Érdekes szakmai előadás hangzott el az idei IVSZ Menedzsertalálkozó (MENTA) második napjának reggelén: Dietz Miklós Gábor (McKinsey) „A diszruptív technológiák hatása a mindennapokra” címmel összefoglalta a weben szabadon elérhető McKinsey-tanulmány lényegét. (A tanulmány címe: „Disruptive technologies: Advances that will transform life, business, and the global economy”, a készítője: McKinsey Global Institute, a megjelenés dátuma: 2013. május.)
A szóban forgó tanulmány szerzői a különféle technológiák közül azokat emelik ki és elemzik, majd használják föl építőelemekként új jövőkép megalkotásához, amelyek – a szerzők szerint – az emberiség sorsának alakulására döntő befolyással lesznek, gyökeresen megváltoztatják a jelenlegi status quót, új egyensúlyok felé mutatnak. Az a céljuk a szerzőknek, hogy felhívják az üzleti vezetők, politikacsinálók és közösségek figyelmét a végbemenő változások várható mértékére, és arra, hogy ideje megkezdeni a felkészülést a következő évtizedekre.
Annak megértésével kezdődhet a felkészülés, hogy a technológia miként formálhatja a globális gazdaságot és társadalmat a következő időkben.
Mobilinternet, a tudásalapú munka gépesítése, a dolgok internete, felhőtechnológia, fejlett robotika, az önmozgó vagy majdnem-önmozgó járművek, újgenerációs genomika, energiatárolás, 3D-s nyomtatás, fejlett anyagok, fejlett olaj- és gázkitermelés és rekultiváció, megújuló energia: úgy vélik a tanulmány szerzői, hogy ez a tizenkét technológia határozza meg, merre is halad a világ, miként alakul életünk, a globális üzleti világ. És – miként a dolgozat címéből is kiolvasható – ez a tizenkettő nem minden áldozat nélkül fejti ki hatását: diszruptívak, tehát bomlasztanak, rombolnak is.
(Meg kell itt jegyeznünk, hogy infokommunikációs körökben – különösen a szakmai konferenciákon, rendezvényeken – ahhoz szoktunk hozzá rendezők és résztvevők egyaránt, hogy egy másfajta szegmentációban, másféle hangsúlyokat figyelembe véve és más technológiákat kiemelve révedünk a jelenbe és a távoli jövőbe. Elsősorban és legfőképpen az infokommunikációs iparból – szolgáltatóként és felhasználóként – tekintve a jelenségekre. Például a BYOD és a Big Data emlegetése nélkül el se képzelhető egy valamire való infokommunikációs összeröffenés. A McKinsey megközelítése, amely a társadalomra, gazdaságra gyakorolt hatása alapján méri föl a vizsgált technológiát, számomra elfogadható. Amiképpen elfogadom, hogy a BYOD jelentősége eltörpül a felsorolt tizenkettő bármelyike mellett, a Big Data pedig simán becsúsztatható a tudásalapú munka gépesítésének hatalmas dobozába.)
Van valami bulváros, hatásvadász ebben a diszruptívban. Nekem magától értetődő, hogy forradalmian új, vagy inkább egyszerűen: változást hoz az új, átfogalmazza a jövőt és egyúttal lezár, idejét múlttá tesz, megöl – kinek mi tetszik – a jelenben sok mindent.
A magyar startup, a Sopreso szolgáltatásának segítségével a MENTA hallgatósága kérdéseket tehetett fel az előadóknak, s amikor a McKinsey-tanulmány tömörítményét adta elő Dietz Miklós Gábor, jött is egy kérdés, amely azt firtatta, hogy vajon e piszkos tizenkettőből hazánkban melyik oldalvizén érdemes utazni a boldogabb jövő felé. Még az ebédnél is felmerült e téma – az előadás hatott és továbbgondolásra inspirált olyanokat is, akik ritkán emelkedhetnek a mindennapok földszintje fölé.
Vállalkozói szemmel, az ígéretes innovációs irányok iránt kutató tekintettel vizsgálva a tanulmány állításait, a „remény” és a „lehetőség” szavak kell, hogy először az eszünkbe jussanak. És a felelősen gondolkodó emberekben is feléledhet a remény, ugyanis e tucatnyi technológia számos olyan kérdésre ígéri megadni a választ, amelyek miatt már jó ideje nem volt őszinte sokunk hite a jövőben.
