Elszórt, óvatos kezdeményezések után immár világszerte sokasodnak a végiggondolt, sokcélú okosváros-koncepciók. Ahol kell, a város polgárainak kényelme mellett a látogatók igényeire is gondolnak. Mit nevezünk egyáltalán okosvárosnak? Vegyük példának Barcelonát! A katalán városban három évvel ezelőtt indították el a programot. Azóta zaj- és légszennyezettség-mérőket, okoslámpákat szereltek fel, intelligens parkolássegítő rendszert építettek ki, a turistákat a város látványosságai között kalauzoló okostelefonos appokat adtak közre.
A legnépszerűbb partszakaszon húsznál több kandeláber maga gondoskodik a saját áramellátásáról, közülük hat nap- és szélenergiát használ. A légmozgásból még enyhe szellőben is képesek energiát termelni, és hat napra elegendő áramot tudnak elraktározni. A strandok mentén és a városi parkokban ingyenes hotspotokat létesít a városvezetés, a tervezett 1500 darabnak a fele már működik. Ám mint arra a Gartner elemzői figyelmeztetnek, nem minden városlakó örül az újításoknak; különösen azok a fejlesztések kapnak vegyes fogadtatást, amelyeknél a lakók a technológiaszállítók kísérleti nyulainak érzik magukat.
Barcelona tavaly megválasztott polgármestere sem biztos a folytatásban, bár a közelmúltban egy állami vállalat olyan parkolásirányító rendszert állított üzembe, amelyhez csak okostelefonra van szükség. A sofőr a telefon segítségével foglalhatja le és fizetheti ki a parkolást anélkül, hogy kiszállna az autóból. A parkolóhoz szintén a telefon navigálja el.
Parkolni nem könnyű
Nem túlzás azt állítani, hogy - a helybélieknek és a turistáknak egyaránt - a parkolóhelyek hiánya a legfájóbb gondok egyike. Különösen igaz ez a százévesnél régebbi, nem autóforgalomra tervezett városrészekben, amelyekben utólag nem olcsó elegendő számú mélygarázst, utcai parkolóhelyet kialakítani. Magát a beállást sok új autóban parkolóasszisztens segíti, a hely megkeresése azonban összetett megoldást kíván. Az okosparkolási megoldások potenciális vásárlói között éppen ezért nemcsak az autógyártók, hanem különböző parkolási létesítmények tulajdonosai, illetve városüzemeltetők és önkormányzatok is szerepelnek.
Németországi adatok szerint a 2014-ben forgalomba helyezett közel hárommillió új személygépkocsi közül nagyjából minden másodikban volt parkolási asszisztens, de Belgiumban és Hollandiában is minden második új gépkocsiban volt parkolási segédrendszer, míg Nagy-Britanniában az újonnan forgalomba helyezett személyautók 19 százaléka tartalmazott ilyen technikát.
Az üres helyre beállni tehát már az autósok közel felének segítenek az autonóm érzékelők, az üres hely megkereséséhez viszont még okosváros-megoldásra van szükség. Németországban a Bosch adatai szerint átlagosan közel tíz percig tart a parkolóhely-keresés, és az autósok átlagosan 4,5 kilométert tesznek meg feleslegesen keresgélés közben, ami a környezetre is fölösleges terhelést ró.
Ez az idő és táv rövidíthető le akkor, ha foglaltság-érzékelők ismerik fel és jelentik a szabad helyeket a nyitott parkolókban, parkolóházakban és mélygarázsokban. Az információkat adott esetben a Bosch IoT Cloud digitális parkolóhely-térképpé dolgozza fel, amelyet a járművezetők például az internetről vagy a navigációs rendszerről hívhatnak le, s utóbbi igény szerint közvetlenül a szabad parkolóhelyhez vezetheti őket.
Az így felszerelt autók még az évtized vége előtt teljesen önállóan mozoghatnak a parkolóházakban. A vezető csupán a bejárat előtti átadási területre állítja autóját, majd például okostelefonon utasítást ad a parkolóhely-keresésre, de ugyanígy várhat koncert után a leparkolt autó visszatérésére. Dirk Hoheisel, a Robert Bosch GmbH igazgatótanácsának tagja szerint a teljesen automatizált parkolás még a sofőr nélküli vezetés előtt sorozatgyártásba kerülhet, mert ez a megoldás előtt jóval kevesebb jogszabályi akadály tornyosul, mint az önvezető járművek előtt. A piac méreteit jelzi, hogy idén már 1 milliárd eurónál nagyobb forgalmat vár vezetéstámogató rendszerek értékesítéséből a Robert Bosch GmbH.
Nekem mi hasznom belőle?
Egyes városirányítási szakemberek ódzkodnak a közművek irányítórendszereinek hálózatba kapcsolásától, más városokban, így Bostonban és Kansas Cityben éppen a polgárokat és vállalkozásokat kiszolgáló szélessávú hálózat fejlesztésére teszik a hangsúlyt. Atlantában ezzel szemben a térfigyelő rendszereknek jut újabban főszerep. A Gartner szerint városonként más és más ösztönzők dominálnak. Szingapúrban nagy súlyt fektetnek a közügyek intézésének megkönnyítésére, míg Amszterdamban a társadalmi szerepvállalás és a környezettudatosság áll az előtérben. Szingapúrt egyébként sokan tartják Párizs és Dubai tesztvárosának.
Ám minden városban felmerül a polgárokban ugyanaz a kérés: mi hasznunk belőle?
Minthogy Atlantában a közbiztonság és a vízminőség javítása és a közlekedésfejlesztés az elsőrendű cél, a szaporodó térfigyelő kamerákról nem a Nagy Testvér jut az emberek eszébe. Itt még élénken emlékeznek a 2013-as bostoni maratonra és a közelmúlt újabb terrorista támadásaira, lövöldözéseire. Samir Saini, a városháza főinformatikusa szerint kifejezetten igény van a kamerákra, különösen a bűnözés által leginkább sújtott körzetekben, ugyanakkor a személyiségi jogokat sem akarják figyelmen kívül hagyni, ezért más szakemberekkel egyeztetve átlátható, egyúttal titkosított rendszert építettek ki. Készek akár visszavonulót is fújni, ha a többségi akarat úgy kívánja, egyelőre azonban a jelek szerint hisznek abban a lakók, hogy vészhelyzet esetén a kamerák életeket menthetnek.
Okosváros fórum
Sainit nemrég választották be az okosvárosok főinformatikusait és más vezetőit tömörítő Smart City Forum elnökségébe. A szervezet célja, hogy minél aktívabban használja fel a dolgok internetében rejlő lehetőségeket és a friss kutatási eredményeket. Nem mellesleg azt szeretnék, ha az eddig meg nem osztott tapasztalatokat közkinccsé tennék a tagok, hogy a legjobb gyakorlatokból más városok is okulhassanak.
Eddig - derül ki a fórum által közzétett jelentésből - adatvédelmi és személyiségi jogi szempontból rendszertelen és koordinálatlan volt az okosvárosok adattárolási gyakorlata; az is kérdéses, adatbiztonsági szempontból megfelelően tárolják-e azokat. Atlantában a felhőben őrzik a közlekedési, közbiztonsági és vízügyi megfigyelőeszközök felvételeit. A Smart City Forum egyik mottója, hogy a jövőben egyetlen városnak se kelljen egyedül megoldást találnia a személyiségvédelmi, jogi, fejlesztési, finanszírozási kérdésekre. Ehhez körültekintés kell és az, hogy tudják, mit akarnak igazán a városlakók - összegezte elképzeléseit a szervezet egyik vezetője.
A következő lépések
Atlanta lakói már nem elégednek meg a térfigyelő rendszerrel. Tavaly megszavaztak egy olyan, 250 millió dolláros fejlesztést, amelynek keretében korszerűsítik egyebek közt a városi forgalomirányítást. Közel 400 km optikai szálat kell lefektetni ahhoz, hogy szinkronizálhassák a jelzőlámpákat. Az üvegszálak korszerű forgalomirányító rendszerbe futnak be, a hálózat fölös kapacitását pedig várhatóan bérbe adja majd a város, illetve ugyanezek a szálak alkotják majd az ingyenes wifi gerinchálózatát.
Saini szerint szükség van a takarékosságra, ezért az üzleti szférában keresnek partnereket. Az adatelemzéshez a helyi műszaki és állami egyetem segítségét veszi igénybe a városvezetés. Ezekben a napokban állítják fel azokat a LED-es lámpaoszlopokat, amelyeken rendszámfelismerővel ellátott kamerák is lesznek. A kamerák a jármű méretei alapján tudnak majd parkolóhelyet javasolni, de lesznek a levegő minőségét mérő és szennyvízszivárgást jelző szenzorok is az oszlopokon, noha a városban ez nem mindennapos probléma.
Szerepel a tervek között olyan alkalmazás bevezetése, amely a hulladéktároló kukák telítettségéről küld élőképes jelentést, hogy a közterületesek hamarabb ejtsék útba, sőt az is felmerült, hogy ezt az alkalmazást összekössék a levegőminőség-ellenőrző berendezésekkel. Az érzékelők jeleznének, ha valamelyik szeméttárolóba különösen bűzös csomagot helyeztek volna el.
Mint a példákból látható, a fejlesztések szerteágazóak. Mit nevezhetünk hát okosvárosnak? A kérdésre a Gartner szerint a válasz az, hogy a jó okosvárosok interaktivitásra, a környezeti és közügyekben való együttgondolkodásra, a sokféleség elfogadására, kulturális közösség építésére késztetik lakóikat, iskoláik, egyetemeik diákjait.
