A szakember vezérigazgató-helyettesi kinevezése jelzésértékű: a mobiltársaság nagyobb sebességfokozatba kapcsolt az üzleti ügyfelek piacán.
Computerworld: Mire alapozva szeretné a Vodafone növelni a vállalati ügyfelek körében betöltött piaci részesedését?
Király István: Eljutottunk oda, hogy 3g-hálózatunk minőségben és lefedettségben is felveszi a versenyt a konkurenciával, azaz ma már az üzleti szegmensben is teljes értékű versenytársai vagyunk a másik két szolgáltatónak. Ezen túlmenően olyan új kategóriákat teremtettünk a hazai mobilpiacon, amelyek egyértelmű előnyöket kínálnak a vállalati piac szereplői számára. Ide sorolhatóak például a felhasználók, illetve az eszközök között megosztható tarifák, a vezetékes számok hordozhatósága vagy a korlátlan roaming. Egy kisvállalkozás vagy egy közepes méretű cég számára a költségmegtakarításon túl a kiszámíthatóságot jelenti, ha egyben vásárol meg X lebeszélhető percet vagy Y forgalmazható adatmennyiséget, és azt munkatársai tetszőleges arányban használhatják fel. Hasonlóképpen előnyös, ha előre pontosan ismertek a külföldi tartózkodás alatti roamingköltségek.
CW: Mi a helyzet a nagyvállalatokkal?
KI: Mindez természetesen a nagyvállalatokat is érintheti, ám esetükben egy új vonulat, a gépek közötti kommunikáció jelenti a nagy áttörést. Világviszonylatban gombamód szaporodnak a projektek, sok közülük a Vodafone csoport részvételével. Ez a trend már Magyarországon is érezteti hatását. A nagyvállalati felsővezetőkkel folytatott tárgyalásokon mindig előkerül a téma. Az m2m szinte kivétel nélkül minden üzleti, műszaki és költségbeli problémára megoldást adhat, legyen szó energiafogyasztásról, járműkövetésről, dokumentummenedzsmentről, vagy például egy csomagküldő szolgálat ügyfelek felé irányuló kommunikációjáról. Az m2m tehát előbb-utóbb mindenütt megjelenik, mind a nagy-, mind a közepes vállalatok, sőt az egészen kicsik körében is.
CW: Vannak – lehetnek – szignifikáns eltérések a kkv-k és a nagyvállalatok igényei között?
KI: A legtöbb kkv-nál hasonlóak a problémák, a nagyvállalatoknak sokkal inkább egyediek az igényeik. A kkv-k infrastruktúrája jellemzően szigetszerű, a nagyvállalatoknál már megjelent az integráció. A kis cégeknél többnyire az ügyvezető vagy a tulajdonos saját maga dönti el, hogy melyik szolgáltatót választja, a nagyok tendert írnak ki, és a pályázatok kiértékelésébe komoly erőforrásokat vonnak be. A kkv-knál olyan erősek a gazdaságossági elvárások, hogy sokszor az ár felülírja a többi szempontot. Természetesen a nagyvállalatok is figyelik az árat, ám számukra – többek között – a rendelkezésre állás, az ügyfélmenedzser elérhetősége, a hálózat minősége is erősen befolyásolja a döntést. Ezen különbségek az m2m világában is megmutatkoznak, így mi is eltérő stratégiát alkalmazunk a nagyok és a kisebbek esetén. Meglátásunk szerint a jelenleg kínált feltételeink mellett a nagyvállalatok gyorsabban be tudnak lépni az m2m világába, mint a kkv-k. Ha azonban egy kisebb cégnél csak felvetődik az m2m alkalmazásának ötlete, azonnal érdemes elkezdeni a gondolkodást a továbblépésen. Egy m2m-projekt megvalósítása ugyanis nem megy máról holnapra, a folyamat jellemzően 6-12 hónapig tart. Hasznos lehet néhány sim-kártyával elindítani egy pilotprojektet, majd annak tapasztalatai alapján bevezetni a teljes rendszert.
CW: Hogy halad a kormányzatnak nyújtott szolgáltatás?
KI: A tender kötelező részét befejeztük: 50 ezer sim-kártya átkerült a hálózatunkba. Mivel eddig nem szolgáltattunk a kormányzati intézményeknek, sok pénzt és munkát kellett befektetnünk az épületek belső lefedettségének növelésébe. Úgy látjuk, sikerült elérnünk azt a szintet, amivel elégedettek az ügyfelek. Növekedési lehetőséget a közbeszerzésre nem kötelezett azon vállalkozások körében látunk, amelyek csatlakozhatnak a szolgáltatáshoz. Elsősorban az önkormányzati vállalkozások, vagy akár maguk az önkormányzatok tartoznak ide.
CW: Mennyire fogékonyak a kkv-k azon ajánlatokra – gondolok itt elsősorban a Ready Business csomagokra –, amelyeknél nem a költségcsökkentés a legfőbb hívó szó?
KI: Egyrészt érthető, hogy a vállalatok minél olcsóbb szolgáltatásokat szeretnének, másrészt viszont hosszú távon senki sem érdekelt abban, hogy az árcsökkentés a szolgáltatás biztonságának a rovására menjen. A szolgáltatónak és az ügyfélnek is érdemes tehát racionálisan gondolkodnia. A Ready Business esetében először azt szeretnénk elérni, hogy a cégek bizonyos fontos kérdéseket feltegyenek maguknak a vállalkozásuk jövőjével, céljaival, felkészültségével, versenyhelyzetével stb. kapcsolatban. Ezután rámutatunk, hogy kommunikációs megoldásaink miként támogatják a belső és az ügyfelekkel való kommunikációt, illetve hogyan növelik a cég saját hatékonyságát és piaci versenyképességét. Hatalmas előnyt jelenthet például a versenytársakkal szemben, ha egy csomagküldő szolgálat nem csupán időre leszállítja az árut, hanem 4 óránként értesítést küld a feladónak és/vagy a címzettnek az áru pillanatnyi helyzetéről. Vagy említhetem a tömeges SMS-eket, amelyek az élet számos területén alkalmazhatóak, és például kiválthatják a szöveges üzenetek küldésénél kétszer-háromszor drágább szórólapokat.
CW: Az üzleti kommunikációban fontos szerepe van a vezetékes szolgáltatásoknak, ez azonban hiányzik a Vodafone portfóliójában. Mi lehet a megoldás?
KI: Az elmúlt években a Vodafone több olyan európai vállalatot vásárolt meg, amely kiterjedt vezetékes infrastruktúrával rendelkezik. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy a Vodafone csoporton belül 1 százalék alatti részesedést képviselő magyarországi leányvállalatot érintik-e ilyen irányú lépések, de folyamatosan figyeljük a piaci folyamatokat, és minden megoldásra nyitottak vagyunk. Mindazonáltal a portfóliónkban vannak olyan szolgáltatások, amelyek kapcsolódnak a vezetékes világhoz. Nagy lépésnek tekintjük például az Externettel kötött megállapodást, aminek nyomán gyakorlatilag megvalósítottuk a vezetékes számok hordozását. Technikai értelemben inkább számkonverzióról van szó, aminek lényege, hogy a cég vezetékes telefonjaira befutó hívások bárhol utolérhetik a munkatársakat, mobiltelefonjukon. De említhetem a nagyvállalatoknak nyújtott alközponti (pbx) szolgáltatást is, amely magánhálózatba (virtuális alközpontba) rendezi a cégek vezetékes és mobilszámait. Pici, főként komfortnövelő lépések ezek a vezetékes irány felé, de jelzésértékűek.
CW: Sok évvel ezelőtt a Telenor jogelődjénél, majd 2012 nyaráig a Magyar Telekomnál töltött be vezető pozíciót. Milyen új, a kommunikációt érintő vonások a legjellemzőbbek ma a magyarországi vállalati piacon?
KI: A mobilkommunikáció indulásakor az evangelizáció volt a legfontosabb. Elmagyaráztuk, hogy mire használható a mobil, mit jelent a lefedettség vagy az sms. A 2000-es évek első felére azonban az üzleti világban a normál telefonszolgáltatás gyakorlatilag közhasználatú cikké vált. Ma az eszközbeszerzéseket jellemzően már nem is az ikt-részlegek végzik. Az ügyfelek egyre képzettebbek, sok eszköz és az egyszerűbb szolgáltatások annyira ismertek, hogy a cégek nem igényelnek részletes magyarázatot. Az újdonságok – például a percek vagy az adatmennyiség felhasználók vagy eszközök közötti szétoszthatósága – azonban még nem tartoznak ebbe a körbe, ott szükség van a szakértői magyarázatra. Már csak azért is, mert a felhasználói szokásokat illető céges percepció sokszor nagyon távol áll a valóságtól. Egyébként ma is folytatunk egyfajta evangelizációt, de az főként az új eszközöket érinti. A kereskedőknek kiválóan kell ismerniük például a tableteket, a my wifi és a 3g routereket, de az m2m-kommunikációhoz kapcsolódó egyedi eszközöket is.
