A fenti kérdés régóta foglalkoztatja a munkavállalókat és az IT-szakembereket egyaránt, egyértelmű választ adni azonban nehéz, mivel a jelenség sok problémakört felvet:
- IT hozzáférése a dolgozók saját eszközeihez;
- minden típusú mobiltelefon és táblagép, plusz a notebookok egyforma kezelése;
- egyszerű használhatóság;
- informatikai biztonsági szabályzat kiterjeszthetősége.
A kérdés a jelenkori munkakultúrának köszönhetően mind fontosabbá válik, mivel nem csak arról van szó, hogy a dolgozók nem szeretnének egynél több eszközt magukkal hordani, hanem a menedzsment is hozzászokott ahhoz, hogy a beosztott szinte mindig elérhető, sőt állandóan naprakész információkkal rendelkezik. A dolgozók gyakran megveszik maguknak vagy megkapják ajándékba a legújabb kütyüt, míg egy cég csak akkor fogja frissíteni eszközflottáját, ha az tömegesen aktuálissá válik, vagy valamilyen technikai elvárás azt feltétlenül indokolttá teszi, ez utóbbi a menedzsment oldalon viszonylag sűrűn jelentkezik…
Miért olyan nehéz mindenkit boldoggá tenni egyszerre? Elképzelhető az, hogy az IT nem jön zavarba, ha egy 1 hete megjelent, új eszköz felbukkan a hálózatán, illetve, hogy a dolgozók nem rettegnek attól, hogy az IT minden lépésüket távolról figyeli? Folyamatos kötélhúzás, amire már sok gyártó próbált megoldást találni - több-kevesebb sikerrel. A probléma általában a platformtámogatásban, illetve az okostelefonok és táblagépek VAGY a laptopok és PC-k megkülönböztetésében rejtőzik, a hangsúly a "VAGY"-on van.
A helyes válasz az, ha a dolgozó saját eszközén létrehozunk egy jól elszeparált munkafelületet - Secure workspace -, ami ugyanúgy jelenik meg minden platformon (Windows, Mac, Android, iOS, Windows Phone), végtelenül egyszerű kezelni, sőt ugyanúgy, mint a natív appokat, viszont a kontaktlistán kívül nem keveredik össze a privát zónával. Sokkal egyszerűbb kezelni, mint egy VPN-t, viszont legalább annyira biztonságos, és általa minden fontos céges adat elérhetővé válik, legyen szó e-mailekről, naptárról, Sharepointról, fájlmegosztásokról stb.
