Ahogyan a közösségi hálók összekötik egymással a virtuális világban az ismerősöket, úgy kapcsolják össze a megosztásra épülő gazdaság szolgáltatásai a keresletet és a kínálatot. Élelmes emberek rájöttek, hogy ugyanúgy, ahogy fényképeket, videókat szoktunk megosztani az interneten, valós tárgyakat és értékeket: irodánkat, nyaralónkat, lakásunkat, autónk szabadon álló üléseit is megoszthatjuk ismerősökkel és ismeretlenekkel. A közösségi vagy haknigazdaság a teleautótól a lakásétteremig, a közösségi biciklikölcsönzéstől a közösségi finanszírozásig és az alkalmi foglalkoztatásig számos területet ölel fel. Felívelését részben az ezredforduló válságéveihez, részben az erősödő környezettudatossághoz, takarékossághoz kötik.
A sharing economy mára a legfelkapottabb gazdasági trendek egyike lett és számos sikeres startupot indított útnak, amelyek a beáramló profit és a tőkeemelések nyomán lassanként beilleszkednek a gazdasági fősodorba. Más vállalkozások tulajdonosai ezzel szemben féltő gonddal, fundamentalista hittel igyekeznek megőrizni a kölcsönös segítés hagyományait, mert szerintük a megosztás nem a haszonszerzést, hanem a kétoldali előnyöket szolgálja.
Tíz év múlva beérik
Mára már tisztán látható a közösségi gazdaság fejlődésének S-alakú görbéje. A kezdeti szakaszban a lassan növekvő és még sérülékeny szektor úttörő szereplői rátalálnak a piaci résre, és mielőtt a piac beérne, megerősítik pozícióikat, miközben a régi ágazatok hanyatló pályára állnak, helyükbe pedig új innováció lép. A PricewaterhouseCoopers elemzői a bennük rejlő haszon alapján hasonlítottak össze öt új, a közösségi gazdaságban helyet kereső szolgáltatásféleséget: a pénzkölcsönzést, az online bedolgozást, a szálláskiadást, a közösségi autóbérlést, valamint a zene- és videócserét a hagyományos kölcsönzés megfelelő formáival, a gépkölcsönzéssel, az apartman- és szálláskiadással, az autókölcsönzéssel, könyvtárral és videótékával. A kirajzolódó görbe alapján a réspiacot támadják a személyes (p2p) és közösségi finanszírozási formák, áttörés előtt állnak a szálláskiadó és autóbérlő szolgáltatások, a zene- és videóstreaming, míg a hagyományos megoldások közül a gépkölcsönzés és az apartmankiadás mára beérett, a kölcsönkönyvtárak és autókölcsönzők kora a végéhez közeledik, a videotékák kora pedig egyértelműen lejárt.
Becsléseik szerint a közösségi gazdaság öt kiemelt szektora ma együttesen mintegy 15 milliárd dollárt termel, ami a tíz ágazat együttes árbevételének csupán az 5 százaléka. Csakhogy tíz éven belül ugyanez az öt szektor már 335 milliárd dollárral veszi ki a részét a tíz ágazat globális forgalmából, és ezzel a bevételek felét éri el. Várakozásaik szerint a leggyorsabban a p2p pénz- és munkaerő-kölcsönzés növekszik majd, messze meghaladva a hagyományos formák növekedési ütemét. Mindehhez azonban - jegyzik meg a PwC elemzői - a közösségi gazdaság szereplőinek előbb szabályozási és adózási ügyekben kell utat vágniuk maguknak, majd be kell bizonyítaniuk, hogy egyedi és eredeti megoldásokat tudnak nyújtani ügyfeleiknek.
Az Airbnb esete
A szállásmegosztót 2008-ban San Franciscóban alapította Brian Chesky és Joe Gebbia, nagyjából azzal, hogy ledobtak pár matracot a nappali padlójára. Azóta az Airbnb a közösségi gazdaság egyik mintapéldájává nőtte ki magát. A modell rém egyszerű: adva van egy kiadó szoba vagy lakás, aminek a tulajdonosát össze kell kötni valakivel, aki éppen abban a városban, azon a környéken keres kiadó szállást. Az Airbnb terjeszkedéséhez csupán újabb és újabb, kiadó ingatlanokkal rendelkező szálláskínálók bevonására van szükség. A közvetítőt nem terheli felelősség, mert a rossz tapasztalatokat a vendégek a szállásadó számlájára írják, és ugyanez igaz a tűrhetetlenül viselkedő vendégekre: őket a házigazdák fogják számon tartani, hiszen az Airbnb önmagában is közösségi háló, amelyben a házigazdáknak és a vendégeknek is nyilvános a profiljuk.
A közösségi szállásmegosztás fellendíti a hátizsákus turizmust, ráadásul egy sor egyéb, hasonló elven működő szolgáltatást hoz magával, amelyeket az utazók vagy a házigazdák igényelnek. Ilyen a kulcsok átadását-átvételét megkönnyítő Keycafe, az otthon hagyott ingatlant felügyelő Pad Pipers és a lakást rendben tartó takarítócégek.
A kockázati tőke hamar rátalált az Airbnbre. 2010-ben 7,2 millió dolláros injekciót kapott a befektetőktől, 2011-ben már egymillió, egy évvel később tízmillió szállásfoglalásnál tartott. Az eredetileg AirBed & Breakfast néven indult cég átlagosan 425 millió embernek nyújt szállást naponta, ami 22 százalékkal több a Hilton forgalmánál; értéke ez év végére elérheti a 20 milliárd dollárt.
A szállodaláncok által egyre jobban rettegett modell szépséghibája, hogy kimarad belőle az állam. A bérlők online fizetnek a házigazdáknak, amiből a közvetítő lecsípi a maga részét, és kész. Az Airbnb így a szürkegazdaság szélén mozog; nem minden országban sikerült bevonni az idegenforgalmi adó hatálya alá, de például New Yorkban és San Franciscóban sem mentes a megkötések alól.
Az Uber és a Lyft
A megosztáson alapuló gazdaság másik aranyifja az Uber. Amikor 2010-ben elindult San Franciscóban, az különböztette meg a hagyományos taxivállalatoktól, hogy mobiltelefonos applikáció segítségével, GPS-koordináták alapján lehetett kiválasztani a legközelebbi sofőrt, akinek a fuvar végén - borravalóval együtt - az utas bankkátyájáról vonták le a díjat. Nem nagy különbség. Manapság a Szilícium-völgyben az Uber már a taxi szinonimájának számít. Nem így New Yorkban, ahol a sárga taxisok lobbiereje és a szigorú taxitörvény elég hatásosnak bizonyult az Uber fékezéséhez. A cég már több mint kétszáz városban, köztük Budapesten van jelen.
Az Uber amerikai történetéről - legalábbis a Computerworld cikkírója szerint - a versenytárs Lyft adja a legjobb leírást. Míg az Ubernél fekete autó és öltönyös sofőr volt az elvárás, addig az olcsóbbnak mondott Lyft bárkit bevett, akinek volt autója és szeretett volna egy kis bevételhez jutni. Cserében az utóbbi sofőrjeit kedvesebbnek és bohémabbnak tartották. A 2012-ben indult UberX program adta meg a választ: ettől kezdve bárki lehetett az Uber sofőrje. Amikor a Lyft csökkentette az árait, az Uber még nagyobb árcsökkentéssel válaszolt. A kockázati befektetőknek köszönhetően mindkét cég megengedheti magának a veszteségeket (az Uber 2,8 milliárd, a Lyft 332 millió dolláros tőkeinjekciót kapott). Az utóbbi időben számos botrány robbant ki az Uber körül, amely állítólag előszeretettel hajszolja bele pazar új autó vásárlásába az amerikai UberX-sofőröket, majd a jelzáloghitellel valósággal magához láncolja őket. Márkanagykövetei rendszeresen fogadnak Lyft-fuvart csak azért, hogy a mesés jövedelem ígéretével átcsábítsák a versenytárs autósait - írta meg amerikai testvérlapunk.
Mint azt a hasonló mintát követő cégek sora (a párizsi Blablacar és Buzzcar, a brit easyCarClub, a San Fraciscó-i Getaround, a bostoni székhelyű RelayRides, a hamburgi Wundercar stb.) mutatja, az autómegosztás a közösségi gazdaság egyik legnépszerűbb formája. Európában taxistüntetések fogadták a megjelenésüket, a törvényalkotóknak pedig még nem sikerült kibogozni a legalizálásukhoz szükséges jogi csomókat.
Tovagyűrűző hatás
Más startupok - ugyancsak a környezetbarát gondolkodás és a takarékosság elve alapján - robogót, motorcsónakot, irodát, műhelyt osztanak meg csipetnyi haszon fejében a tagjaikkal. S bár látszólag a gazdaság e formája csupán arra remek példa, hogyan juttathatjuk barátainkat és szomszádainkat némi pénzhez olyan dolgok kölcsönzésével, amiket éppen nem használnak, azért ne feledjük: ez az üzlet is üzlet, és a pénz nem mindig oda kerül, ahová gondolnánk. Pár ezer forintot fizetni egy fuvarért nem világraszóló ügy, de amikor tízezer ember fizet tízezer fuvarért, annak már a globális gazdaságon mérhető hatása van. A lakásmegosztás tovagyűrűző hatása az albérlet- és ingatlanárak emelkedésében jelentkezik, a legolcsóbb fuvart hajszoló utasok miatt pedig önkéntes sofőrök lesznek kénytelenek túlórázni.
Nevezzük, aminek akarjuk: nyílt tehetséggazdaságnak, szabadúszásnak, haknigazdaságnak - aki erre az útra akar lépni, különösen a csúcstechnológiai iparban, jó pillanatban teszi.
