezdetben valószínűleg a privátfelhők törik az utat, s csak később válik tömegessé a publikus és hibrid megoldások használata. Addigra azonban a rendszergazdáknak nemcsak a technikai ismereteket kell megszerezniük, hanem képessé kell válniuk például a szolgáltatókkal való szerződések megkötésében való részvételre, meg kell érteniük és hatékonyan kell kezelniük a szolgáltatásiszint-megállapodásokat (SLA), valamint aktív szerepet kell vállalniuk a szolgáltatókkal kapcsolatos döntésekben és feladatok intézésében. Nagyon fontos a vállalatuk szempontjából ugyanis, hogy egészen pontosan megértsék és átlássák, hogy a felhőszolgáltatók mit is ajánlanak valójában, és ezeket az ígéreteket hogyan kívánják teljesíteni.
Ráadásul a technológiai környezet gyorsan változik, így a rendszergazdák egyik legfontosabb képességévé a változásokhoz való alkalmazkodás válik. S a változás egyik legfontosabb eleme éppen a felhőszolgáltatások színesedése és terjedése lesz. A Forrester becslése szerint a felhőpiac forgalma a 2011-es 40,7 milliárd dollárról 2020-ra 241 milliárd dollárra fog emelkedni.
Ez az átalakulás minden bizonnyal fel fogja értékelni a rendszergazdák munkáját, mert nélkülözhetetlenné válnak a szervezeten belül az üzleti célok eléréséhez szükséges technikai fordulatok levezényelésében. Ez nemcsak azt jelenti alkalmasint, hogy gondoskodjanak a gazdaságosan működő infrastruktúra meglétéről, hanem azt is, hogy az erőforrásokat képesek legyenek hozzárendelni a szervezet piaci tevékenységéhez. Ehhez komoly piaci és technológiai előrelátás és a választási lehetőségek pontos ismerete szükséges. Az emberi erőforrásokkal foglalkozó szakemberek szerint ez olyan értékes képesség a vállalatok számára, hogy emiatt a rendszergazdák elismertsége megemelkedhet a szervezeten belül, és hamarosan (természetesen a tengerentúlon) dollárban hatszámjegyű éves fizetésre számíthatnak. Másfelől teljesül az a régi igényük, hogy az IT-rendszereket érintő stratégiai döntésekbe vonják be őket is.
A rendszergazdák jövőbeli helyének pontos meghatározása a szervezeten belül nem egyszerű. Az IT egészének tevékenysége is átalakulóban van ugyanis. Az informatikai funkciók jelentős része többé nem elkülönülve működik, hanem szoros szimbiózisban az üzleti részlegekkel. A kapacitások igénybevétele sem feltétlenül az IT-val való egyeztetéssel történik meg, inkább a közreműködése nélkül, és egyre gyakrabban automatizált keretek között. Ami biztosan állítható: rendszergazdák ezután is dolgoznak majd a különféle céges és intézményi szervezetekben, de a velük kapcsolatos régi sztereotípiákat nyugodtan a kukába lehet dobni. Habár lehet, hogy időnként ezután is csodákat várnak majd tőlük, ami ugye nincs is messze a garabonciás léttől.
