Naponta körülbelül 5,5 millió új eszköz gyarapítja a dolgok internetét. A Gartner felmérése szerint a hálózatra csatlakozó dolgok nagyjából 60 százaléka a fogyasztói elektronikai ipar terméke, míg a maradékon egyenlő mértékben osztoznak a villanykörtékhez hasonló nem specifikus, és a kórházi berendezésekhez hasonló iparág-specifikus termékek gyártói. Ez utóbbiak viharos gyorsasággal terjednek. Az okokat és kételyeket a CIO magazin egészségügyi szakírója, Paddy Padmanabhan érveit követve foglaljuk össze.
Egészséges kételyek az IoT-val szemben
Forr a viselhető készülékek piaca. Divat lett az egészséges életmód, a digitális egészségügy területére merészkedő startupok vonzzák a befektetőket. A drága és nem éppen kívánatos orvosi vizit helyett jó alternatívának tűnik egy betegmonitorozó vagy viselhető okoseszköz. Nagy kérdés azonban, mi történik a keletkező adatokkal.
Ginni Rometty, az IBM vezérigazgatója a januári CES-en tartott előadásában az IoT és a kognitív számítástechnika találkozásával foglalkozott. Fejtegetése szerint a Watsonhoz hasonló kognitív számítógépek képesek feldolgozni, értelmezni a strukturálatlan hang-, kép-, videó- és más információkat. Az egyik példát az egészségügy világából hozta Rometty: egy orvosi alkalmazásokat fejlesztő vállalattól, a Medtronictól származnak. Az alkalmazás a cukorbeteg páciensen lévő szenzor által rögzített adatokat a Watsonnak küldi el, amely azokból három órával a bekövetkezése előtt képes megjósolni a hipoglikémiás rohamot.
A fényes jövőképet némileg árnyalja, hogy az egészségügyben a dolgok nem feltétlenül értik egymás nyelvét. Az elektronikus egészségügyi adatok jelentős részét régi, egyedi rendszereken őrzik, ugyanakkor az alkalmazások fejlesztői is egyedi nyelvet favorizálnak, legyen az az OSX vagy az Android. Az átjárhatóság nem megy egyik napról a másikra, de sokat tesznek érte az ipari szabványok felállításáért küzdő konzorciumok, számos startup pedig olyan felhős alkalmazásokat fejleszt, amelyek API-kon keresztül továbbítják az összegyűjtött adatokat. Egyelőre tehát messze vagyunk még a teljes átjárhatóságtól, de az irány jó.
Adatpontosság és biztonság
A tevékenységnaplózásra való készülékek nagy része alkalmatlan az orvosi vizsgálat helyettesítésére. Az adatrögzítés többé-kevésbé pontos, de annyira azért nem, hogy orvosi minőségűnek lehessen nevezni. Legföljebb medikai játékszernek mondhatók; fogyasztói elektronikai termékek, amelyek még nem érték el az orvosi eszközök színvonalát. Előfordult már, hogy a viselhető készülék adatai által megtévesztett felhasználók kártérítési pert indítottak az eszköz gyártója ellen.
Egészségügyi alkalmazásokról szólván mindjárt felmerül a személyiségi jogok és a biztonság kérdése. Az egészségvédelem konzumerizációja a fogyasztói javakat gyártó vállalatok seregét csábítja erre a gyorsan bővülő területre. A felhasználókat azonban a felügyeleti szervek az Egyesült Államokban sem hagyják magukra. Bevizsgálás nélkül piacra dobott termékért a gyógyszerfelügyelet büntet, megtévesztő reklámokért a kereskedelmi felügyelet, s ha a dolgok internetét szaporító készülékek egészségügyi adatokat kezdenek cserélgetni egymással, a távközlés-felügyeleti hatóságnak is bőven lesz munkája. A legfőbb veszélyt a dolgok internetének egészét nézve mégis az orvosi elektronikai eszközök ellen irányuló támadások rejtik.
S ha már a veszélyekről esett szó, ne feledkezzünk meg a saját okostelefonok, számítógépek használatáról sem, hiszen a legtöbb orvos és nővér munka közben is a zsebében tartja a mobilját, vagyis az egészségügyet sem kerüli el a BYOD-problémakör. A biztonsági szabályozás intézményenként változhat, egyes helyeken engedik a saját készülékek használatát a kórház területén, máshol tiltják. Szigorú kikötés azonban, hogy érzékeny betegadatokat tilos saját készüléken tárolni.
A nagy adat és a medicina
A big data egy nemrégiben készült felmérés szerint a különböző ágazatokban tevékenykedő vezetők kétharmadának szolgáltat hasznos, sőt a cég működése szempontjából létfontosságú információt. A válaszadók közül kitűnnek a pénzügyi szolgáltatók és az élettudományokkal foglalkozó vállalatok. Egyes ágazatok merészebben közelítenek az újdonsághoz, másoknál a költségszempontok és a megtérülési mutatók és hasonlók állnak elöl. Az egészségiparban sincs másként: a gyógyszergyártásban a k+f, a kórházakban a klinikai működés hatékonyságának javítása van a fókuszban. Ennek megfelelően alakul a nagyadatos beruházásokhoz fűződő tulajdonosi viszony, következésképpen ez határozza meg azt is, hogyan közelítik meg a vállalati szintű adatgazdálkodást.
Annyi bizonyos - állapította meg az IMS Institute friss tanulmánya -, hogy a longitudinális adatok, így a több forrásból, például viselhető eszközökből származó adatok még személyhez nem köthető formában is felgyorsíthatják a kutatásokat. Van azonban az adatok hasznosításának néhány szűk keresztmetszete, amilyen például az adattulajdonosok hajlandósága az adataik megosztására, a személyiségi jogi és hatósági szabályozások, az új adatforrások megbízhatósága és az információbiztonsági megfontolások.
A lassan bontakozó átjárhatóságról és a személyiségi jogi aggályokról esett már szó. A piaci szereplők lassacskán megállapodnak az adatok cseréjéhez, elemzéséhez, az egészségügyi ökoszisztéma működéséhez nélkülözhetetlen szabványokban. Egyre népszerűbbek az egészségbiztosítási szabályoknak megfelelő felhős megoldások, mióta az érintettek is látják, hogy azok sokkal biztonságosabbak a régóta használt, elavult rendszereiknél.
Az intézmények azonban csak akkor tudnak értékes információt kinyerni az adatokból, ha hozzáférnek az egészségügyi nyilvántartó rendszerekben található adatbázisokhoz, és képesek azokon értékeléseket és mintaelemzéseket futtatni. Az egyesült államokbeli szisztéma azonban nem egységes, az adatbázis-fenntartók pedig, noha hatalmas adatmennyiségen ülnek, nem siettek megosztani azokat. Az egészségügyi információk megosztását célzó kezdeményezések megmaradtak helyi szinten, a megkötésekkel együtt.
A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a nagyadat-programok problémáinak túlnyomó többségét emberek, nem a technológia okozza. A szervezeteken belül az adatok hatékony feldolgozását a CIO-k és az üzletágvezetők közötti kommunikációs és együttműködési zavarok akadályozzák. Az egészségügyi intézményekben lassan terjednek a máshol bevett vezetési modellek; az adatfelelős (Chief Data Officer) kijelölése még ritkaságnak számít. A központosított irányítás és az együttműködés hiánya miatt az egyes intézményekben felálló csoportok saját adatsilóik bázisán tudnak elemzéseket futtatni, így végeredményben az egészségügyi ellátórendszer is veszít az optimálisnál rosszabb működésen.
Személyes gyógymód
Az egészségügy sem maradhat ki a technológiai fejlődésből. Kénytelen lesz magáévá tenni, hasznosítani a nagyadat-feldolgozással kapcsolatos lehetőségeket, mérlegelni a másutt már bevett adatkezelési rendszereket. Előfordulhat, hogy a megoldások kívülről érkeznek: a Szilícium-völgy szolgált már meglepetéssel.
Az IoT és a big data megérkezett az egészségügybe. Az IBM és a Medtronic életmentésre képes alkalmazásra mutatott példát. A big data a betegek és kórtörténetük nyomon követésében, illetve az előrejelzésben segíthet. Ehhez töménytelen betegellátási adatot kell összesíteni, elemezni. A genetikai kutatás és a személyre szabott orvoslás azonban - különösen a rákgyógyításban - már elképzelhetetlen big data nélkül.
