Májusban megtartott, idei közgyűlésén az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) újabb három évre Gacsal Józsefet, az Intel magyarországi üzletfejlesztési igazgatóját választotta a szervezet elektronikai tagozatának vezetőjévé, aki ezt a tisztséget a 2011-től 2013-ig terjedő időszakban is betöltötte.
Computerworld: Pályázati anyagodban, amely az IVSZ weboldalán olvasható, úgy fogalmazol, hogy tagozatvezetőként az elektronikai ipar fontosságára, a területen szükséges fejlesztésekre szeretnéd felhívni a kormányzat figyelmét. Hogyan értékelnéd az ágazat jelenlegi helyzetét Magyarországon, javult vagy romlott az eltelt három évben? Milyen lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy jobban kiaknázhassuk az ágazatban rejlő lehetőségeket?
Gacsal József: Változott az elektronikai ipar helyzete Magyarországon, és bizonyos szempontok alapján sajnos azt mondhatjuk, hogy nem előnyére. Csökkent ugyanis az összeszerelő üzemekben dolgozó emberek létszáma. Az ágazat nálunk még ma is elsősorban a gyártásról szól, és az elmúlt években több nemzetközi szereplő is csökkentette itteni kapacitásait vagy kivonult az országból, akár azért, mert másutt jobb feltételeket talált működéséhez, akár azért, mert nem tudott megküzdeni a nehézségekkel, amelyekkel a gazdasági válság idején szembesült.
Sokkal fontosabb, örvendetes változás, hogy ezzel párhuzamosan valamelyest erősödni tudott a kutatás-fejlesztés szerepe az elektronikai iparon belül. Az összeszerelés fontos tevékenység, az eltelt időszakban válságállóságát is bizonyította, mivel a leépítések ellenére az ágazat nem omlott össze Magyarországon. Meggyőződésem azonban, hogy a K+F további bővítése, minél több elektronikai kutatás-fejlesztés idevonzása a legfontosabb feladatunk.
A pozitív trendet képviselte az utóbbi pár évben a Bosch, a Continental és a National Instruments. Ezek a gyártással korábbról jelen lévő vállalatok olyan K+F kapacitást hoztak Magyarországra, amilyet mindig is szerettünk volna. Az elektronikai cégek egyébként világszerte felismerték, hogy rugalmasabban válaszolhatnak a változó piaci igényekre, lényegesen rövidebb idő alatt léphetnek piacra, ha a gyártást és a kutatás-fejlesztést fizikailag is közel viszik egymáshoz. Kézenfekvő, hogy mindez miért lehet előnyös Magyarországnak. A nagyobb értéket hozzáadó K+F központokat az elektronikai cégek hosszabb távon megtartják, és ez a köréjük csoportosított telephelyeken a gyártó tevékenység számára is nagyobb stabilitást kölcsönöz.
CW: A Bosch több szakaszban bővíti budapesti K+F központját, amelyben nemrég állt munkába az ezredik fejlesztőmérnök. Milyen feltételeknek kellene teljesülniük ahhoz, hogy több elektronikai cég is kövesse példáját?
GJ: Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, két feltételt emelnék ki. Olyan műszaki felsőoktatás szükséges, amely kellő létszámban „szállítja” a kurrens tudással bíró szakembereket. Másrészt a kormányzatnak fel kell ismernie, hogy az első lépések megtételét miként segítheti a legjobban, és szerencsés, ha ezt a szándékát egyértelművé teszi. Az elektronikai ökoszisztémát alkotó, a piaci versennyel elfoglalt cégek ritkábban kezdeményeznek ezen a téren.
Ugyanakkor nemzetközi, például brazil, francia és német tapasztalatok igazolják, hogy egy jól átgondolt és keresztülvitt kormányzati program hatására egy ország mennyivel vonzóbbá válhat a K+F központok számára. Itt nem kell hosszú távú támogatásra gondolni, ha sikerrel beindította a folyamatot, a kormányzat pár év múltán kivonulhat a területről, mert az ide települt kutatás-fejlesztés eredményei a többi piaci szereplő figyelmét is fel fogják kelteni.
CW: Korábbi mandátumod idején az IVSZ elektronikai tagozata Az IKT Stratégia 2010 – Az elektronikai ipar jelentősége és lehetőségei Magyarországon címmel elemzést készített az ágazati stratégiáról, amely bekerült a Digitális Megújulás Cselekvési Tervbe. Mit tehet a tagozat a következő három évben annak érdekében, hogy a kutatás-fejlesztés súlya nőjön a hazai elektronikai iparban?
GJ: Egy tanulmány elkészítésével, stratégia kidolgozásával a történet nem ér véget. Az elemzést egyébként – külső szakértők bevonásával – folyamatosan karbantartjuk, a következő frissítés őszre várható. Igazi előrelépést azonban az jelent, amikor a kijelölt stratégiával összhangban a kormányzat konkrét célokat és feladatokat határoz meg, amelyekhez keretet, felelősöket és határidőket rendel. Akciótervek korábban is készültek Magyarországon, de ez még előttünk áll.
Az ügyet változatlanul képviseljük, és amint kirajzolódnak a szerepkörök az új kormányon belül, az illetékes tisztségviselők elé visszük.
CW: Milyen lehetőséget látsz a felsőoktatási intézmények és az elektronikai cégek közvetlen együttműködésében? Felgyorsíthatja ez a K+F központok által keresett szakemberek képzését?
GJ: Nemrég egy nagy K+F csoportnál jártam látogatóban, és azt hallottam tőlük, hogy másfél-két évbe is beletelik, mire egy frissdiplomást felzárkóztatnak a kollégákhoz. Ez akár két szakemberüket is lekötheti fél munkaidőben, ami nagyon költséges. Itt persze nem egyszerű készségfejlesztésről, például prezentációs tréningről, hanem szakmai ismeretek átadásáról beszélünk.
Számos felsőoktatási intézménynek jelenleg esélye sincs arra, hogy azokat az eszközöket használja a tanításhoz, amelyekkel később a mérnökök dolgozni fognak, és a megfelelő jogosítványok hiányában az is elvétve fordul elő, hogy a piaci szereplők szakemberei bekapcsolódnak az oktatás folyamatába.
Nagyon sok még a teendő ezen a téren, ezért a felsőoktatási intézményeket például igyekszünk bevonni a tagozat munkájába, hogy jobban megérthessük a problémákat, amelyekkel napi szinten szembesülnek. Ez a párbeszéd hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy jobb megoldásokat találjunk a szakemberképzés nehézségeire.
CW: Pályázati munkádban a hardverközeli és a beágyazott szoftverfejlesztés szerepének növelését is a prioritások közé soroltad. Az ipari internet és a viselhető digitális eszközök térhódítása milyen lehetőségeket tartogat az elektronikai ipar számára Magyarországon?
GJ: Ez az egyik terület, amely a kitörés lehetőségét kínálja az ágazatnak. Megszoktuk, hogy egyre több termék válik okossá, tartalmaz valamilyen szintű számítógépes intelligenciát, és a továbbiakban ez sokkal inkább így lesz. Ráadásul a trendet nagyon olcsón meg lehet lovagolni, mivel gyártástechnológiai szempontból az okos dolgok, viselhető eszközök előállítására szinte bárki képes lesz. A piaci sikert vagy kudarcot hozó különbséget a szoftver és az alapul szolgáló ötlet jelenti majd, előtérbe kerül a kreativitás, és a nagy elektronikai cégek mellett a startupok is labdába rúghatnak.
Magyarország még mindig nagyon jó helyzetben van az elektronikai ipar szempontjából, nagy szeletet ad hozzá a nemzeti össztermékhez. A nemzetgazdaság egyik húzóágazata az autógyártás, és ma egy gépkocsi értékének közel a felét a beépített elektronika adja. Az ebből adódó szinergiákat szintén jól kihasználhatja az ágazat.
